Sofőr kerestetik – „Anya, szia! Figyelj, Magyarországon ragadtam. Börtönben vagyok.”

Az október esti szürkületben Alexander, a lett középiskolás egy, az osztrák–magyar határ közelében lévő erdőbe hajtott furgonjával. Hűvös volt az este, de ő nem érezte. A kapott utasítás szerint a járműben maradt, a lámpákat pedig lekapcsolta.

Rövidesen közeledő embereket vett észre. Gyorsan megtöltötték a furgon rakterét, végül páran az elülső üléseket foglalták el. A raktér falán kopogás jelezte, hogy mindenki készen áll az indulásra, Alexander pedig megindult Ausztria felé. Akkor még nem tudta, hogy néhány utasa számára végzetes lesz ez az utazás, ő pedig börtönbe kerül. Tudtán kívül egy olyan bűnszervezet munkájába kapcsolódott be, amely illegális bevándorlók fuvarozásával keres rengeteg pénzt.

Alexander története nem egyedi. A baltikumi állampolgárok hasonló ügyekben való részvétele egyre nagyobb problémát jelent. Azt, hogy a jelenség egyre nagyobb probléma a régióban, az is jól mutatja, hogy 2022-ben a lett külügyminisztérium hivatalos figyelmeztetést adott ki, amelyben óva inti a letteket a gyanúsnak tűnő sofőri munkákkal kapcsolatban.

A külföldön letartóztatott baltikumi állampolgárok száma is mutatja, hogy a helyzet aggasztó, különösen Magyarországon, ahol a hatóságok akár heti egy-két alkalommal letartóztatnak lett és litván állampolgárokat embercsempészésben való közreműködés miatt.

2021 óta valamivel több, mint 30 lett, és 31 litván sofőrt tartóztattak le Magyarországon.

„Őszinte leszek: ez Lettországnak elég sok,” mondta Agnese Kalnina, Lettország magyarországi nagykövete a Re: Baltica című lapnak adott interjúban. Litvánia korábbi magyarországi nagykövete, Vytautas Pinkus szerint a baltikumi bűnözői csoportok aktív toborzói munkájának tudható be, hogy olyan nagy számban vesznek részt embercsempészetben lettek és litvánok.

A képlet egyszerű.

A Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Horvátországban, Lengyelországban vagy Szerbiában való sofőrködéshez a közösségi médiában és baráti kapcsolatokon keresztül találnak jelentkezőket. A Szíriából, Afganisztánból, Törökországból és máshonnan érkező migránsok ezeken az országokon keresztülutazva próbálnak a balkáni útvonalon át eljutni Németországig egy jobb, biztonságosabb élet reményében.

A balti államok közül a leggyakrabban a litvánok és a lettek jelentkeznek ezekre a hirdetésekre és baráti megkeresésekre. Általában 20-45 év közötti, eltérő képzettséggel rendelkező, különféle szociális háttérből érkező férfiakról van szó.

Alexander mindössze 19 éves volt, amikor elvállalta a munkát. Végzős gimnazista volt egy kicsiny lett városban, fotós szeretett volna lenni. Aztán rövidesen egy osztrák börtönben letöltendő hétéves büntetéssel nézett szembe.

***

Miért vállalta el?

„Rengeteg pénzt ígértek”, válaszolja Alexander. Egy jó barátja mesélt neki a lehetőségről, hogy egynapi munkával több ezer eurót kereshet. És ehhez még az iskolából sem kell sokat kimaradnia.

Azt, hogy kik lesznek az utasai, már csak akkor tudta meg Alexander, amikor megérkezett Ausztriába. Ez a toborzók egyik stratégiája: a teljes valóságot csak azután fedik fel a jelentkezőknek, hogy már elvállalták a feladatot.

A toborzók többek között azt mondják a sofőröknek, hogy még ha netán el is kapják őket a rendőrök, nem büntethetik meg őket, mivel külföldi állampolgárok. Vagy azt, hogy a migránsokat csak egy adott ország területén belül kell szállítani, ami nem számít bűnténynek.

Ez viszont mind hazugság.

Alexander a bécsi reptéren találkozott a koordinátorral, aki tájékoztatta a pontos részletekről. Egy közeli benzinkúton aztán átvette a teletankolt furgont, majd megindult a magyar határ felé. A koordinátor telefonon küldte át az útvonallal kapcsolatos információkat, és végig tartotta a kapcsolatot a lett fiatalemberrel.

Alexander visszaútja katasztrofálisan sikerült. Mivel a szervezők kerülőutak felé irányították (hogy elkerülhesse a lebukást), az út kétszer annyi ideig tartott mint odafelé. Emiatt a furgonnal csak kilenc órával később ért vissza Ausztriába.

Mindössze néhány perce tartózkodott az ország területén, éppen Eisenstadt közelében járt, amikor egy félreeső úton megállította a rendőrség.

Alexander elmenekült.

Kiugrott a furgonból, és csak futott. Bokrokon, majd egy mezőn át. Amikor rájött, hogy sikeresen elmenekült, visszatért Magyarországra, ahonnan kapcsolatba lépett a koordinátorral. Rövidesen érte jöttek, majd egy másik határátkelőn keresztül egy ausztriai lakásba vitték. A többszobás, kinyitható ágyakkal felszerelt lakás nyilvánvalóan ideiglenes szállásként funkcionált. Habár nem teljesítette maradéktalanul a feladatot, Alexander megkapta az ígért fizetséget, majd hazarepült.

Két hónappal később tartóztatta le a rendőrség, amikor az iskolából éppen a munkahelyére indult. Két héttel később kiadták Ausztriának.

Egy lett börtöncellában tudta meg, hogy a furgonjában utazó 29 migráns közül ketten nem élték túl az utazást. Akkor derült ki, hogy megfulladtak, amikor a rendőrség kinyitotta az ajtókat.

Az osztrák sajtó később megírta, hogy az utasok levegője már néhány órával indulás után elfogyott. Végső kétségbeesésükben elkezdték letépkedni az ajtók közelében lévő szigetelőanyagot, hogy valamennyi friss levegőhöz jussanak. Dörömböltek a falakon, és azt kiabálták: „Meghalunk, állj meg!”

Vizük sem volt már, mivel beszállás előtt már három napja az erdőben várakoztak. Az eredeti terv szerint két furgonban szállították volna őket tovább, de valamilyen oknál fogva mindenkit egy furgonba préseltek be, mint a szardíniákat.

„A jármű utasai között eluralkodott a halálfélelem,” hangsúlyozta az ügyész a tárgyaláson.

Habár hallotta a kiabálást, Alexander a koordinátor utasítását követte, és nem állt meg. „Sokkolt,” emlékszik vissza Alexander arra, hogy mit érzett, amikor értesült a két halálesetről. „És csalódott voltam. Mert ez miattam, a felelőtlenségem miatt történt”.

***

A baltikumi állampolgárok őrizetbe vételének egyik gócpontja Magyarország, melynek miniszterelnöke, a szélsőjobboldali populista Orbán Viktor politikájának egyik sarokkövévé tette a migránsok elleni küzdelmet.

„Nemcsak Magyarországot védjük meg az illegális bevándorlóktól, hanem egész Európát” – jelentette ki Orbán idén egy bécsi rendezvényen. A magyar kormány állítása szerint a magyar határőrök tavaly 330 ezer migránst akadályoztak meg az országba való bejutásban.

Ez a retorika. A valóság azonban más.

Magyarország évek óta gazdasági válságban van. A rendőrség súlyos létszámhiánnyal küzd, alulfizetett, és nem rendelkezik megfelelő felszereléssel. Láthatóan képtelenek megbirkózni az illegális migrációval. Egyelőre mind a papírok nélküli bevándorlóknak, mind az embercsempészeknek elég jó esélyük van az országon való áthaladásra.

2023 augusztusának végén, közvetlenül a szlovákiai parlamenti választások előtt Szlovákia egyes részein rendkívüli állapotot hirdettek a szomszédos Magyarországról tömegesen átkelő több, mint 24 000 migráns miatt. Közülük legalább kettőt terroristaként azonosított a szlovák rendőrség.

Tavaly azonban az osztrák és szerb kollégákkal együttműködve a magyar rendőrség még valamelyest fokozottabb erőfeszítéseket tett a migránsokat szállító személyek elfogására: a magyar rendőrség adatai szerint összesen mintegy 2000 embert vettek őrizetbe.

A magyarországi büntetőjogi szankciók szigorúak, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő börtönbüntetés is lehet. Ezzel szemben Lettországban és Litvániában hasonló bűncselekményekért általában pénzbírságot és/vagy közmunkát szabnak ki. Idén azonban, mivel megnőtt a tetten ért sofőrök száma, Lettországban szigorodtak a büntetések.

A Magyarországon őrizetbe vettek között volt Tom is, egy két kisgyermekes családapa a közkedvelt lett üdülővárosból, Jurmalából.

Tom távolsági kamionsofőrként dolgozott, külföldön élő lettek holmiját szállította, de jövedelme rendszertelen volt. Tavaly ősszel a Telegramon látott egy hirdetést, amelyben sofőröket kerestek. Jelentkezett, majd üzenetére egy Emilsként (valószínűleg nem az igazi neve) bemutatkozó férfi válaszolt.

Egy másik platformon, a Signalon kezdtek kommunikálni, majd egyszer személyesen is találkoztak. Ekkor Emils pénzt adott Tomnak egy furgon bérléséhez.

Másnap Tom már úton volt Szlovákia fővárosa, Pozsony felé.

Tomnak azt mondták, hogy a munkája kizárólag annyi lesz, hogy Ausztria határain belül szállítson migránsokat, ami azt sejtette, hogy semmi illegális dologról nincs szó. Pozsonyban Tom azt az utasítást kapta, hogy menjen Budapestre, majd onnan Kecskemétre küldték, ami félúton van a szerb határ felé.

Aznap éjjel több migránst is összeszedett az autópálya mellett. Nem tudta, hogy pontosan hányan voltak, mivel sötét volt, és nem számolta őket.

Amikor már visszafelé tartott, egy, az osztrák határ közelében lévő településnél megállították a rendőrök. Úgy tűnt, hogy számítottak rá, mivel az összes autópálya-lehajtót lezárták. Tom kiszállt a furgonból. Két rendőr fegyvert tartott a fejéhez, egy harmadik pedig megbilincselte, és a földre ültette. „Soha többé nem szeretnék ilyesmit átélni” – mondta Tom a Re:Balticának. Amikor kinyitották a furgon rakterét, 15 szíriait találtak a padlón ülve.

„Anya, anya! Szia! Figyelj, Magyarországon ragadtam. Börtönben vagyok. Már hat napja itt ülök” – ez volt az első hangüzenet, amit Tom az édesanyjának küldött, hogy megkérje, szerezzen neki ügyvédet.

Hiába próbálkoztak. A magyarországi ügyvédek 4000 és 12 000 euró (kb. 1,5 és 4,5 millió forint) közötti összeget kértek a feladatért, Tom családjának pedig nem volt ennyi pénze. Így a magyar állam egy államilag fizetett védőt rendelt ki.

A bíróság nem tudott lett tolmácsot biztosítani, így mindent angolra fordítottak, amit Tom csak részben értett. Öt év börtönbüntetésre ítélték.

Tom már éppen kezdett megbékélni azzal, hogy öt másik férfival együtt, egy cellában kell töltenie a következő öt évet, amikor váratlan dolog történt.

„Szia, anya, holnap tízkor kiengednek!” – hívta fel anyját Lettországban idén márciusban.

A tavalyi év során a magyarországi börtönökben lévő minden tizedik fogvatartott migránsok szállításáért ült. A legtöbb ilyen sofőr külföldi állampolgár volt.

Az év elején, látszólag teljesen váratlanul, Magyarország elkezdte szabadon engedni az elítélt fogvatartottakat. Az ország nehezen tudta teljesíteni az Európai Uniónak a fogvatartottak életkörülményeire vonatkozó előírásait, a lépést pedig a külföldiek fogva tartásának magas költségeivel magyarázták.

„Ezt úgy hívják, hogy »reintegrációs őrizet«. Miután a börtön vezetősége úgy dönt, hogy szabadon enged egy fogvatartottat, annak 72 órán belül el kell hagynia Magyarország területét” – magyarázza Agnese Kalniņa, Lettország magyarországi nagykövete.

„Oké, megyek érted” – válaszolta Tom anyukája telefonon. Néhány órával később bepattant régi Volvójába, és nekivágott a Jurmala és Magyarország közötti 1500 kilométeres útnak. Másnap felvette Tomot, aki a szombathelyi börtön közelében, az autópálya mellett várakozott.

A magyarországi lett nagykövetség szerint nyár közepéig az új szabály nyomán három lettet engedtek szabadon, míg kilencen továbbra is a börtönben várakoztak.

A litván nagykövetség becslése szerint körülbelül 20-30 litván foglyot engedhettek szabadon. Pontos számot azért nehéz mondani, mert a magyar börtönök ilyen esetekben általában nem tájékoztatják más országok nagykövetségeit.

„1468 olyan, külföldi állampolgárságú fogvatartottat engedtünk szabadon, akiket embercsempészet bűntette miatt ítéltek el” – közölte a magyar büntetés-végrehajtás augusztus végén az AFP-vel. Az egyoldalú lépés Ausztria mellett számos más uniós ország haragját is kiváltotta, mivel a magyar hatóságok nem követik nyomon, mi történik az embercsempészekkel, miután szabadon engedik őket.

***

Az Alexander, a lett gimnazista által vezetett furgonban 2021 októberében meghalt két bevándorló halála nagy visszhangot keltett az osztrák médiában. Ennek következtében a bűnüldöző szervek fokozott hangsúlyt fektettek az ügyre, és a szervezőket is elfogták. Ez ritka kivételnek számít, mivel általában a kevésbé fontos sofőröket kapják el, a szervezők pedig sértetlenül megússzák.

Alexander ügyében egy 20 fős csoportot ítélt el egy osztrák bíróság. Elsősorban Romániából és Moldovából származó fiatal férfiak voltak a csoportban. Három hónap alatt nagyjából 350, többnyire arab országokból származó migránst hoztak be Ausztriába, amivel összesen 1,7 millió eurót kerestek. Minden egyes migráns közel 5000 eurót (kb. 1,9 millió forintot) fizetett nekik.

Az oknyomozásunk során a magyar börtönökben fogvatartott és a már szabadult sofőrökkel is készített interjúkból kiderül, hogy a szállításért járó fizetség néhány száz eurótól akár több ezer euróig is terjedhet. A szállított személyek száma is döntő fontosságú, mivel minden egyes bevándorló után további bónusz járhat.

Ezt a Re:Baltica is megerősítette. A Re:Baltica újságírója kora tavasszal egy, a Facebookon lévő magyar álláskereső csoportban reagált egy sofőröket kereső álláshirdetésre.

Egy névtelen felhasználó válaszolt neki oroszul, és elmagyarázta, hogy a lett–belarusz határról kellene migránsokat szállítani Németországba. A fizetés 900 dollár (kb. 327 ezer forint) lenne személyenként, az utasok száma pedig a jármű méretétől függ. A migránsok felvételének és átadásának koordinátáit röviddel az utazás előtt GPS-koordináták formájában küldenék el. A lebukás kockázatának csökkentése érdekében a névtelen fiók kezelője azt javasolta, hogy küldjenek előre egy másik járművet, amely felderíti, hogy van-e rendőr az úton.

A Re:Baltica egy fiatal nő Facebook-profiljáról küldte az érdeklődő üzenetet, de ez nem jelentett problémát. A névtelen állásajánlat-tevő az elején megemlítette, hogy a „munka nem egészen legális”, és valószínűleg nem lenne „megfelelő” egy fiatal nő számára. Később azonban ennek ellenére elmagyarázta a tudnivalókat.

Bár kevésbé jellemző, időnként nők is jelentkeznek a sofőröket kereső álláshirdetésekre. Az egyik ilyen nő egy lett, a 35 éves Madara volt, akinek anyagi gondjai akadtak. Tavaly szeptemberben egy barátja említette meg neki a lehetőséget, hogy 1500 eurót kereshet azzal, hogy migránsokat szállít Németországba, ő pedig beleegyezett. Felszállt a szervező által biztosított buszra, majd Litvániában, a belarusz határ melletti erdőben 10 migránst vett fel. Lengyelországban elfogták őket, Madara pedig három hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Elmondása szerint az ügyet végül lezárták, őt pedig szabadon engedték. Ő volt az egyetlen lett a börtönben; cellájában a többiek főként litván és ukrán nők voltak, akik a sofőrként dolgozó barátjukat kísérték el.

„Magunk között azzal viccelődtünk, hogy minden második személy »turistaszállítás« miatt került őrizetbe” – meséli Madara a Re:Balticának.

Orbán Viktor Magyarországához hasonlóan a Jog és Igazságosság (PiS) párt vezette lengyel kormány is büszke volt állítólagos kemény bevándorlásellenes politikájára. „Aki más személyeket segít a Lengyel Köztársaság határának törvénysértő átlépésében, az 6 hónaptól 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – áll a hatályos lengyel törvényben.

Madara története, valamint a belarusz határ mentén lévő lengyel körzeti bíróságok által az elítélt baltikumi sofőrökről kiadott alacsony hivatalos számok azonban kétkedésre adnak okot.

A białystoki kerületi bíróság 2021 óta mindössze egyetlen lett állampolgárt ítélt el, a szokolkai kerületi bíróság két lett és egy litván állampolgárt, míg a Bielsk Podlaskiban lévő kerületi bíróság két észt, két lett és egy litván állampolgárt.

Nincsenek azonban pontos adataink azokról az elkövetőkről, akiknek az ügyét „turistaszállításnak” nyilvánították, ami gyors, ítélet nélküli szabadlábra helyezéssel jár.

Mindeközben nem lankad a kereslet az olyan sofőrök iránt, akik vállalják a dokumentumok nélküli személyek illegális utaztatását. Sőt, egyre növekszik, amit a Lettországban az ezzel a tevékenységgel kapcsolatban indított büntetőügyek számának ugrásszerű növekedése is alátámaszt.

Tavaly összesen 26 ilyen ügyet indítottak; idén ez a szám a lett ügyészség tájékoztatása szerint 97-re ugrott.

Lettország szomszédja, Litvánia, amely (a belarusz határ illegális átlépése után) a migránsok Németországba vezető útvonalán fekvő tranzitország, szintén tapasztalja ezt a növekvő tendenciát. Az LTR (a VSquare médiapartnere) adatai szerint a litván határőrök csak az idei év első felében 23 lett állampolgárt vettek őrizetbe embercsempészettel kapcsolatban.

Oļegs Tribis ezredes, a lett határőrség képviselője ezt a növekvő tendenciát a szomszédos Belarusz által folytatott „hibrid hadviselés” következményének tulajdonítja. (A kifejezés arra a belarusz döntésre utal, hogy a Belarusszal szembeni uniós szankciókra – mivel az ország támogatja Oroszország ukrajnai háborúját – való válaszként dokumentumokkal nem rendelkező migránsokat terelnek az Európai Unió felé).

A lett határőrök idén eddig több, mint 9000 embert akadályoztak meg abban, hogy illegálisan átlépjék a Belarusz és Lettország közötti határt, ami majdnem kétszer annyi, mint tavaly.

Az illegális migráció okozta nyomás miatt Lettország szeptemberben lezárta a Belarusszal közös, két legjelentősebb határátkelőjének egyikét. A Silene nevű átkelőhelyet naponta átlagosan 1200 ember használta.

A Lettországba, valamint a szomszédos Litvániába és Lengyelországba csempészett migránsok száma 2021 második felében emelkedett meg ugrásszerűen, amikor Alekszandr Lukasenko belarusz elnök rezsimje elkezdte őket szervezetten a határon túlra terelni. A belarusz vezető mindezt az emberi jogok Belarusz-beli megsértése miatt bevezetett uniós szankciókra való válaszlépésnek szánta.

„Úgy gondolom, hogy a hibrid hadviselésnek ez az eszköze – az illegális bevándorlás – a jövőben is velünk marad” – jósolja Tribis. Oroszország és Belarusz arra használják ezt, hogy megpróbálják „destabilizálni Lettországot”.

A Re:Baltica lett oknyomozó központ, az LRT litván köztévé és a VSquare.org közös cikke az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) projektjének keretében készült. A Telexen a cikk magyar fordítását közöljük, eredeti nyelven itt érhető el.