Mexikón át szöknek be az elszánt kínaiak az Egyesült Államokba

Tegyük fel, hogy ön el akar költözni egy másik kontinensre, ahol a reményei szerint szebb élet várhatja. Csakhogy a helyi hatóságok nem adnak önnek beutazási engedélyt, így repülővel biztos, hogy nem mehet a távoli országba, még akkor sem, ha turistának adja ki magát. Mit tenne ebben az esetben? Lemondana az álmáról, vagy hajlandó lenne, mondjuk, egy szomszédos országba utazni, majd onnan többhetes gyaloglással, folyón és dzsungeleken keresztül, illegális módon bejutni az áhított államba?

Pont ezzel a dilemmával szembesültek azok a kínaiak, akik vízum híján Mexikóból próbálnak átszökni az Egyesült Államokba.

Az elmúlt években, részben a koronavírus miatt, sokkal nehezebb lett a kínaiak számára az amerikai beutazási engedély beszerzése. Ezért most már nemcsak a spanyol ajkú bevándorlók, hanem ők is Mexikó felől szöknek be az Egyesült Államok területére. Róluk és az útjukról szól a Reuters fényképsorozata.

A Reuters munkatársa három héten át fotózta a Texas délkeleti részén fekvő határszakasz környékét. Több száz bevándorló határon átszökését kísérte végig és örökítette meg, közben pedig mandarin nyelven készített interjúkat, nagyjából 24 kínaival.

Szinte mindenki azt mondta a fotósnak: a közösségi média inspirálta őket, hogy szárazföldi úton jussanak el az Egyesült Államokba. Influenszerekre, online csoportokra és kommentekre támaszkodtak útjuk megtervezésekor.

Az átszökő kínaiak fele kisvállalkozó volt a hazájában: volt, aki online áruházat, volt, aki filmgyártó céget vezetett, más birkatenyésztőként kereste a kenyerét.

Az amerikai vám- és határvédelem (CBP) adatai szerint a 2022 októbere óta eltelt hat hónapban több mint 6500 kínai állampolgárt tartóztattak fel az amerikai–mexikói határon, ami az eddigi legmagasabb szám, és több mint tizenötszörös növekedés az egy évvel ezelőtti azonos időszakhoz képest.

Sőt, a Reuters által közölt adatok szerint már 2023 első félévében háromszor annyi kínait fogtak el a határon, mint 2022-ben.

Bár a délnyugati határra érkező sok százezer bevándorlónak ez csak töredéke, a „kínai bevándorlási boom” azért okozhat még problémákat a jövőben. Egy március 16-i Twitter-bejegyzésben Gloria Chavez, a CBP vezető határőre arról írt, hogy ez a hullám jócskán megnehezíti a határőrök feladatát is, például a nyelvi nehézségek miatt. A CBP közleményében azt írta, hogy igyekeznek feltérképezni a kínai migrációt, és „célba veszik azokat a nemzetközi bűnszervezeteket, amelyek kifejezetten kínai migránsokat csempésznek”.

A határvédelmet felügyelő belbiztonsági minisztérium szerint a közösségi média nemcsak abban könnyítette meg a kínaiak dolgát, hogy maguktól megtalálják a „lyukakat a kerítésen”, hanem abban is, hogy könnyebben kapcsolatba léphetnek embercsempészekkel. Bár a Twittert letiltották Kínában, a felhasználók a személyes adatokat elrejtő virtuális magánhálózatokon (VPN) keresztül hozzáférhetnek a platformhoz, amelyek lehetővé teszik az internetezőknek, hogy a hatóságok által tiltott tengerentúli oldalakat is elérjenek.

A közösségi médiában olyan fontos információkat lehet összeszedni, mint hogy kik a megbízható csempészek, mit érdemes az embernek magával vinnie, mennyibe kerül az utazás, és Kaliforniában vagy Texasnál érdemes-e inkább átszökni az adott időszakban.

A Reuters újságírója szerint a bevándorlók közül néhányan keresztet viseltek és kínai nyelvű Bibliát vittek magukkal az útra. Ők keresztényeknek vallották magukat, és úgy érezték, otthon nem gyakorolhatták szabadon a vallásukat. Kína alkotmánya garantálja ugyan a vallásszabadságot, de az elmúlt években Peking szigorította a vallásokkal szembeni korlátozásokat, mert az egyházakra a kormányzó kommunista párt riválisaként tekintenek.

A Freedom House amerikai civil szervezet jelentése szerint valamilyen szinten megtűrik a 80-as évek óta egyre népszerűbb kereszténységet, a híveket mégis igyekeznek államilag kontrollált egyházakhoz vagy plébániákhoz terelni. Ezeken a helyeken „hazafias” szemlélet uralkodik, a közösségeket pedig politikailag ellenőrzött lelkészek vezetik. Azok a vallási vezetők és gyülekezeti tagok, akik valamilyen okból megtagadják az egyházuk bejegyeztetését, börtönbüntetést is kaphatnak.

A Reuters ezzel kapcsolatban megkereste a washingtoni kínai nagykövetséget. Az emailben annyit jelzett, hogy a kormány ellenzi az illegális migrációt, ami „nemzetközi kérdés, és az országok közötti együttműködést igényel”. A vallásszabadság kérdésével kapcsolatos megkeresésre nem válaszolt.

Nemcsak a vallásszabadság, hanem a szólásszabadság is fontos motiváció arra, hogy valaki az elvándorlás mellett döntsön. Egy NBC-nek megszólaló kínai férfi például azért félt Kínában maradni, mert felszólalt a kormányzati korrupció ellen. Miután kétszer is börtönbe került, további megtorlástól tartva elmenekült.

Egy másik fontos ok, amiért sokan úgy döntenek, hogy elhagyják Kínát, az a koronavírus miatti gazdasági helyzet, ami ráadásul már nem csak a legszegényebb rétegnek okoz problémát. „Most olyan embereket látunk, akik inkább a középosztályhoz tartoznak, akik úgy érzik, hogy a lehetőségeik egyre csökkennek, és a politikai helyzet sokkal kockázatosabb. Ezért minden módszert megtalálnak, hogy kijussanak Kínából” – mondta az NBC-nek Ian Johnson, a Külkapcsolatok Tanácsa amerikai agytröszt vezető munkatársa.

Lihua Vu egyedülálló anyaként vágott neki az útnak. Ő két okból jött el Kínából: az egyik az volt, hogy a koronavírus miatt hatodára csökkent a bevétele, és csődbe ment a keleti Jivu (Yiwu) városában működtetett online sminkkereskedése. Mivel a koronavírus miatt a csomagküldést is korlátozták Kínában, ezért Vu szerint az eladásai hatmillió jüanról (kb. 298 millió forint) egymillióra csökkentek.

De Vu már az üzlete összeomlása előtt is azt mondta, hogy a kivándorlást fontolgatta, hogy elmeneküljön a diszkrimináció elől, amelyet egyedülálló, nem házas anyaként tapasztalt. Döntése, hogy elhagyja Kínát, a koronavírus miatti lezárások alatt szilárdult meg. Ekkor találkozott szembe ő is a Toujin (Douyin) nevű kínai közösségimédia-platformon a kivándorlás lehetőségével. Vu eleinte turistavízumot akart szerezni, és úgy tervezte, hogy a hat hónapos tartózkodási engedély lejártával majd titokban marad az Egyesült Államokban. Viszont egy utazási iroda azt mondta neki, hogy egyedülálló anyaként nem valószínű, hogy vízumot kapna.

A kínai állampolgárok által benyújtott turistavízumokat 2021-ben nagyjából 80 százalékos elutasítási aránnyal bírálták el, 2022-ben pedig a 30 százalékukat dobták vissza, ami a két legmagasabb adat a külügyminisztérium szerint. Míg az amerikai vízumkiadás globálisan többnyire visszaállt a járvány előtti szintre, a Kínából kiadott amerikai vízumok száma tavaly 90 százalékkal elmaradt a 2019-es, járvány előtti szintektől.

A külügyminisztérium emailben küldött közleményében azt írta, hogy 2021 és 2022 „nem szokványos évek voltak”. Szerintük a vízumkiadások várhatóan növekedni fognak, mivel Kína „behozza az útlevélhátralékot, és a koronavírus miatti nagyon szigorú szabályozások megszűnése után újraindul a légi közlekedés”.

Miután kiderült, hogy nem számíthat a vízumkérelmének pozitív elbírálására, Vu a közösségi média felületeihez fordult megoldásért. Így találkozott „Paocaj”-jal (Baozai), egy internetes személyiséggel, aki több tízezer követőre tett szert a Toujin, a Hszikua (Xigua) Video, a Youtube és a Twitter oldalakon azzal, hogy az Egyesült Államokba való migrációról posztolt videókat. Paocaj a Reutersnek azt mondta: ő nem influenszer, csak egyszerű bevándorló. A férfi eredeti fiókját egyébként már letiltotta a Toujin a közösségi irányelvek, vagyis egészen pontosan az „önfegyelmi szabályok” megszegése miatt. De egy hasonló fiókról ismét jelentkezik a Toujinon, de már csak az egyesült államokbeli életéről posztol.

Miután Vu rátalált Paocaj fiókjára, begyűjtötte a szükséges információkat, és rászánta magát a döntésre: eladta a kocsiját, majd pénzt kért kölcsön családjától és barátaitól. Aztán lányával együtt Ecuadorba repült – ahová a kínai állampolgárok vízummentesen utazhatnak –, és a Toujinon talált tanácsok alapján sárgaláz elleni védőoltást kért.

Vu szerint a neki segítő embercsempészek felnőttenként 1230 dollárt (kb. 425 ezer forint), gyerekenként 700 dollárt kértek azért, hogy megszervezzék az utazást és a szállodai elhelyezést Ecuadorból Panamába, beleértve a Darién régión keresztül vezető „túrát” is. Az út egy részén sátrak és lovak is rendelkezésre álltak felár ellenében.

A Reuters megkereste a Carlos néven emlegetett embercsempészt, aki az emigrálni kívánó kínaiak körében már-már hírességnek számít.

A férfi tagadta, hogy segített volna bárkinek is átszökni a határokon és nem is fogadott el pénzt senkitől. Annyit ismert el, hogy segített néhány kínainak, hogy busz- és kompjegyeket tudjanak venni. Szerinte ő csak segített leszervezni néhány ilyen fuvart, a telefonszáma pedig nem azért terjed, mert embercsempész hírében állna.

Olyan is akad, aki egyedül teszi meg a veszélyes utat. Az NBC-nek nyilatkozó férfi, aki korábban politikai nézetei miatt volt börtönben, nem hagyatkozott embercsempészekre. Az ő útja hetekig tartott, és több ezer kilométert tett meg repülőn, buszon, hajón, motoron és gyalog. Egy másik határátlépő szerint nemcsak az embercsempészek szolgálataiért kell fizetni, hanem olyan alapvető információkért is, mint hogy hol érdemes aludni, hol lehet a legbiztonságosabban átkelni a határon. Így akár 10 ezer dollár is rámehet arra, hogy az ember összeszedje a szükséges tudást – mondta.

Egy Lee Gaga nevű Twitter-felhasználó áprilisi bejegyzése szerint az embercsempészek térképeken jelölik az amerikai határőrök helyét, és tanácsot adnak a bevándorlóknak, hogyan adják meg magukat. Lee Gaga maga is illegális határátlépő, de amikor a Reuters kapcsolatba lépett vele, a 37 napos út után már New Yorkban járt.

Lee Gaga nem javasolja, hogy a határátlépés után menekülni kezdjen az ember. „Csak három nap és három éjszaka után engedtek szabadon. Szerencsém volt, mert a határpolitika mostanában jó volt.”

A vízummal bírók és a határátlépők érkezéskor amerikai menedékjogot kérhetnek, ha otthonukban üldöztetéstől tartanak. Így például jó esélyekkel indulhatnak azok, akik a vallásuk vagy származásuk üldöztetése miatt szöktek meg Kínából. A kínai menedékkérők az amerikai igazságügyi minisztérium adatai szerint az esetek 58 százalékában nyertek az amerikai bevándorlási bíróságon, és kaptak tartózkodási engedélyt.