Jó zsaru, rossz zsaru: így nyomta át Orbánon az EU az 50 milliárd eurós ukrán támogatást

A hét talán legfontosabb eseménye volt a világpolitikában, hogy az EU egyöntetűen megszavazta az Ukrajnának nyújtandó, 50 milliárd eurós segítséget. A megállapodást nehezen sikerült összehozni, mert Orbán Viktor sokáig vétóval fenyegette az egyezséget magyar részről. Sőt, úgy tűnt, nem is nagyon van más választása, hiszen a nemzeti konzultációval és abban a válaszadók 99 százalékos támogatásával bebetonozta magát abba a pozícióba, hogy az EU ne adjon Ukrajnának pénzt, amíg a magyaroknak se ad. Végül ebből mégis kimanőverezett a magyar kormány, sőt, az egészet megpróbálja fényes győzelemként kommunikálni itthon.

De mi történt valójában, ki és hogyan beszélte rá Orbánt, hogy letegyen a vétóról? A New York Times cikke ennek járt utána, magas rangú diplomatákra és a titkos találkozókra rálátó forrásokra támaszkodva.

Több európai vezető azzal viccelődött, hogy Orbánnal fizettetik majd ki a brüsszeli hotelszámláikat, olyan sok időbe telt a meggyőzése vétóügyben – érzékelteti a lap, mennyi energiát fordítottak a politikusok Orbán megpuhítására. Végül a szavazás előtt egy órával jött csak el a pillanat, amikor a magyar miniszterelnök lemondott a vétóról, és beadta a derekát, így átmehetett mind a 27 tagország támogatásával az 50 milliárd eurós segítség terve.

A lap forrásai szerint egyfajta jó zsaru, rossz zsaru játszma zajlott az EU-s vezetők és Orbán között a döntés előtti napokban. Charles Michel, az Európai Tanács belga elnöke volt a rossz zsaru, ő a lap forrásai szerint hétfőn felhívta Orbánt, és kerek perec közölte vele, hogy semmiképpen nem kapja meg, amit a vétó elengedéséért cserébe kér – sőt, belengette a „nukleáris opciót”, vagyis a magyar szavazati jog felfüggesztését.

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök vitte a jó zsaru szerepét, ő szerdán egy luxushotelben tartott privát találkozón, pezsgő mellett győzködte Orbánt arról, hogy hosszú távon többet profitál abból, ha most eláll a vétótól.

A következő kör Emmanuel Macron francia elnöké volt, szerdán este, ugyanebben az ötcsillagos brüsszeli hotelben, itt felmerült alkualapként, hogy az EU Orbán szájíze szerint fogalmaz majd a közös nyilatkozatában, amik rímelnek a magyar kormány panaszaira arról, hogy az unió ideológiai okokból tartja vissza a „magyaroknak járó pénzt”.

Eközben egy másik találkozó is zajlott, amin Charles Michel a holland miniszterelnök Mark Rutte és a német kancellár Olaf Scholz társaságában jutott arra, hogy semmiképpen nem engednek Orbán követeléseinek – és tettek arról is, hogy ennek a konklúziónak a híre gyorsan visszajusson a magyar miniszterelnök fülébe.

A kölcsönös fenyegetések egyfajta „ki rántja el előbb a kormányt” játékká váltak, és a New York Times forrásai szerint végül Orbán belátta, hogy csak veszíthet ebben, az egyik erről szóló, utolsó nagy közös tárgyaláson készült az azonnal ikonikussá vált fotó is, amin az összes európai vezető szélesen mosolyog, Orbán pedig szomorúan néz maga elé:

A magyar miniszterelnök végül feladta a vétót és azt a követelését is, hogy évente bírálják felül az Ukrajnának nyújtott segítséget (praktikusan ezzel évente újabb vétólehetőséget teremtve magának). Ehelyett egy olyan megfogalmazásban egyeztek meg az EU-s vezetők, hogy rendszeresen megvizsgálják majd, hogyan és mire költi Ukrajna a pénzt. A magyar delegációnak annyit sikerült még elérnie, hogy a csúcstalálkozóról kiadott nyilatkozatban az EU általános megfogalmazásban célként tűzi ki, hogy járjon el arányosabban olyan esetekben, amikor a tagországok támogatásainak befagyasztásáról van szó.

Az Ukrajnának nyújtott 50 milliárd eurós támogatáshoz már csak egyszerű többség kell egy szavazáson az Európai Parlamentben, ami minden bizonnyal simán meglesz. Ukrajna így nagy segítséget kap a következő pár évre ahhoz, hogy továbbra is életben tudja tartani a gazdaságát, és működtetni a háborútól sújtott országot.

A hasonló nagyságrendű, 60 milliárd dolláros amerikai támogatás továbbra is belpolitikai alkuk tárgyaként lóg a levegőben az amerikai kongresszus vitáján.