Szinte felfoghatatlan, hogyan loptak el több mint ezer műtárgyat a világ egyik leghíresebb múzeumából

Az ember azt hinné, hogy ha egy múzeumból eltűnik valami, mindenki nagy hírverést csap a műkincs körül, ezzel is elősegítve a mielőbbi előkerülését. Vannak azonban kivételek.

A British Museum például két évig nem akarta elhinni egy műgyűjtőnek, hogy a drágakőgyűjteményük bizonyos darabjai állandóan feltűnnek az eBayen, és valaki észrevétlenül lopkod a világ leghíresebb múzeumából.

Két év nyomozás és bizonyítékhalmozás után a múzeum végül elfogadta, hogy házon belül van a szarka, és nemrég bejelentette: valóban hiányzik 1500-1800 drágakő a leltárból. A tettest egy dán régiségkereskedő buktatta le különleges megfigyelőképességének köszönhetően.

Az elveszett műtárgyakat most a brit rendőrség és az FBI együttes erővel próbálja felkutatni. Az FBI azért szállt be a nyomozásba, mert több ellopott műkincs amerikai vevőkhöz kerülhetett, de az Egyesült Államok mellett több európai nagyváros is érintett – a hatóságoknak viszont egyelőre nincs gyanúsítottjuk. A múzeum azonban polgári peres eljárást indított egy volt vezető kurátora ellen.

Fotografikus memóriája miatt szúrta ki a lopott kincset

Ittai Gradel 2016. augusztus 7-én szokásához híven böngészett az eBayre feltöltött drágakövek között. A férfi ugyanis régiségkereskedőként keresi a kenyerét, de ezen belül is külön szenvedélyének számítanak a drágakövek. A csiszolt gyémántokat viszont unalmasnak tartja, kizárólag olyan drágakövek érdeklik, amelyekbe figurákat vagy motívumokat véstek. Ezek általában római kori szerzemények, elég szűk a piacuk is, az adás-vételek pedig főleg eBayen köttetnek meg – írja a BBC.

Szóval Gradel gyanútlanul ült vitrinekkel szegélyezett padlásszobájában, és pörgette az oldalt, amikor egy furcsa lelettel találkozott. Egy hirdetésben egy szürke és fehér színű kámea drágakő egy darabját kínálták eladásra mindössze 40 fontért (akkori árfolyamon kb. 15 ezer forintért). Gradel kapcsolatban állt a követ meghirdető sultan1966-tal, mert már 2014 óta vásárolgatott tőle. Az eladó azt mondta neki, hogy a neve Paul Higgins, és hogy a drágaköveket a nagyapjától örökölte. A drágaköveket akciós áron hirdette, de Gradel meg tudta állapítani, hogy közülük sok nagyon értékes darab.

Csakhogy a hirdetésben szereplő kámea ezúttal különbözött a többitől – Gradel tudta, hogy már látta valahol. A töredékbe Priaposzt, a termékenység görög istenét vésték bele. Priaposz általában nem a gimnáziumi tananyag része, de elég könnyen felismerhető, ugyanis jókora fallosszal ábrázolják.

Gradelnek enélkül is könnyű volt felismernie a követ, ugyanis saját bevallása szerint fotografikus memóriája van – ami azt jelenti, hogy az agya szinte lefényképez minden látott dolgot, és így minden részletre emlékszik. A műgyűjtő ez alapján biztos volt benne, hogy a Priaposz-kő korábban szerepelt egy régi drágakő-katalógusban, amely a világ egyik leghíresebb intézményéből, a British Museumból származott. „Nem volt kétséges, hogy ugyanarról a tárgyról van szó, össze is zavarodtam” – mondta.

A követ viszont nem vásárolta meg, mert sultan1966 néhány órán belül le is vette a hirdetést. Gradel gyanúsnak találta a helyzetet, és rákérdezett a felhasználónál, hogy miért törölte a Priaposz-kámeát. Az eladó azt válaszolta, hogy tévedés történt, a tárgy a testvéréé, aki nem akarta, hogy eladja. Gradel úgy döntött, hogy nem fedi fel sultan1966 előtt, hogy gyanút fogott. Attól tartott ugyanis, hogy az egyből eltüntette volna a nyomokat, és felszívódott volna az értékes lelettel.

Ehelyett úgy látta jónak, ha rajta tartja a szemét, hátha előkerül másik, a múzeumhoz tartozó darab is.

Négy év telt el, mire újabb nyomra bukkant. 2020 májusában Gradel felfigyelt egy képre egy újonnan megjelent, drágakövekről szóló könyvben. Ez egy drágakőről készült, amelyen egy Augustus római császárra hasonlító férfi volt látható. Az ékszert a British Museum tulajdonaként tüntették fel. Gradel összehasonlította a könyvben szereplő képet a számítógépén elmentett egyik fotóval, amely egy olajzöld drágakőtöredékről készült. Ezt korábban egy Malcolm Hay nevű brit kereskedő ajánlotta eladásra. Gradel azonnal értesítette Hayt, hogy valami nem stimmel.

Hay meglepetten reagált, és írt a British Museumnak a megdöbbentő hasonlóságról. „Jonathan Williams igazgatóhelyettes válaszolt nekem, és azt mondta, hogy most nem erősíthet meg semmit, mert senki sem tud bejutni a múzeumba” – mondta Hay. Ekkoriban ugyanis a koronavírus-járvány miatt le volt zárva az intézmény. Az igazgatóhelyettes arra kérte Hayt, hogy amíg nem járnak utána az esetnek, ne adja el a követ.

Ki is vagy te, sultan1966?

Gradel viszont nem bírt megülni a fenekén, és saját maga folytatta a nyomozást, kihasználva az évtizedek alatt kiépített drágakőpiaci kapcsolatait. Felkereste azt, aki Malcolm Haynek eladta a követ, ő egy bathi galériatulajdonos, Rolf von Kiaer volt. Rolf

azt válaszolta, hogy néhány évvel korábban az eBayen vásárolta az olajzöld drágakövet. Na és kitől? Természetesen sultan1966-tól.

Gradel ekkor már tudta, hogy itt valami nagy baj van. Elkezdte átfésülni a számítógépes fájlokat és a papíralapú feljegyzéseket mindarról, amit sultan1966-tól vásárolt. Aprólékosan átnézte az eBay-hirdetéseket, a levelezéseket és a tranzakciós bizonylatokat, egészen a sultan1966-tól 2014-ben történt legelső vásárlásáig visszamenőleg. Egy digitális nyugta kulcsfontosságú nyomot szolgáltatott – látszólag felfedte az eladó valódi nevét. Ezen ugyanis nem Paul Higgins, hanem Peter Higgs néven volt feltüntetve.

A PayPal-os nyugtát valódi bankszámlához kell csatolni, tehát ennek kellett lennie a valódi nevének, magyarázta Gradel a BBC-nek. Erre ismét felhívta Rolf von Kiaert, aki hajmeresztő kijelentést tett: „Ittai, ugye tudod, hogy ez a British Museum Görögország és Róma szekcióján az egyik kurátornak a neve?”

Gradel a következő napokat azzal töltötte, hogy feltárta a sultan1966 és Peter Higgs közti azonosságokat. A kurátorról kiderült, hogy valóban 1966-os születésű, és hogy sultan 1966 volt a Twitter (ma már X) platformon a felhasználóneve. „A PayPal-fiók emailcíme Bodrum1966 volt. A szakterülete valójában a mai Törökországban található ókori Halikarnasszoszból származó szobrokkal foglalkozott. Annak a helynek a modern neve pedig Bodrum” – mondta Gradel.

Végül Gradel talált egy eBay-bizonylatot egy ékszerről, amelyet sultan1966-tól vásárolt, és megadta rajta a lakcímét. Úgy döntött, hogy leellenőrzi az ingatlanok nyilvántartásában, és a megadott címen valóban Peter Higgs, a British Museum kurátora lakott.

„Nem volt más lehetséges következtetés, amit ebből le lehetett volna vonni. Az volt, aminek látszott – hogy a British Museum kurátora a saját múzeumából lopott”

– mondta Gradel.

A világhírű kurátor, aki lop is, meg nem is

Peter Higgs 1993-óta dolgozott a British Museumban kutatási asszisztensként, miután a Liverpooli Egyetemen régész diplomát szerzett. Egy átlagos ikerházban élt Hastingsben, és a múzeum elnöke „meglehetősen csendes, befelé forduló” emberként jellemezte.

A lopási botrány idején Higgs karrierje épp felívelőben volt a BBC szerint. 2021 januárjában előléptették a görög és római szekció megbízott vezetőjévé, miután azzal is ismert lett, hogy több ellopott régiséget is segített felkutatni. Az Egyesült Királyság kormánya 2015-ben egyenesen „világhírű kurátornak” hívta, miután segített visszaszolgáltatni Líbiának egy ellopott 2000 éves szobrot.

Amikor Gradel 2021 februárjában emailben jelezte a múzeum vezetőségének a Higgsszel szembeni aggályait, Jonathan Williams igazgatóhelyettes jelezte neki, hogy megkapta az üzenetet, de érdemben nem reagált. Gradel nem tudott arról, hogy a vezetőség már egy nappal korábban értesült a Higgs elleni vádakról, mégpedig magától Higgstől. Higgset ugyanis egy másik régész – Dorothy Lobel King – figyelmeztette, miután Gradel őt is megkereste a kutakodása során. Lobel King aggódott, hogy Higgset felültették, és emailben szólt neki az ügyről. Ezután Higgs saját maga továbbította Lobel King emailjét a vezetőségnek, de azzal a figyelmeztetéssel, hogy nincs köze a lopásokhoz, csak rá akarják kenni a bűncselekményt.

A múzeum kivizsgálta Gradel aggályait – de ezalatt Higgs továbbra is vezethette a részlegét. Közben pedig megpróbálta félrevezetni a kollégáit azzal, hogy

megváltoztatta a számítógépes nyilvántartásokat, azt sugallva, hogy a tárgyak évtizedekkel korábban eltűntek.

Épp egy nappal azután, hogy Gradel megkereste a múzeumot az aggályaival, Higgs egy olyan jelentést tett, amelyben hamisan állította, hogy az olajzöld drágakő, amelyet Malcolm Hay vásárolt, valójában évtizedekkel ezelőtt elveszett. A múzeum szerint Higgs a leltárban átírta a tárgy státuszát elveszettre, és ehhez egy látszólag 1963-as feljegyzést mellékelt bizonyítékul – derül ki a British Museum bíróságra benyújtott dokumentumaiból.

2021 májusában a múzeum meghívta Malcolm Hayt egy találkozóra, hogy visszaadja az általa birtokolt drágakövet. Azt mondta, a múzeumot nem igazán érdekelte, honnan szerezte, „csak örültek, hogy visszakapták”.

Ahogy telt az idő, Gradel is egyre nyugtalanabb lett, amiért nem kapott választ az állításaira, annak ellenére, hogy többször is kérte, hogy tájékoztassák. Végül 2021 júliusában válaszolt neki Williams igazgatóhelyettes. Azt írta, hogy a múzeum alapos vizsgálatot folytatott le, minden tárgyat számon tartottak, és nem merült fel, hogy a személyzet részéről történt volna valamilyen szabálytalanság.

Több mint ezer tárgy tűnt el

Az ügynek viszont ezzel még nem volt vége. 2021 decemberében egy szúrópróbaszerű ellenőrzés során kiderült, hogy a Görögország és Róma részlegből hiányoznak tárgyak, emiatt pedig elindítottak egy szigorúan titkos második vizsgálatot. 2022 áprilisában a múzeum felvett egy újabb kurátort, aki – bár Higgs felügyelete alatt dolgozott – minden tárgyat újraleltárazott. Így fedezte fel, hogy több mint 300 műkincset, amiknek egy része aranyból volt, megrongáltak vagy eltüntettek. A megmaradtak közül néhányon mély horzsolások és karcolások, leginkább fogó által hagyott nyomok voltak.

Aztán amikor a kurátor megvizsgálta az egyik raktárhelyiségben található, leltárban nem regisztrált tárgyakat, kiderült, hogy 1161 tárgy hiányzik,

ami a raktár teljes tartalmának több mint háromnegyede volt – derül ki a bírósági iratokból. Ezek között voltak drágakövek, féldrágakövek, ékszerek, aranyból és ezüstből készült tárgyak is.

A kurátor 2022 decemberének végén adta át az előzetes jelentéseket főnökének, Higgsnek, aki erre többször is megpróbálta késleltetni, hogy a jelentésnek következményei legyenek. Először azt mondta, hogy nem lenne jó, ha hétvége vagy karácsony előtt jelentené be a hírt, aztán azt mondta, hogy születésnapja van, és nem akar foglalkozni az üggyel.

A vizsgálódó kurátor végül az igazgatóig, Hartwig Fisherig vitte az ügyet, aki továbbította azt George Osborne-nak, a múzeum elnökének. Osborne-t két hónappal korábban megkereste Gradel, de akkor azt a tájékoztatást kapta, hogy az ügyet már kivizsgálták. Ám amikor a kurátor is eltűnt tárgyakról számolt be, már neki is túl sok volt az egybeesés. Fisher és Osborne azonnal értesítette a rendőrséget, Higgset pedig felfüggesztették az állásából.

„Intézményként időbe telt, amíg elfogadtuk az árulást, amit ezek a lopások jelentettek. A bennfentes által elkövetett árulás nehéz lecke volt, és nehéz volt felkészülni rá” – mondta később Fisher a BBC-nek. Ő az ügy hatására 2023-ban le is mondott a posztjáról.

A következő hónapokban a rendőrség Higgs munkahelyén és otthonában is házkutatást tartott. A rendőrség az irodájában olyan jegyzeteket talált, amelyek a múzeumi nyilvántartások átírására vonatkoztak. Otthonában pedig olyan tárgyakat foglaltak le, amelyekről úgy vélték, hogy a múzeum gyűjteményéből származnak.

És hogy hogyan csinálta? Nos, a múzeum 8 millió darabos gyűjteményéből becslések szerint 2,4 millió tárgyat nem, vagy csak részben vettek fel a leltárba. A múzeum szerint a kurátoruk elsősorban ezeket a katalogizálatlan műtárgyakat vette célba, de a Gradel által kiszúrt kámeánál hibázott. Higgsnek látnia kellett volna, hogy a kámea leltárban is szereplő tárgy, amelyet a közönség és a személyzet egyaránt kereshet, hisz az még a múzeum honlapján is szerepelt.

A múzeum perirata szerint miután rájött, hogy egy katalogizált műtárgyat nyúlt le, és rakott fel az eBayre, Higgs eltüntette a hirdetést, másnap pedig visszatért a raktárba, ahol a kámeát őrizték, és visszatette a követ a helyére. Csakhogy ez nem volt elég, ugyanis a kámea arany foglalatát ekkorra már lefeszegette a kőről. Ezért néhány órával azután, hogy eltávolította az eBay-es hirdetést, bejelentkezett a múzeum adatbázisába, és megpróbálta meghamisítani a Priaposz-kámea leltári adatlapját – sikertelenül, ugyanis nem tudta frissíteni a műtárgyról készült fotót.

A feltevések szerint Higgs egy ócskavas-kereskedőnek adta el az aranykeretet. A kámea értékét 15 ezer fontra (kb. 6,8 millió forintra) becsülik. A múzeum azt állítja, hogy a darab ennek dupláját érné, ha még meglenne az arany foglalat. A múzeum szerint Higgs az évek során legalább 100 ezer fontot (kb. 45,7 millió forintot) keresett a lopásai révén, de az eltűnt műkincsek értéke ennél jóval nagyobb, csak ő áron alul adta el őket.

A műtárgygyűjtők is megitták a levét

Végül 2023 júliusában – több mint két évvel azután, hogy Gradel először riasztotta a múzeumot – Higgset kirúgták. A rendőrség azóta is nyomoz, de még senkit sem tartóztattak le, illetve senkit sem vádoltak meg bűncselekménnyel. A British Museum ugyanakkor polgári peres eljárást indíttatott Higgs ellen, aki minden vádat tagad. Az Artnet szerint Higgs nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot a múzeum intézkedésére válaszul.

„100 százalékig biztos vagyok benne, hogy elkaptuk az emberünket, tudjuk, ki lopta el ezeket a tárgyakat”

– mondta Osborne. Szerinte Higgs otthonában voltak olyan antik érmék is, amelyek a múzeumból származtak, de a kurátor megpróbálta elhitetni a rendőrséggel, hogy a halott rokonától örökölte őket.

Osborne azt mondta a BBC-nek, hogy Gradel nagy szolgálatot tett a múzeumnak, és sajnálja, hogy kezdetben nem hallgattak rá. Az értesítése nyomán a múzeum új kötelezettségvállalást tett, amely megszabja, hogy a gyűjtemények minden egyes elemét katalogizálják. Emellett szigorítják a biztonsági eljárásokat, előírva, hogy a személyzet egyetlen tagja sem léphet be egyedül a raktárhelyiségbe.

Ittai Gradel szerint „teljesen bizarr”, hogy egy kis dán szigeten, egy számítógép előtt ülve ő volt az első, aki felfedezte, hogy valami nincs rendben a British Museumban. „Nem hiszem, hogy sokkal többet tudnék segíteni a múzeumnak a drágakövek visszaszerzésében. Ez olyan, mint egyfajta lezárás” – mondja. A dán régiségkereskedő a mai napig azt számolja, hogy mennyi pénzt adott ki olyan drágakövekért, amelyeket eleve nem lehetett volna eladni. Ráadásul ezeket most mind vissza kell ajándékoznia az intézménynek, ezzel elbukva azt az összeget, amit a saját gyűjteménye bővítésére ráköltött. A múzeum éppen ezért vizsgálja, hogyan térítse meg ezeknek a vásárlóknak a kárát.

A különböző becslések 1500 és 1800 darab közé teszik az eltulajdonított tárgyak számát. 268-at sikerült visszakérni egy washingtoni műgyűjtőtől, összesen pedig a BBC beszámolója szerint eddig több mint 600-at sikerült visszaszerezni, és további 100-at megtaláltak, de még nem kapták őket vissza.

Csak Gradel kb. 360 drágakövet adott vissza, amelyekről úgy véli, hogy a múzeumhoz tartoznak, köztük olyanokat is, amelyeket más kereskedőknek adott el, és amelyeket felkutatott. „Arra bátorítok mindenkit, aki hozzájutott ezekhez a drágakövekhez, hogy tegye azt, amit én tettem, és adja vissza őket a múzeumnak” – mondta.

A londoni felsőbíróságon tartott meghallgatáson az elnöklő bíró, Heather Williams kötelezte a PayPalt, hogy hozza nyilvánosságra a Higgs eBay-fiókjaira vonatkozó adatokat, beleértve a tranzakciós előzményeket is. Így talán még hamarabb megkerülhetnek a műkincsek.