A magyar békefenntartókat a legkeményebb zavargásokra készítik fel, de Koszovóban valami félrement

Koszovóban az 1998–99-es háború óta vannak külföldi békefenntartók, akik között az olaszok és az amerikaiak mellett mára a magyarok vannak a legtöbben. Ők békeidőben általában csak járőröznek és megfigyelik az eseményeket, de a katonákat a civilekkel való összecsapásra is felkészítik, kiképzik például Molotov-koktélos támadások elhárítására vagy arra, ha botokkal ütik őket. A békefenntartók elsődleges feladata, hogy ezekkel a támadásokkal szemben is erőszak nélkül lépjenek fel. Most valami nagyon félrement: három magyar katona lőtt sérülést is szenvedett.

19 magyar és 11 olasz békefenntartó sérült meg május 29-e hétfőn Észak-Koszovóban, a szerb tüntetőkkel való összecsapásokban – írtuk meg hétfőn. A hír azért is sokkoló, mert Koszovóban évek óta nem voltak ilyen erőszakos összecsapások, több mint harminc katona megsérülése pedig azt jelzi: most tényleg elszabadultak az indulatok.

Koszovóban 1999 óta vannak békefenntartók, de az utóbbi években egyre kevesebbet hallani róluk, legutóbb tavaly decemberben aktivizálták magukat, amikor úttorlaszokat kellett eltávolítani. Felmerül viszont a kérdés, hogy hogyan kerültek oda, mit is csinálnak ott, és hogy történhet, hogy egyszerre ennyien megsebesülnek közülük.

Hogy kerülnek magyar katonák Koszovóba?

A szocialista Jugoszláviában Koszovó Szerbia részeként széles körű autonómiával rendelkezett. Slobodan Milošević nacionalista szerb vezető 1989-ben, a rendszerváltás előtt nem sokkal felszámolta az albán többségű tartomány autonómiáját, ami miatt az 1990-es első demokratikus választásokat az albánok helyből bojkottálták. Helyette saját parlamentet hoztak létre, 1991-ben kimondták Koszovó függetlenségét, és a régióban hosszú időre két párhuzamos államigazgatás működött.

A konfliktus 1998-ban eszkalálódott, amikor a Koszovói Felszabadítási Hadsereg gerillaháborút indított a jugoszláv hadsereg ellen, a hónapokon keresztül elhúzódó harcokban pedig mindkét fél civilekkel is végzett. A szerb hadsereg az ellentétet egy ponton úgy próbálta meg feloldani, hogy a koszovói albánok egy részét elűzték a lakhelyükről, aminek okán a NATO 1999 márciusában légitámadásokat indított Szerbia ellen.

A bombázások a következő hónapokban lerombolták Jugoszlávia infrastruktúrájának jelentős részét, amit látva Milošević elfogadta a nyugati feltételeket: a jugoszláv hadsereg kivonult Koszovóból, ahol a helyüket ENSZ-igazgatás és NATO-csapatok vették át, amelyeket itt Kosovo Force-nak (KFOR) hívnak. Magyarország éppen ebben az időben lett a NATO tagja, és a bevonuló csapatokkal együtt magyar katonák is megérkeztek Koszovóba.

Hányan vannak és mit csinálnak?

Az 1999-es misszió még körülbelül 50 ezer katonával kezdődött, ez a szám mostanra négyezer alá csökkent. E békefenntartásban 27 ország vesz részt, de a legtöbb katonát három ország: Olaszország (715), Egyesült Államok (561) és Magyarország (469) adja. Ennek megfelelően a KFOR vezetésében is ez a három ország dominál, 2021 és 2022 között például a magyar Kajári Ferenc vezérőrnagy volt a misszió parancsnoka.

A KFOR általában megfigyelői és támogatói feladatokat lát el, azaz békeidőben főleg járőröznek, megfigyelik a biztonsági helyzetet, de a rendfenntartásban nem vesznek részt. Ez a koszovói rendőrség és a koszovói biztonsági erők feladata.

Kajári Ferenc tavaly adott a 24.hu-nak interjút, amiben azt mondta: a KFOR a koszovói biztonsági rendszer harmadik szintje, bármilyen probléma esetén először a koszovói biztonsági szervezetek, másodszor az Európai Unió jogállamisági missziója (EULEX) avatkozik közbe. Ha ők sem elegek egy helyzet kezelésére, akkor harmadik lépcsőként vonják be a KFOR-t, ez azonban elég ritkán történik meg.

Mi az a KFOR?

A KFOR egy klasszikus békefenntartó erő, amiben Magyarországról katonák, de Olaszországból például csendőrök is részt vesznek. Az ott szolgáló fegyveresek speciális kiképzést kapnak, amiben külön hangsúly van a civilek kezelésén, a civilekkel szemben utcai összecsapásokra való felkészülésen. A következő honvédségi videóban pont egy ilyen gyakorlatot mutatnak be.

A videón látszik, hogy a katonákat többek között arra készítik fel, hogy akkor is képesek legyenek kezelni a tömeget, ha Molotov-koktélokat dobnak rájuk, kukát, traktorkereket gurítanak nekik, vagy botokkal ütik őket. A békefenntartók elsődleges feladata, hogy ezekkel a támadásokkal szemben is erőszak nélkül lépjenek fel, hiszen a céljuk mindig a deeszkaláció.

Az első hírek még arról szóltak, hogy hétfőn pont egy nagyon hasonló helyzetbe kerültek a magyar és az olasz békefenntartók, amikor utcai összetűzésekbe keveredtek a szerb tüntetőkkel, és szintén köveket meg Molotov-koktélokat dobáltak rájuk. Az, hogy egy ilyen, elvileg jól begyakorolt helyzetben hogyan sebesültek meg több mint harmincan, sokáig kérdés volt.

Kedden aztán a KFOR kiadott egy közleményt, amely szerint három magyar katona sérülését is lőfegyver okozta.

Irakban és Afganisztánban is meghaltak békefenntartók

A magyar hadsereget a NATO-csatlakozás óta különböző felállásokban a világ számos országában bevetették. Ezek közül van olyan misszió, ahol a magyar katonák csak őrző-védő feladatokat látnak el, máshol a helyi hadsereg kiképzésében vesznek részt.

Koszovón kívül a két legfontosabb külföldi misszió eddig az iraki és az afganisztáni bevetés volt. Irakban egy magyar katona halt meg és több tucat sérült meg, Afganisztánban viszont heten is életüket vesztették a 18 éven keresztül tartó, végül teljes kudarccal végződő misszióban. Koszovóban eddig egy magyar ezredes halt meg, de az ő halálának nem volt köze harci tevékenységhez.

A külföldi misszióban való részvételre a katonákat leginkább a fizetés motiválja. Ilyen bevetéseken az alapfizetésük mellett külszolgálati ellátmányt és ellátmánykiegészítést is kapnak. Ezek a beosztástól és a célországban tapasztalt körülményektől függenek, de a legalacsonyabb beosztásban lévő katonáknál is az alapfizetésen felül körülbelül félmillió forintról van szó.

Egy bojkottált választással indult a konfliktus

Koszovóban április 23-án tartottak önkormányzati választásokat, amelyeket az országban élő szerb közösség bojkottált. Az albánok viszont szavaztak, ami miatt van olyan szerb többségű település, ahol mindössze 3,5 százalékos részvétellel választottak meg egy albán nemzetiségű polgármestert.

A városvezetőket május 25-én csütörtökön iktatták be, ami miatt már pénteken zavargások indultak több, Koszovó északi részén lévő szerb többségű városban. A szerbek több helyen autókat gyújtogattak, eltorlaszoltak utakat, valamint az önkormányzatok bejáratát. Az erőszak napokon keresztül folytatódott, végül hétfőn jutottak el oda, hogy a bevetett KFOR-egységek és a tüntetők erőszakosan összecsaptak.

A konfliktusnak két tényező is komoly súlyt ad. Az egyik, hogy Szerbia máig nem ismeri el Koszovó 2008-ban egyoldalúan kikiáltott függetlenségét, a hadseregét pedig a korábbi konfliktusokhoz hasonlóan most is felsorakoztatta a koszovói határnál. A másik, hogy a szerbek közül sokan szimpatizálnak Putyinnal és az ukrajnai orosz invázióval, a koszovói ENSZ-csapatokban pedig a gonosz nyugati megszállókat látják.

Bevonul a szerb hadsereg Koszovóba?

A szerb hadsereg készenlétbe helyezésével felmerül a kérdés, vajon céljuk-e bevonulni a saját országuk részének tekintett Koszovóba és katonai erővel megvédeni az ott élő szerb kisebbséget. Ennek a lehetősége elméletileg fennáll, hiszen Koszovónak elég kicsi a hadserege, a néhány ezer békefenntartó pedig nem tudná megállítani a szerb hadsereget.

Egy invázió gyakorlati valószínűsége azonban szinte nulla, a szerb hadsereg bevonulása ugyanis minden bizonnyal újabb háborúhoz vezetne, ami senkinek nem lenne célja. Főleg úgy, hogy Szerbiát – Bosznia-Hercegovinát leszámítva – minden irányból NATO-tagországok veszik körül, a NATO pedig határozottan elkötelezett Koszovó szuverenitása mellett.