Gyerekkora óta tanár akart lenni, de a szülők öngyilkosságba hajszolhatták

Dél-Koreában az elmúlt napokban is több százezres tömeg vonult utcára, hogy kiálljanak az ország tanárai mellett. Ellentétben a világ nagy részével, ahol a legnagyobb probléma a tanárok alacsony fizetése és az intézményi körülmények szoktak lenni, a koreai tanárok nem csak ebben tapasztalják meg, hogy mennyire nem becsülik meg őket. A tüntetés kiváltó oka ugyanis az volt, hogy

egy fiatal tanárnőt állítólag addig zaklatott néhány szülő, amíg végül öngyilkos lett.

A szülők kezében ott egy aduász, amit a kormány szüntethet csak meg: a gyermekjóléti törvényeknek van egy olyan kétértelmű záradéka, amely alapján a tanárokat állandóan perrel fenyegethetik, amennyiben egy kicsit is fegyelmezni merik a szófogadatlan diákokat. A tüntetők most azt próbálják meg elérni, hogy módosítsanak a törvényen, de valójában társadalmi szintű változtatásokra lenne szükség.

Az iskolájában találtak rá a holttestére

„Annyira szorít a mellkasom. Úgy érzem, hogy el fogok esni valahol. Nem is tudom, hol vagyok”

– írta naplójába a 23 éves tanárnő a tanterembe belépve tapasztalt szorongásáról június elején. Július elején pedig arról írt, hogy már túl sok neki a munkájában tapasztalt őrület. Két héttel később megölte magát.

A holttestét az osztálytermének egyik szekrényében találták meg, de ettől függetlenül a rendőrség először azzal magyarázta a történteket, hogy a fiatal nőnek a közelmúltban ért véget a párkapcsolata. Halála után viszont hamar elterjedt a pletyka, hogy valójában a munkája miatt lett öngyilkos, pedig unokatestvére szerint nagyon szerette a gyerekeket, és régi álma volt, hogy az édesanyjához hasonlóan taníthasson. Kiderült, hogy a halála előtti hónapokban rengeteg panasz érkezett hozzá szülőktől, amelyek nagyobbik része egy esethez kötődött.

Egy éve dolgozott az iskolában, amikor belekeveredett két diák vitájába. A két gyerek összeveszett a tanórán, mert az egyikőjük megvágta egy ceruzával a másik arcát. Ezután a tanárnő hónapokig tartó üzenetváltásokba keveredett a gyerekek szüleivel. Az egyik szülő megszerezte a tanárnő személyes telefonszámát, és késő este többször is felhívta. A naplója és a kollégái szerint a fiatal nő emiatt nagyon szorongott, mert fogalma sem volt, hogy honnan szerezhették meg a számát. A két érintett diák szülei részt vettek egy találkozón is a tanárnővel, de az oktatási minisztérium szerint a vizsgálatok egyelőre nem tisztázták, hogy verbálisan is bántalmazták-e a nőt a szülők.

Két nappal a tanárnő halála után a fővárosi oktatási hivatal egyik vezetője, Csó Hijeon azt mondta, hogy a rendőrség még vizsgálódik, de elismerte, hogy „a valóság az, hogy a tanárok törvényes oktatási tevékenysége nincs megfelelően védve”. Csó különleges intézkedéseket sürgetett, hogy a tanároknak több jogi és intézményi védelmet biztosítsanak.

Lehetetlen feladat a fegyelmezés?

A „fegyelmezési problémák” azért fontos részletei a történetnek, mert a koreai tanárok jó ideje hangoztatják, hogy a 2014-ben életbe lépett gyermekjóléti törvény egyes részei megkötik a kezüket. A törvény értelmében bárki, aki gyermekbántalmazásra gyanakszik, bejelentheti azt a hatóságoknak anélkül, hogy bizonyítékot kellene szolgáltatnia. A hatóságok ezután kivizsgálhatják az állítást, beleértve a bántalmazás feltételezett helyszínének – jelen esetben az iskoláknak – a felkeresését és az érintettek kikérdezését.

A tanárok és oktatási szakértők szerint, ha egy tanárt tévesen is vádolnak meg, akkor is felfüggeszthetik állásából, és magára hagyhatják, hogy a bíróságon védekezzen. A tanárok szerint az ilyen vádaktól való félelem elriasztja őket attól, hogy bármilyen módon is fegyelmezzék a rendetlen diákokat, egyes szülők pedig feljogosítva érzik magukat, hogy zaklassák a tanárokat. Márpedig ha nem fegyelmezik meg az osztályteremben a tanítást és a többieket zavaró diákokat, akkor értelemszerűen annak a többi gyerek látja kárát, a dilemma pedig lehetetlen helyzetbe hozza a pedagógust.

A probléma azonban ennél is messzebbre mutató: a BBC több olyan tanárral beszélt, akiket nevetséges indokokkal jelentettek fel a szülők. Az egyik tanárt azért panaszolta be egy szülő, mert megtagadta, hogy reggelente telefonhívással ébressze fel gyerekét.

Egy másik tanárt érzelmi bántalmazással vádoltak meg, miután elvette az egyik gyerek motivációs matricáit, mert az ollóval megvágott egy másik gyereket.

Az egyik tüntetésen felszólalt egy 28 éves tanárnő, Kim Csinszeo, aki arról beszélt, hogy három hónapra szabadságra kellett mennie, mert öngyilkossági gondolatai voltak, annyit zaklatták a szülők. Kétszer jelentették fel: az egyik esetben arra kért egy tanulót, hogy szánjon öt percet gondolatainak rendezésére a WC-ben. A másik esetben azért panaszolták be, mert egy osztálytermi verekedés után szólni mert az egyik verekedő gyerek szüleinek. Az iskola mindkét esetben bocsánatkérésre kényszerítette.

A Koreai Tanárok és Oktatási Dolgozók Szakszervezete által végzett felmérésben a 6243 válaszadó több mint 60 százaléka mondta, hogy vagy személyesen jelentették már fel őket gyermekbántalmazás miatt, vagy ismernek egy másik tanárt, akivel ez megtörtént. A szülők ráadásul nem állnak meg a hivatalos panaszoknál, hanem személyesen is zaklatják a pedagógusokat – ahogy ez a tüntetéseket kiváltó fiatal tanárnő esetében is történt. Egy BBC-nek nyilatkozó szülő szerint nem példa nélküli, hogy egyes szülők chatcsoportokban hergelik fel egymást, hogy telefonon zaklassák a kipécézett tanárt.

„Ha letiltja a számodat, akkor használd családtagjaid és a barátaid telefonjait”

– tanácsolta az egyik szülő a többieknek egy ilyen csoportban. A sértegetésekkel tarkított telefonhívások és üzenetek csak tovább súlyosbítják az amúgy is rengeteget dolgozó tanárok terheit, akik így a szakértők szerint komoly pszichológiai problémákkal szembesülhetnek.

A 20-as éveikben járó, depresszióval küzdő emberek száma az elmúlt öt évben csaknem megduplázódott Dél-Koreában, 2007 óta pedig az öngyilkosság az egyik vezető halálok az országban. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy egy fiatal pedagógus, akit szülők zaklatnak, a munkahelyén vetett véget az életének.

Az ő halála pedig korántsem elszigetelt eset: 2018-tól 2023 júniusáig legalább 100 tanár lett öngyilkos Dél-Koreában. Közülük 57-en általános iskolákban tanítottak. Ez a szám azonban még magasabb is lehet, miután Koreában olyan tabu az öngyilkosság, amit a hírekben is csak eufemizmusokkal írnak le. A fiatal tanárnő halála óta több hasonló esetről írt a sajtó, amelyekben állítólag tanárok vetettek véget életüknek.

Nem tágítanak, amíg nincs törvénymódosítás

Az országos felháborodás júliusban kezdődött, a tanárok szervezetei minden hétvégén virrasztásokat tartanak, hogy megemlékezzenek a névtelen tanárnőről, és jobb körülményeket harcoljanak ki a munkavégzésükhöz. A hétfői volt a 49. nap a tanárnő halála óta, ami számos buddhista hagyomány szerint fontos nap a temetési szertartásokban, ezért is szerveződtek akkorra hatalmas tüntetések: Szöulban kétszázezren vonultak gyászruhában.

Miután rengeteg tanár szabadságot vett ki erre a napra, az oktatási minisztérium szerint néhány általános iskolában elmaradt a tanítás, ami a New York Times szerint elég ritkán fordul elő Dél-Koreában. A tanárok azt követelték, hogy a kormány adjon egyértelmű iránymutatásokat a diákok fegyelmezésére vonatkozóan. „Az észszerű fegyelmezés nem számíthat gyermekbántalmazásnak” – mondta a 33 éves Szon Gjeongeun, egy szöuli tanár.

Li Csuho oktatási miniszter a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy a tervezett sztrájk „illegális csoportos akció”, amely sérti a diákok oktatáshoz való jogát. Az állami alkalmazásban lévő tanároknak ugyanis törvényileg meg van tiltva a sztrájk. Egy múlt vasárnapi külön nyilatkozatában azonban békülékenyebb hangot ütött meg, és azt mondta, meghallgatta „a tanárok kétségbeesett kiáltásait”, és hogy a hétfői demonstrációk során nem fogja felelősségre vonni a résztvevőket.

A minisztérium „átfogó tervet készített a tanárok jogainak helyreállítására és védelmének megerősítésére, és az észszerűtlen rendszer javítására” – írta Li, hozzátéve, hogy a minisztérium arra kérte a kormányt, hogy

„gyorsan hozzon törvényeket annak érdekében, hogy tanáraink észszerű oktatási tevékenységét meg lehessen különböztetni a gyermekbántalmazási bűncselekményektől”.

Még Jun Szogjol elnök is megszólalt, aki hétfőn arról beszélt, hogy komolyan kell venni a tanárok által felvetett problémákat.

A tüntetők és a tanárok azonban kijelentették, hogy addig nem állnak le a tiltakozásokkal, amíg az érintett törvényt nem módosítják. „Meg fogjuk védeni (a tanárokat), és változtatásokat fogunk eszközölni, hogy többé egyetlen tanár se döntsön úgy, hogy kioltja az életét” – hangoztatta a Reuters szerint az egyik tiltakozó csoport. A kérdés az, hogy a törvénymódosítás tényleg megoldhatja-e a problémát, vagy csak átmeneti, tüneti kezelés lesz.

Le kéne mondani a sikerorientáltságról

Ahogy az már valószínűleg kiderült mindenki számára: a koreai oktatási rendszerrel vannak gondok. Az oktatás színvonala nagyon magas, de pont emiatt elképesztő versenyistálló módon működnek az iskolák, a gyereknevelés pedig inkább kiképzésre hasonlít. A diákok különóráit finanszírozó szülők szintén elég nagy stressznek vannak kitéve, ha valami nem úgy megy a gyereknek, ahogy azt ők elvárnák, akkor pedig sokkal könnyebb a tanárt hibáztatni.

Kim Bongcse professzor, a Szöuli Nemzeti Pedagógiai Egyetem tanára rámutatott néhány társadalmi szintű problémára is, amit a törvénymódosítás nem fog megoldani. Kim szerint a tanárok társadalmi megbecsültsége nagyon zuhant az utóbbi évtizedekhez képest, ennek egyik okát a Dél-Koreában növekvő egyenlőtlenségekben látja. Szerinte mivel a szülők jó része már magasan képzett szakember, ezért lenézik a tanárokat, és úgy látják, hogy mivel az adójukból fizetik őket, ezért ők tulajdonképpen bármit kötelesek elviselni.

Egy BBC-nek Kvon néven nyilatkozó tanár szerint feltűnő, hogy

a szegényebb közösségekben sokkal kevésbé követelőzőek a családok, míg a jómódú környékeken a szülők is rosszabbul viselkednek.

„Az ő mentalitásuk az, hogy »csak az én gyerekem számít«, és amikor csak arra gondol a szülő, hogy a saját gyerekét jó egyetemre küldje, akkor nagyon önzővé válik” – mondta. Az egygyermekes családmodell elterjedésével az egyke diákokra sokkal nagyobb nyomás is helyeződik, hiszen egyedül rajtuk múlik az egész család sikeressége. Kvon szerint ez a nyomás aztán rátelepszik a gyerekekre is, akik aztán egymáson vezetik le a feszültséget. A magasra tett lécet és a közösségen belüli állandó konfliktusokat nézve nem véletlen, hogy a fejlett országok közül Dél-Koreában a legmagasabb a diákok öngyilkossági rátája – csak érdekességképpen megjegyzendő, hogy Magyarország hatodik ezen a listán.

Az iskolai bántalmazás nagyon gyakori probléma a gyerekek között, amit már a kormány is felismert. Éppen ezért februártól bevezettek egy nyilvántartást, ahol regisztrálják, ha egy diák egy másikat zaklat vagy bánt. Igen ám, de ez is a tanárokon csattant, ugyanis a szülők már azt próbálják elérni, hogy a tanárok ne vezessék fel a nyilvántartásba, ha a gyerekük elfogadhatatlanul viselkedik – ahelyett, hogy a gyerek felelősségét firtatnák az ügyben.

A probléma tehát elég sokrétű, egyesek szerint a teljes oktatási rendszer reformjára lenne szükség, hogy ne ennyire sikerorientált legyen az egész. Az elmúlt egy évben ugyanis rekordszámú – nagyjából 12 ezer – tanár ment nyugdíjba vagy hagyta el a pályát. Ez 12 százalékos ugrás az előző évek adataihoz képest. Ha a kormány belátja, hogy törvénymódosításra szükség van, akkor az már haladás lesz, de hosszú távon csak az lehet megoldás, ha a szülők is belátják: vagy megbecsülik a tanáraikat, vagy előbb utóbb nem lesz, aki tanítsa a szemük fényét.