Hónapokig terhesen harcolt az ukrán fronton, az orosz médiában nácinak hívták

Irina mesterlövész az ukrajnai fronton, és egy kizárólag férfiakból álló egység parancsnoka. Biztonsági okokból az arcát nem mutatta meg, és a vezetéknevét sem árulta el a BBC-nek az ukrán női katonákról szóló cikkében. Az interjúalany szerint sokan nem tudják elképzelni, milyen is női mesterlövésznek lenni, milyen kemény munka ez valójában: sokszor hat órán át fekszik a földön, csak azért, hogy leadjon egyetlen lövést, és utána gyorsan pozíciót váltson.

„Olyan, mintha a halállal játszanánk.”

Egy másik katonanőnek, Jevhenyija Emeraldnak egy ékszerüzlete volt, mielőtt szintén mesterlövész lett. Szerinte a második világháború óta él ez a romantizált elképzelés a női mesterlövészekről, de erre van egy jó ok: „Ahol egy férfi hezitál, hogy leadjon-e egy lövést, ott egy nő sosem fog.”

Ettől függetlenül az első alkalom, amikor megölt valakit, még nem volt ilyen egyszerű: „fél percen át rázkódott az egész testem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni.” Ez volt számára a felismerés, hogy valami olyat fog tenni, ami után nincs visszaút. „De nem mi kezdtük ezt a háborút. Ők jöttek ide”.

Ötezer nő van a fronton

Az ukrán védelmi minisztérium szerint jelenleg 60 ezer nő szolgál valamilyen formában a fegyveres erőknél, közülük 42 ezren katonai pozíciókban, mindegyikük önkéntesként – mert Ukrajnában egy nőt sem lehet akarata ellenére besorozni. Közülük 5 ezren vannak a frontvonalban.

Emerald is sokat tett azért, hogy népszerűsítsék a katonaságot a nők körében: a 71 ezer követővel rendelkező Instragramja tele van őt ábrázoló katonai fotókkal, aztán ezt felváltották a várandós- és babás fotók.

Hónapokig várandósan harcolt a fronton, ma pedig már egy 3 hónapos gyereke van – miközben az orosz médiában „megtorlóként” és „náciként” híresült el.

A Krím 2014-es orosz megszállása után kezdett el egyre több nő érdeklődni a hadsereg iránt, Emerald is ekkor végzett el egy katonai kiképzést (de csak 2022-ben csatlakozott a sereghez). 2020-ra már 15 százalék fölé nőtt a nők száma, de a helyzetük a mai napig nem könnyű.

Anna Kvit szociológus 2015 óta foglalkozik az ukrán női katonák helyzetével – ami azért is bonyolult, mert nők 2018-ig hivatalosan nem vehettek részt harcban. Ezért a jelentkező nőket szakácsként, takarítóként vagy könyvelőként vették fel, még akkor is, ha felderítők, mesterlövészek vagy tüzérek voltak – írja a Radio Free Europe.

Nem csak az egyenruha jelent kihívást

2018-ban megváltozott a törvény, de a női katonák azóta is növekvő számára nem készültek fel a seregben: például a mai napig is csak férfi egyenruhát, alsóneműt, vagy épp golyóálló mellényt tudnak adni a nőknek. A kényelmetlen viseleten túl sok nő félelme, hogy egész egyszerűen el fog esni a rosszul szabott nadrágban vagy kényelmetlen bakancsban. Ukrajnában a védelmi miniszter helyettese is nő. Hanna Maljar azt mondta, hogy az ő egyenruháját is férfiakra szabták, de szerinte a jövőben el fogják kezdeni a női egyenruhák gyártását – viszont azt nem tudta megmondani, hogy mikor.

A mesterlövész Emerald szerint nem ez számít, mert „a háborúnak nincs neme” . Úgy gondolja, hogy ha valaki hasznos tud lenni a frontvonalon, „akkor miért ne akarná megvédeni a hazáját, a népét?”

De nem az egyenruha az egyedüli probléma, ami kifejezetten a nőket érinti. A nagyszámú női katona ellenére Jevhenyija Veljka a Fegyverezzük Fel A Nőket Most (Arm Women Now) segélyszervezettől azt mondta: a társadalomban sokan azt gondolják, hogy a nők azért csatlakoznak a sereghez, hogy férjet találjanak. Amikor például 2022-ben végül Emerald is belépett, egy katona tőle is megkérdezte „Mit keresel itt? Inkább menj, csinálj egy borscsot!”

Veljka szerint fizikai bántalmazásról is beszámoltak nekik, de ők nem tudják felmérni a probléma méretét, mert a nők „nem szívesen beszélnek erről”. A védelmiminiszter-helyettes Hanna Maljar azt mondta a BBC-nek, hogy valóban volt néhány ilyen eset, de ez elenyésző szám a „több százezer mozgósítotthoz képest”.

Okszana Hrihorjeva, az ukrán szárazföldi erők parancsnokának gendertanácsadója azt mondta a Radio Free Europe kérdéseire, hogy az orosz megszállás kezdete óta „csak két zaklatási vagy nemi diszkriminációs ügyet jelentettek neki”, de ez a szám szerinte fedi a valóságot.

„A frontvonalon nincs zaklatás,”

mondta. Szerinte a legnagyobb erőfeszítést az igényli, hogy az oroszok által elfoglalt területeken élők rehabilitálásával foglalkozzanak, akik közül sok nő nemi erőszak áldozata lett.

Viszont Anna Kvit szociológus szerint a mai napig nincsenek kidolgozott folyamatok arra sem, hogyan kezeljék a szexuális zaklatás problémáját a seregben –
emiatt eleve jóval kevesebbet is jelentenek be a valós esetszámnál.

Megsérült, de vissza akar térni a frontra

Andriana Arehta a Krím 2014-es megszállása után csatlakozott önkéntesként a hadsereghez, akkor a brand menedzseri állását hagyta ott. 2022 szeptemberében azt mondta, hogy az volt a legrosszabb élménye a szolgálat alatt, amikor oroszok által megkínzott gyerekek holttesteire bukkant. Arehta 2022 decemberében

a herszoni régióban egy taposóakna miatt megsérült, jelenleg egy rehabilitációs központban van, és arra készül, hogy visszatér a frontra.

Szerinte a háború a legjobb éveit vette el tőle, hét hónapja nem találkozott a fiával. Eközben az orosz propagandamédiában is kitüntetett figyelmet kapott, ahol először szadistának állították be, később pedig a halálát híresztelték. Ukrajnában viszont két kitüntetést is kapott: egyet a „bátorságáért”, egyet pedig azért, mert „a nép hőse”.

A BBC információi szerint 93 nőt öltek meg szolgálat közben a háború kezdete óta. Arehta azt mondta, hogy az ő telefonkönyve egy halottakkal teli listává változott, összesen már több, mint száz barátját vesztette el a háború kitörése óta, de „már túl nagy árat fizetett azért”, hogy ezek után feladja.