Rácz András Magyarország térképén mutatta meg, miért elfogadhatatlan Ukrajna számára Orbán békéje

Minden ember, aki az utóbbi hetekben kimerészkedett az utcákra vagy hirdetésblokkoló nélkül nyitott meg egy YouTube-videót, szembesülhetett azzal, hogy Orbán Viktor a BÉKÉT szeretné. Azonban hogy ez Ukrajna részéről pontosan mit is jelentene, azt Rácz András, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, Oroszország-szakértő mutatta be pénteken egy plasztikus posztban.

Konkrétan azt, mintha Magyarország beleegyezne abba, hogy elcsatolják tőle Vas, Veszprém, Zala és Győr-Moson-Sopron vármegyéket.

Ukrajna területének ugyanis jelenleg körülbelül 19 százaléka van megszállva, és ezt az arányt több felállásban is ábrázolta – az ukrajnai helyzethez hasonlóan egybefüggő, külső határ mentén elhelyezkedő területekként. A térképeket a cikk aljára illesztett posztban tudja megnézni.

Rácz azt is bemutatta, hogyan nézne ki magyar szemüvegen keresztül a háború jelenlegi állása:

Magyar Honvédség erői, kiegészülve százezernyi önkéntessel, akik az ellenséges támadás első napjaiban fogtak fegyvert, mindenhol tartják a frontot. Két éve már, hogy elhárítottuk a Budapestet fenyegető veszélyt, kivertük az ellenséget a főváros közeléből. A tavalyi ellentámadásunk nem sikerült jól, de a frontokat továbbra is szilárdan tartjuk. És mögöttünk áll, minket támogat az egész Nyugat, az Egyesült Államoktól Finnországig, Spanyolországtól Kanadáig. Még az aprócska Izland is segít, még Marokkó is küldött harckocsikat.

Az ország tehát tartaná magát, és „a lassan ébredő Nyugat”-tól egyre több és komolyabb segítségre számíthatna, azonban a harcot neki magának kéne megvívnia.

De az ország egyötöde még a kezükön van. Az ellenség zászlója leng a szegedi dóm romjain, a megszállt területek felnőtt lakosságát szisztematikusan kínozzák és gyilkolják, és ezrével viszik el a magyar gyerekeket a megszállt területekről átnevelőtáborokba, amit üdültetésnek hazudnak.

Ráadásul a szakértő analógiája szerint a fegyverszünettel valójában nem érne véget a pusztítás, ugyanis „az ellenség éppúgy folytatná a megszállt területek dúlását és kifosztását, mint eddig”. A tűzszünet ráadásul időt adna az ellenségnek, hogy rendezze a sorait, és új támadást indíthasson.

Rácz olvasóinak szegezi a kérdést: „Azonnali fegyverszünetet kérnél, hogy véget érjen a pusztítás, vagy harcolnál a hazádért?”, és kijelenti, bár sokféle egyéni választás létezik, ő személy szerint harcolna a hazájáért, és nem azért, mert háborúpárti lenne. A honvédelem szerinte nem korlátozható régiókra, mivel Kelet-Magyarország és Zala is a haza része.

És biztos vagyok abban is, hogy lehetne számítani a borsodi srácokra, hogy megvédjük Pécset, és hogy a zalai fiúk sem haboznának, ha Debrecent kellene felszabadítani… senki sem érezné azt, hogy „ez nem a mi háborúnk”, „bár nem győztek le minket, de inkább hagyjuk abba, vesszenek a zalai dombok vagy a Mecsek”, „ki akar meghalni Tokajért, úgyis sörös vagyok”.

A poszt konklúziója, nem várható el az ukránoktól, hogy feladják hazájuk egy részét, miközben nem szenvedtek vereséget, sőt, az eredeti orosz célokat meg is tudták hiúsítani.

Az Orbán által hangoztatott béke-narratíva katonai-politikai értelemben kizárólag az agresszor, Oroszország érdekeit szolgálja. Egy azonnali tűzszünet, ami „elismeri a fennálló új területi realitásokat”, lehetőséget adna Moszkvának, hogy stabilizálja az uralmát a megszállt területek felett és közben feltöltse az erősen megtépázott haderejét (…) lehetőséget adna Oroszországnak, hogy néhány év múlva újra megtámadhassa a kivérzett, legyengült, magára hagyott Ukrajnát.

Rácz András posztja: