„Amíg kiszolgálják, addig kéreget az a hogyishívják Zelenszkij” – a magyar kormánypropaganda a határon túl is rohasztja a közvéleményt

Magyarország sok szempontból különleges helyzetben van Európában, az egyik ilyen (és valószínűleg Orbán Viktor kormányának a legfontosabbak közül való) az, hogy a környező országokban számottevő magyar nyelvű kisebbség él. Mindez olyan lehetőséget jelent a kormánypropaganda terjesztéséhez, amellyel egyszerre lehet erősíteni a Fidesz hazai pozícióját, mérsékelni a nemzetközi kritikákat a kormány ellen, eltolni az egész Európai Uniót kicsit az illiberális demokráciák irányába, felnagyítani Magyarország szerepét a nemzetközi politikában, illetve a magyar nemzetiségű szavazókon keresztül közvetlen hatást gyakorolni a környező országok belpolitikájára is.

A Fidesz-kormány ezt az eszközt bőségesen ki is használja: igyekszik minden határon túli magyar kisebbséghez eljuttatni a saját narratíváját, sokszor olyan sikeresen, hogy a magyar nyelvű médiából ezekhez a kisebbségekhez szinte kizárólag az Orbán-propaganda jut el. Ennek súlyos következményei lehetnek biztonságpolitikai szempontból és a kisebbségek helyzetére nézve is.

„A magyar kormányzati dezinformációalapú befolyásépítésnek nagyon komoly kockázatai vannak” – mondta Hunyadi Bulcsú, a Political Capital radikalizálódással és szélsőségességgel foglalkozó programjának vezetője. Az intézet friss tanulmányában vizsgálta, hogyan próbálja a helyi hírmédián és a közösségi médián keresztül befolyásolni a kormány a magyar kisebbségek véleményét Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Ukrajnában. „Mindez nagyon veszélyes a magyar közösségekre a vizsgált országokban, hiszen könnyen lehet, hogy csak idő kérdése, mikor jön egy radikális politikus, aki a szuverenitásvédelem álcája alatt a magyar kormányzati befolyás és a magyar közösség ellen kampányol majd. Másrészt a befolyásolásnak van egy erős, tágabb, regionális és európai biztonsági kockázata is, és egyelőre nem látjuk annak a jelét, hogy a helyi kormányok, intézmények odafigyelnének a magyar kormány orosz érdekeket is előremozdító, EU- és Nyugat-ellenes propagandájára.”

A Political Capital a kutatását 1245 releváns weboldal és Facebook-poszt elemzésével végezte, a Magyarországon leggyakoribb narratívákat vizsgálták: az orosz–ukrán háborút, az Oroszország elleni szankciókat, a bevándorlást és a genderellenességet. Mindegyik országban más mértékben és hatással, de mindenhol megfigyelhető volt a kormánypropaganda befolyása.

„A kutatás során az érdekelt minket, hogy a magyar kormány fő üzenetei mennyire jutnak el a határon túli magyar közösségekbe, és mennyire célozzák ezekkel őket – mondta Hunyadi Bulcsú. – Általánosságban az látszik, hogy a háborúval kapcsolatos narratívák azok, amik a legnagyobb arányban vannak jelen, kiegészítve a szankciós narratívákkal. Romániában például azt láttuk, hogy azok a fő témák, amelyek itthon is megjelennek, a fő üzenetek gyakorlatilag ugyanazok, mint itthon, Magyarországon: békére van szükség, tűzszünetre, a fegyverszállítások meghosszabbíthatják a háborút, a Nyugat a felelős a háború elnyújtásáért. A kutatás vége felé, tavaly késő tavasszal, kora nyáron mintha a háborús narratíva elkezdett volna csökkenni, és egyre erősebb lett a migrációellenes téma – mi ezt azzal magyaráztuk, hogy ez volt az az időszak, amikor a magyar kormány az EU-s migrációs megállapodás ellen folytatta az aktív kampányát. Ez Romániában is nagyon erősen megjelent.”

A környező országok közül Szlovákia és Románia a leginkább kitett az Orbán-rezsim általi narratívákon alapuló befolyásnak. Bár Szlovákiában van a második legnagyobb – 450-460 ezres – magyar diaszpóra, az összes dezinformációs narratíva 57 százaléka keletkezett itt. Ehhez képest, az 1,1 milliós magyar közösségű Románia csak a dezinformációs cikkek 24 százalékát produkálta.

Románia sajátos helyzetben

A romániai magyar kisebbségi közösség volt az egyetlen, amelyet a Fidesznek – legalábbis néhány éve – nem sikerült kordában tartania, írja kutatásában a Political Capital. Emiatt a magyar kormány alternatív politikai és médiaszereplők kiépítésébe kezdett, hogy azok aztán felvehessék a versenyt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) befolyásával. Amint ennek a törekvésnek a kudarca egyértelművé vált (az RMDSZ ellen felépült Erdélyi Magyar Néppárt gyorsan kifulladt), a Fidesz megállapodott Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel.

Ennek hatására a romániai magyar nyelvű médiastruktúrában egyfajta kettősség alakult ki: egy hatalmas, közvetlenül a magyar kormány által irányított, és egy jóval kisebb, az RMDSZ által irányított médiakonglomerátum. Az RMDSZ két alapítványon keresztül legalább évi 400 ezer eurót (152 millió forint) adott a kapcsolt sajtóorgánumainak támogatására, ezzel szemben a magyar kormány 2017-ben 4,5 millió eurót (1,45 milliárd forint) nyújtott a Foter.ro portált üzemeltető, 2013-ban alapított Erdélyi Médiaszövetségnek.

A médiaszövetség gyakorlatilag létrehozta az Erdélyi KESMA-t, a legnagyobb erdélyi magyar médiakonglomerátumot, amely 15 médiumot foglal magában. A két nagy oldaltól független Átlátszó Erdély vizsgálata szerint az új médiabirodalom 2018 és 2021 között 7,45 milliárd forintnyi magyar adófizetői támogatáshoz jutott. Ennek az összegnek a jelentőségét mutatja, hogy a román kormány évente nagyjából 10 millió eurót (kb. 3 milliárd forint) költ a magyar kisebbség támogatására.

A romániai magyar médiapiacot sem kímélte azonban a koronavírus-járvány, és az azt követő gazdasági válság. Jelentősen csökkent az Erdélyi Médiaszövetség finanszírozása, így a szövetség 2022 végén bejelentette, hogy minden nyomtatott sajtótermékét bezárja, és újságíróinak kétharmadát elbocsátja. A médiabirodalmat jelenleg Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője szervezi át.

A megszorítások ellenére ez a médiagépezet továbbra is jól szolgálja a Fidesz érdekeit, hiszen a magyar politikai véleményeket közvetítő médiumok számban és finanszírozásban a mai napig messze felülmúlják a független médiát.

Bár az erdélyi kisebbségi médiában nincs központi propaganda, vagy nyílt cenzúra, a Fidesz vagy az RMDSZ kritikája aligha fog megjelenni a médiaplatformokon elsősorban az öncenzúra miatt. A magyar nemzetiségűek médiafogyasztásáról rendelkezésre álló kutatások rámutatnak arra, hogy a romániai magyar kisebbség széles körben fogyasztja a magyarországi vagy a magyar kormány által ellenőrzött helyi magyar nyelvű médiát. Míg az RMDSZ demokratikus és Nyugat-barát álláspontot képvisel a jogállamiság és az orosz–ukrán konfliktus kérdésében, addig a magyar médiát fogyasztó romániai magyarok – különösen a székelyföldiek – hajlamosak a Fidesz érveit visszhangozni a felmérésekben, és például a román többséggel ellentétben, elsősorban Ukrajnát és a NATO-t hibáztatva a háború kirobbanásáért.

„Azzal, hogy a magyar kormány ennyire magához köti a helyi szervezeteket, a helyi nyilvánosságot, sőt a politikai közéleti szereplőket is, gyakorlatilag kihúzza a talajt a közösségek alól. Elvesztik nemcsak az autonómiájukat, de önvédelmi képességüket, kohéziójukat is. A magyar kormány ezeken a közösségeken belül is nagyon aktív polarizációra törekszik, gyakorlatilag a magyarországi politikai és diszkurzív minták alapján osztja meg őket. Ez nagyon veszélyes, mert a közösségek belső összetartása csökken, teljesen függővé válnak Budapesttől, emiatt pedig a többségi társadalom célpontjává is válhatnak. A magyar kormány itthon szuverenitásvédelmi kampányt csinál, és arról beszél, hogy más ne avatkozzon bele Magyarország ügyeibe, ezzel együtt pedig nagyon aktívan beleavatkozik ezen országok politikájába, elsősorban a magyar közösségeken keresztül. Ezzel pedig kap egyfajta befolyást a többségi társadalomra is – mondta a szakértő.

– Románia speciális helyzetben van, mert míg Szlovákiában például van jelentősebb független sajtó, független magyar nyelvű médium is, Romániában a magyar médiatér furcsa kettős bontásban létezik – tette hozzá. – Többségében a Fidesz által kontrollált, kisebb részben az RMDSZ-hez köthető, a független magyar sajtó számban és méretben is kicsi. Fontos szempont még az erdélyi magyarság kettőssége is, Székelyföld egy sokkal zártabb régió, ahol többségben van a magyarság, míg Erdély más részein kisebbségben van. Mások a médiafogyasztási szokások is. A székelyföldi régióban például erősebb a magyar nyelvű média fogyasztása, a kisebbségi részeken talán jobban figyelik a többségi sajtót is az erdélyi magyarok. A kutatásban arra jutottunk, hogy annak is fontos hatása van, ha kifejezetten és/vagy elsősorban a magyar nyelvű médiából tájékozódnak az emberek: az adott médiaviszonyok között ez is sokkal nagyobb sérülékenységet és kitettséget jelent, mintha lenne egy kontroll a többségi médiafogyasztásból adódóan.”

Háborús békepropaganda mindenhol

A Political Capital 18 narratívát azonosított az orosz invázióról: a „békepárti” üzenetektől („azonnali fegyverszünetre és béketárgyalásokra van szükség”) a Nyugat-ellenes véleményeken keresztül („a fegyverszállítások felelősek a háború elhúzódásáért”), az ukránellenes üzenetekig („az ukrán állam elnyomja a magyar és más etnikai kisebbségeket”). Az orosz invázió 2022. februári kezdete óta ezek az üzenetek ritkán tértek el az eredetitől, és jelentős átfedést mutatnak az orosz dezinformációs üzenetekkel. Ez a narratíva Szlovákiában volt a legerősebb, a második helyre Románia került.

A három legtöbbet használt narratíva ugyanazokra a témákra összpontosít: a békét a lehető leggyorsabban helyre kell állítani, a nyugati fegyverszállítások csak meghosszabbítják és eszkalálják a háborút, és a háborút támogató nyugati és helyi szereplők háborúba akarják húzni az országot.

Az ukrajnai háború kirobbanásának első napjaitól egyértelművé vált, hogy az erdélyi magyarok nagy többsége nem a romániai és EU-s mainstreammel összhangban gondolkodik a konfliktusról. Egy két évvel ezelőtti felmérés azt mutatta, hogy míg a romániai közvéleményben a Nyugat-barát attitűd dominál, addig az erdélyi magyarok sokkal fogékonyabbak a Nyugat-ellenes tartalmakra és Orbán Viktor populista üzeneteire. A kutatásból az derült ki, hogy a románoknak az EU-ba, a Nyugatba és az Egyesült Államokba vetett bizalma történelmi csúcsokat ért el, az erdélyi magyarok mindeközben Orbán Viktorban és a Fidesz-kormányban látták a stabilitás zálogát.

Az erdélyi magyar társadalomkutatókat, akik a felmérést a háború első napjaiban, és ezzel együtt a magyarországi országgyűlési választás kampányfinisében végezték el, nem érte váratlanul az eredmény.

A háborúval kapcsolatos kommunikációt a magyar közmédia és a magyar kormánypolitikusok által terjesztett üzenetek uralták, így érthető, hogyan sikerült az erdélyi magyarság jelentős részét az Ukrajna-ellenes nézőpont elsajátítására hangolni. Orbán azonnal meglovagolta a helyzetet, és üzeneteinek nagy része a „békepártiságot” hangsúlyozva kimondottan az Ukrajna-ellenes, oroszpárti hangulatot erősítette fel. Toró Tibor politológus és Kiss Tamás szociológus a két évvel ezelőtti felméréseik eredményét nem hozták azonnal nyilvánosságra, mert attól tartottak, egy újabb Gyergyóditró-jelenség következik be, amikor a Srí Lanka-i vendégmunkások elutasítása miatt az egész erdélyi magyar közösséget rasszistának bélyegezte a romániai és nemzetközi közvélemény. 2023-ban, a háború kitörésének egyéves évfordulóján álltak elő a számokkal, és értelmezési kerettel is szolgáltak felmérésük eredményeihez.

Az orosz–ukrán háború második évfordulójához közeledve arra voltunk kíváncsiak, hogy változott-e az erdélyi magyarság attitűdje, illetve mennyire része a mindennapi közbeszédnek a szomszédban zajló háború.

Utcai körkép Sepsiszentgyörgyön: „Zelenszkij ne számítson arra, hogy ő nyer”

Sepsiszentgyörgy azt hirdeti magáról, hogy Székelyföld szíve, a régió kulturális fővárosa. Ennél jobb helyszínt keresve sem találtunk volna arra, hogy lemérjük, változott-e valami az elmúlt időszakban a háborúról való vélekedésben. Kérdéseink az utca emberéhez a következők voltak:

• Mit gondol, kit terhel elsősorban a felelősség az ukrajnai háború kirobbanásáért és elhúzódásáért?
• Mit kellene tenni (EU, NATO, Románia) a jelenlegi helyzetben: csökkenteni, vagy növelni az Ukrajnának juttatott támogatást?
• Támogatja-e Ukrajna NATO-csatlakozását?
• Mi a véleménye a magyar kormány Ukrajna-politikájáról?

Oroszországot terheli a felelősség, „mert ő volt a támadó”, válaszolta meg első kérdésünket két járókelő. Egy idős kutyasétáltató férfi és egy orvosi vizsgálatra igyekvő nő szerint azonban elsősorban az amerikaiak a felelősek.

Egy másik idősebb férfi, aki a magyar köztévé adásaiból tájékozódik, az „államelnököket” (Volodimir Zelenszkij és Vlagyimir Putyin) tette felelőssé, akik nem tudnak megegyezni. Szerinte azoknak az államoknak, amelyek támogatják Ukrajnát, felelősségük van abban, hogy a feleket rávegyék a béketárgyalásokra. Az amerikai elnököt, Joe Bident, vénembernek tartja, aki szerinte „nem odavaló”.

Egy szentgyörgyi román diákot is kérdeztünk, aki azon a véleményen volt, hogy a világon szinte mindenki (USA, EU, Ukrajna és Oroszország) felelős az ukrajnai háború kirobbanásáért, mert az elmúlt időszakban feszültségek alakultak ki a nagyhatalmak között.

„Feszültség alakult ki Ukrajnában az oroszok miatt, de az amerikaiak is felerősítették ezt azzal, hogy Ukrajna NATO-taggá válását szorgalmazták” – mondta a diák.

Arra a kérdésünkre, hogy mit kellene tenni a jelenlegi helyzetben, csökkenteni vagy növelni az Ukrajnának juttatott támogatást, a válaszok már sokkal inkább egyértelműen a csökkentés mellett szóltak.

„Nem kellene segíteni Ukrajnának a háborúban, de nem is lehet hagyni, hogy ártatlan emberek szenvedjenek a globális politika miatt. Az embereket kellene segíteni, nem a háborút” – mondta a fiatal román megszólaló.

Egy középkorú válaszadónk úgy vélekedett, hogy az Európai Uniónak kell eldöntenie, hogyan éri meg ezt továbbvinni, Románia egyedül nem dönthet.

Egy idős férfi ennél szélsőségesebb véleményt fogalmazott meg:

„Ha nem adnának semmiféle támogatást, akkor nem volna, amivel az a hogyishívják, Zelenszkij háborúzzon. De ameddig mindenhol kiszolgálják, addig megy és kéreget, és nem hagyja abba. Mindamellett, hogy már megmondták, hogy arra ne is számítson, hogy ő nyer, mert az orosz sokkal jobban fel van szerelkezve, és most még Kína is odaállt. Sokszor a fiam mondja, hogy inkább ne nézzem a tévét, mondom neki, hogy hát, hogy ne nézném, ha már nem járok sehová, legalább onnan valamit halljak.”

Ukrajna NATO-csatlakozását a megkérdezettek közül csak a román diák támogatná. Még akik Oroszországot tartják felelősnek a háború kirobbanásáért, azok is azt mondták, hogy semmiféleképpen nem támogatnák Ukrajna NATO-tagságát. Az idős férfi azért sem venné be Ukrajnát a NATO-ba, mert mások már korábban beálltak a felvételre várók sorába.

„A magyar kormány, Orbán Viktor jól csinálja, mert ő segítette az ukrán népet, élelmet küldött, minden. S akkor mégis még őt támadják. Amit hallunk, ugye, a tévéből” – mondta egy másik idős férfi felháborodva.

A magyar kormány Ukrajna-politikájával majdnem mindenki egyetértett, csupán a román diák nem kívánta kommentálni, mert Romániában él, ezért szerinte nem elég tájékozott a magyar kormány politikájával kapcsolatban.

Egy 50-es éveiben járó férfi szerint a magyar kormány döntése azért is helyes, mert „Ukrajna egy mocsok állam, nem odavaló, ott egy csomó embert kivégeztek, még többet, mint máshol: románt, magyart és oroszt”.

Egy idős nő azért tartotta helyesnek a magyar kormány Ukrajna-politikáját, mert az ukránok nem adják meg a kárpátaljai magyar kisebbségnek, ami járna. A NATO-csatlakozáshoz szükséges feltételeknek Magyarország és Románia is eleget tett, és szerinte Ukrajnára is ugyanaz az elvárás, ugyanaz a szabály kellene hogy érvényesüljön.

Bár tudományos relevanciája nincs az utcai körkérdésünknek, már ebből a helyi körképből is kiderül, hogy a magyar kormány paneljei mennyire hatékonyan alakítják az erdélyi magyarok véleményét.

Toró és Kiss 2022-es, az ukrajnai háború kitörése után készült felmérésükben, az ukrajnai háborúval kapcsolatos információforrásokra rákérdezve azt találták, hogy az erdélyi magyarok többsége (61 százalék) a magyar közmédiából tájékozódott. A román online portálok és a nemzetközi hírforrások a preferencialista végén szerepeltek. Bizalom tekintetében is a magyar hírforrások végeztek az első helyeken a felmérésben: a válaszadók mintegy 50 százaléka mondta azt, hogy megbízik a magyar közmédiában, míg a román televízió esetében ez az arány csak 23-26 százalék volt.

Egy friss kutatás

Toró Tibornak és Kiss Tamásnak a Transtelex felkérésére elvégzett friss elemzése (Az orosz–ukrán háború recepciója az erdélyi magyar közösségi médiában 2022. február 24. és 2023. december 31. között) mennyiségi módszerekkel vizsgálta meg az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos tartalmakat az erdélyi magyar közösségi médiában.

A kutatók az elemzéshez a Magyarellenesség Romániában, valamint az AUR felemelkedésének vizsgálata kapcsán kidolgozott, jelentős részben a Crowdtangle Facebook-applikáción alapuló módszertant használtak. Ennek lényege, hogy egy előre felépített, nyilvános oldalakból és csoportokból álló erdélyi magyar facebookos „univerzumban” tudják követni, hogy hogyan viszonyulnak a Facebook-felhasználók a különböző kérdésekhez. A módszer, a most bemutatotthoz hasonló hosszú távú trendelemzések mellett alkalmas az aktív Facebook-tartalomgyártók tevékenységének valós idejű vizsgálatára, és a nyilvánosságban megjelenő témák hatásának gyors felmérésére is.

A kutatók által megalkotott „univerzum” 2296 romániai magyar nyelvű nyilvános oldalból és 518 nyilvános csoportból áll. A kutatók az ezekben megjelent, ukrajnai háborúval kapcsolatos tartalmakat vizsgálták meg 2022. február 24. és 2023. december 31. között. A vizsgált periódusban 749 oldalon és 167 csoportban jelent meg a háborúval kapcsolatban szerkesztett tartalom: összesen 34 642 poszt, ebből 25 523 a közösségi oldalakon és 9123 a nyilvános csoportokban. A posztok összesen 2,7 millió interakciót (lájk, megosztás, komment) generáltak.

A szakértők elmondták: korábbi kutatásaik alapján már 2022-ben lehetett arra következtetni, hogy a progresszív liberális mainstreamhez, ami Nyugaton még mindig domináns, az erdélyi magyarok másként viszonyulnak, mint a román társadalom. A ditrói eset volt az, ahol nagyon élesen megnyilvánult, hogy a romániai magyar kisebbségi közösségnek különböző modernizációs konszenzusok között kell egyensúlyoznia. Miközben Romániában a migrációval kapcsolatban liberális és bevándorláspárti konszenzus alakult ki, a magyarországi kormánypropaganda csatornáin keresztül az erdélyi magyarok teljesen mást kaptak, így a magyar közösségen belül egy antimigrációs ellenhegemónia alakult ki. Ugyanez következett be az ukrajnai háború megítélésében is.

Toró és Kiss mostani vizsgálata a magyarországi médiahatás jelentőségét dokumentálta. A kutatók ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy érdemes tágabb kontextusban is megnézni, mi lehet az oroszokhoz való eltérő viszony magyarázata. Az orosz relációval kapcsolatban megosztottak a kelet-európai társadalmak. Kiss Tamás rámutatott, van egy ruszofób balti és lengyel véglet, és ennek az ellenpólusa a szerb, montenegrói, macedón és bolgár társadalmak által képviselt pozitív megítélés.

„A lengyel póluson a ruszofóbia a nemzeti identitásnak egy nagyon fontos, mondhatni konstitutív része. Lengyelnek lenni történelmi szempontból az Oroszországgal való ellenállást jelenti. A balti államok esetében ez még inkább így van. Immanens része a nemzeti identitásuknak az, hogy mindenfajta geopolitikai kérdésben szembehelyezkednek az oroszokkal, gátat szeretnének szabni az orosz befolyásnak” – magyarázta Kiss.

A balkáni népeknél Oroszország a 19. században protektív hatalomként lépett fel, ha nem is anyaállam volt, de a balkáni ortodoxok külső védhatalmaként viselkedett. Ezek az államok ráadásul annak idején nagy mértékben Oroszországnak köszönhették az Ottomán Birodalommal szembeni függetlenségüket. Ezért alakult ki nagyon erős ruszofília a szerb, a bolgár, a montenegrói társadalmakban.

A térség többi országa ezek között a végletek között helyezkedik el, mutatott rá Kiss és Toró. Románia inkább a lengyel–balti táborhoz gravitál, mert a románokban is van ellenérzés Besszarábia kapcsán. Ezzel szemben a magyaroknál az orosz reláció 1956 és 1848 után sem annyira elutasító. „Hogy mit jelent magyarnak lenni, az alapvetően nem orosz relációban értelmeződik” – magyarázta Kiss Tamás.

Ez a történelmi különbség megelőzi Orbánt, aki viszont remekül tudott építeni ezekre a hagyományokra. Továbbá ki tudta használni azt a Nyugat-ellenességet is, amely egy ideje ott lappang az erdélyi magyar társadalom bizonyos szegmenseiben. A kutatók szerint Székelyföldön a legerősebb a liberális mainstream elleni pozíció, ami egyúttal a Székelyföldön kívüli (elsősorban kolozsvári) erdélyi magyar elit (sokkal inkább a székelyek által képzelt, mint valós) liberalizmusa elleni pozíciót is jelenti.

„Erre jött rá Orbán, aki felerősítette, politikai jelentőséggel ruházta fel ezeket a véleményáramlatokat, elvíve őket az extremitásba. A lényeg, hogy nem egy légüres térbe érkeznek a Fidesz-kormány által terjesztett panelek, hanem nagyon jól rá tudnak kapcsolódni a már meglévő magatartásokra, amiket aztán tovább alakítanak, illetve egyfajta politikai világképpé szerveznek” – részletezték a kutatók.

Toró Tibor hangsúlyozta, hogy így értelmezhető az erdélyi magyarság EU-val és a nemzetközi szervezetekkel való viszonya is. A kilencvenes években az RMDSZ egyik fő üzenete az volt, hogy az uniós csatlakozás elhozza a kisebbségi jogok kiteljesedését is. Ez azonban nem valósult meg, így az EU-ba vetett bizalom csökkenni kezdett, és nőtt a nemzetközi intézményekkel szembeni gyanakvás. „Nagyon szépen lehet követni a felmérésekben, hogy az EU-val való viszony hogyan alakul. Erre a kilencvenes évektől vannak közvélemény-kutatási adatok, és látszik, ahogy beesik az EU-ba vetett bizalom. Az, hogy ez most ennyire a romániai átlag alatt van, jelentős részben az orbáni hatásnak tulajdonítható, de az is látszik, hogy a csökkenő trend már korábban, a kétezres évek második felében megkezdődött” – foglalta össze a kutató.

Az EU-ba vetett bizalom

A háborúval kapcsolatos friss közösségi médiás elemzésükről Toró és Kiss elmondták: abból indultak ki, hogy azok a témák, amik az embereket érdeklik, nagyobb számú interakciót váltanak ki Facebookon. Az eredményeiket külön tárgyalták a Facebook-oldalak, illetve a nyilvános csoportok vonatkozásában, mivel a kétféle felület dinamikája eltérő, az orbáni hatás inkább a csoportokon keresztül volt megragadható.

A Facebook-oldalak tekintetében, az ukrajnai háborúval kapcsolatos posztok legnagyobb része (82 százalék) a médiában megjelent cikkek linkelése, a többi leginkább erdélyi magyar politikusoktól jön.

Az időbeli trendeken az látszik, hogy a háború első két hónapja volt nagyon intenzív, ezt követően alábbhagyott az érdeklődés. Később is voltak még kisebb hullámok, de a trend egyértelműen csökkenő volt, majd a téma 2022 októberétől kifulladt. Ezt követően egyetlen hír sem tudta megmozgatni annyira a közvéleményt, hogy kiugró interakciószámot produkáljon a Facebookon. 2023-at már az érdeklődés hiánya kísérte végig. Az erdélyiek ma már keveset vitatkoznak az ukrán helyzetről, nem nagyon szólnak hozzá az ezzel kapcsolatos tartalmakhoz.

Sajátos a politikusok által közzétett tartalmak alakulása. A háború első heteiben a legtöbb politikai szereplő kötelességének érezte, hogy megszólaljon, és megszólalásaikat jelentős figyelem övezte. Aktivitásuk azonban már 2022 áprilisában alábbhagyott. A háború egyéves évfordulóján volt még egy kisebb fellángolás, azonban ennek már elmaradt az interakcióban mérhető visszhangja.

A kutatók szerint a politikai nyilatkozatokban jól tükröződik az RMDSZ egyensúlyozó politikája. A szövetségnek ugyanis egyszerre több szempontnak kell megfelelnie. Egyrészt, ha román vonalon nem szeretnének a gyergyóditróihoz hasonló médiabotrányokat, el kell kerülniük, hogy oroszbarátnak tűnjenek. A bukaresti pozíciók szempontjából politikailag életveszélyes szembemenni a nyugati és egyben román mainstreammel. De eközben Orbánnal sem szeretnének szembefordulni, különösen személyesen, egyéni politikusként, hiszen a határokon átterjedő autokratikus klientúrákon belül egymással is, és az RMDSZ-en kívüli szereplőkkel is egyfajta lojalitási versenyben vannak a Fidesz kegyeiért és nem mellesleg a magyarországi pénzekért. Emiatt egyensúlyozni kényszerülnek, ami abban nyilvánul meg, hogy erősen ambivalens diskurzust használnak, illetve egyre inkább hallgatásra kényszerülnek a legkülönbözőbb társadalmi kérdésekben.

Így a kezdeti periódus után a háborús témában is kerülték a megnyilatkozást, különösen a nyílt állásfoglalást. Ezen a területen nehezen találtak hálás témákat, ahol a kettős beszédet gyakorolhatták volna. Ilyen hálás téma volt a kárpátaljai magyarok számára indított adománygyűjtés, ahol a háborús áldozatok megsegítésére fókuszálhattak és úgy tudtak közvetlenül kapcsolódni a Fidesz narratívájához, hogy közben a román mainstreammel sem kellett szembemenniük.

Nyilvános csoportok

A kutatók szerint a kettős beszéd és a politikai osztály kollektív hallgatása elegendő lehet ugyan a rövid távú személyes politikai túléléshez, azonban egy olyan végletesen polarizált helyzetben, amit az erdélyi magyarok Kárpát-medencei médiatérbe való bekapcsolódása létrehozott, ez az erdélyi nyilvánosság és a politikai értékek alakulása fölötti teljes kontrollvesztéssel jár. Ezt a folyamatot jól illusztrálja a nyilvános csoportok tartalomelemzése. Ez a kutatás talán legérdekesebb, legtanulságosabb része, vélték a vizsgálatot végzők. „Több mint 160 olyan csoportot lokalizáltunk, ahol a tagok posztoltak a háborúról. A témát igazából hat nagyobb csoport vitte, ezek közül ötnek több mint 20-20 ezer tagja van” – mondta Toró.

Bár a csoporton belüli interakciók száma elmarad az oldalaknál tapasztalttól, ezek vizsgálata több szempontból is érdekes. Egyrészt, ide sok esetben a tagok maguk posztolnak, másrészt más az interakciók jellege is. A tagok kevesebbet kommentelnek ugyan, de sokkal nagyobb arányban osztják meg az itt olvasott tartalmakat, ami megsokszorozza a csoportokba bekerülő posztok hatását.

„A csoportok elemzése arra is rámutatott, hogy a tagok honnan tájékozódtak a háborúról. A Kárpát-medencei médiatérbe való bekapcsolódásuk ezen a ponton kézzelfogható. Minden csoport esetén a magyar kormányhoz köthető, illetve egyéb magyarországi szélsőjobboldali források játsszák a legfontosabb szerepet, és emellett a magyar nyelvű orosz propagandaoldalak is hangsúlyosan megjelennek. Az erdélyi magyar tartalmak aránya az előbbiekhez képest eltörpül. Az egyetlen kivétel az Erdély és a nagyvilág csoport, ami elsősorban olyan erdélyieket tömörít, akik nem élnek az országban. Itt az erdélyi tartalmak mellett a magyar ellenzéki tartalmak is hangsúlyosan megjelennek” – részletezte Toró.

A kutatók azt is elmondták, hogy csupán a tartalom alapján nehéz lett volna elkülöníteni a Fideszhez kötődő, az egyéb szélsőjobboldali, illetve a magyar nyelvű orosz propagandaoldalakat. Több olyan oldal van, amely a kampányperiódusban fideszesként viselkedik, de máskor a kormányzati kommunikációhoz nem kötődő szélsőjobbos tartalmakat gyárt. Egyes orosz propagandaoldalakkal is hasonló a helyzet: az orosz propaganda mellett a Fideszt támogató tartalmakat is közölnek. Az oldalak besorolása azonban természetesen nem tartalmi elemek, hanem külső információk segítségével történt meg.

A facebookos közvélemény formálásában nagyon fontos szerep jut az influenszereknek is, hangsúlyozta Kiss Tamás és Toró Tibor. Ilyenek a Fidesz-holdudvar mediatizált szereplői, például a megafonos beszélő fejek, vagy az olyan, szintén a kormányzati kommunikációhoz kötődő „biztonságpolitikai szakértők”, mint Nógrádi György vagy Robert C. Castel.

A Kiss Tamás és Toró Tibor kutatásáról készült teljes elemzést a Transtelex oldalán lehet elolvasni.

Politikai következmények

Miközben az erdélyi magyar közvéleményben az ukrán háború lecsengett, legerősebben a magyar kormány álláspontjára rímelő narratíva rögzült a legtöbb erdélyi magyarban. A kutatók jelezték, hogy erre, illetve a román közvélemény hozzáállására egy, a napokban elindított, Romániára és az erdélyi magyarokra reprezentatív közvélemény-kutatásuk ad majd választ. A kutatóknak a romániai társadalom általános hozzáállásáról az a hipotézisük, hogy a háború elhúzódása, illetve az ukrán menekültek befogadása átalakította a háborúhoz való viszonyulást a román többségben is. A menekülteknek járó lakhatási támogatások kapcsán Romániában is érzékelhetővé vált a jóléti sovinizmus, a juttatásokat az ukrán menekültektől kezdték félteni. Volt egy általános szolidaritás az ukránok, illetve általában véve a menekültek iránt, de ez lassan alábbhagyott, és bekövetkezett egy ellenreakció. Ez kihathatott a geopolitikai kérdések megítélésére is, így a román többség és az erdélyi magyarok álláspontja mára valószínűleg sokkal közelebb került egymáshoz, mint azt a háború első hónapjaiban tapasztalni lehetett. Az sem valószínű, hogy a következő választásoknak Romániában az ukrajnai háború lesz a fő témájuk.

Mindazonáltal az ukrajnai háború erdélyi fogadtatása veszélyes tendenciákra mutat rá, amelyek, ha nem is ennek a kérdésnek a kapcsán, de sérülékeny helyzetbe hozhatják a kisebbségben élő magyar közösséget. Az erdélyi magyar politikai osztály és tágabban az erdélyi értelmiség egyre inkább polarizálódó politikai térben kénytelen manőverezni úgy, hogy bizonyos kérdések kapcsán Romániában és Magyarországon egymástól különböző hegemóniák alakulnak ki. Románia a nyugati mainstreamhez igazodik, míg az orbáni Magyarország egy sor kérdésben azzal szemben határozza meg magát, amire a Fidesz ráadásul erőteljes és harsány propagandát épít.

Az RMDSZ és a magyar politikai osztály ebben a helyzetben kettős beszéddel lavíroz, kerüli a konfrontációt, a kényes kérdésekben pedig, ameddig csak megteheti, hallgat. Ezzel azonban végképp elveszíti azt a képességét, hogy az erdélyi magyar társadalom attitűdjeit formálja, vagy akár csak a politikai napirendjét meghatározza. Az erdélyi magyarok azonban nem maradnak politikai iránytű nélkül, hiszen egyre inkább strukturálisan kapcsolódnak be a Kárpát-medencei médiatérbe. Az új képletben már nincs is szükségük arra, hogy az erdélyi politikai osztály közvetítésével kapják meg a Fidesz-propagandát: közvetlenül is hozzáférnek, mi több, a saját magukról szóló információhoz lassan már csak ezen keresztül férnek hozzá. Rövid távú politikai következményként Kiss Tamás azt is hozzátette, hogy ezek a tendenciák már az idén jelentős problémát jelenthetnek az RMDSZ számára, amelynek sokkal nehezebb a magyar választókat mobilizálnia az EP-választásokon az erdélyi magyarok ilyen szintű Nyugat-ellenessége és az EU-val szembeni bizalmatlansága miatt.

Tesztelje, mennyire van képben a témában: töltse ki rövid kérdőívünket a magyar kormánypropaganda hatásáról a határon túli magyarokra!

A cikk a Free Press for Eastern Europe támogatásával a Science+ program keretein belül készült.