Mindent túlélt a világ egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosa, csak azt nem, hogy jó útra tért

Amikor a 20 éves Pedro Rodrigues Filho egy brazil börtönben összetalálkozott a szintén büntetését töltő apjával, állítása szerint huszonkét késszúrással szétszabdalta a férfi mellkasát, kitépte a szívét, beleharapott, majd a hullára köpte a „falatot”. Az apa bűne az volt, hogy féltékenységében megölte a fiatal anyját. Ezért kellett börtönbe mennie, és ezért végezte ki őt a saját gyereke.

A kegyetlen fiatal, Pedro Rodrigues Filho, azaz ifjabb Pedro Rodrigues addigi életébe tökéletesen illeszkedett a gyilkosság:

a fiú elszántan öldökölt, ha úgy érezte, hogy valaki megszegett valamiféle erkölcsi szabályt.

Jobbára bűnözőket ölt, igaz, őket akkor is, ha idegesítették őt a horkolásukkal, vagy csak simán nem voltak neki szimpatikusak. Nem csoda, hogy a sajtóban elterjedt, hogy ő inspirálta a Dexter sikersorozat főszereplőjének karakterét is.

Rodrigues már születése előtt megtapasztalta az erőszakot: földműves apja úgy megrúgta a vele hét hónapos várandós anyja hasát, hogy Rodrigues később sebes koponyával született meg 1954. július 17-én. Nyolcan (más források szerint tizennégyen) voltak testvérek egy szegény családban, iskolába soha nem járt. Kilencévesen vágóhídon dolgozott az apjával, tizenhárom évesen érezte először, hogy ölnie kell. Akkor egy vita után a nála kétszer idősebb unokatestvérét próbálta belökni egy nádcukordarálóba, de a fiú megúszta annyival, hogy a karját szétroncsolta a gép.

Tizennégy, más beszámolók szerint tizenöt évesen gyilkolt először: lelőtte az alpolgármestert, mert az kirúgta az iskolai éjjeliőrként dolgozó apját, megvádolván azzal, hogy lopott az iskolai konyháról. Egy hónappal később aztán megölte azt az iskolaőrt is, akiről azt gondolta, ő volt a valódi tolvaj, majd elmenekült a keresztszüleihez São Paulóba.

A nagyvárosban a helyi dílerekkel lógott, bandaháborúkba keveredett, megismerkedett, majd összeköltözött egy drogbáró özvegyével, és átvette a drogbáró feladatait: rivális bandatagokat gyilkolt. A nő aztán meghalt egy rendőrségi rajtaütésben, Rodrigues pedig továbblépett, elkezdte kialakítani a saját droghálózatát, és megismerkedett egy újabb nővel. Az új párja várandós lett tőle, majd egy nap Rodrigues arra ment haza, hogy a nő lőtt sebekkel, holtan fekszik otthon.

A férfi bosszút esküdött, megpróbálta kinyomozni, ki a tettes, ebben a nyomozásban pedig újabb embereket kínzott és ölt meg. Végül a gyilkosság kitervelőjét, egy régi riválist feldobta az exfelesége, úgyhogy a férfit Rodrigues és négy embere egy esküvőn meglátogatta. Az eredmény: hét halott és 16 sebesült. Pár hónappal később egy unokatestvére udvarlóját ölte meg, mert teherbe ejtette a lányt, de nem akarta elvenni.

Pedro Rodrigues Filho ekkor még mindig fiatalkorú volt.

18 évesen, 1973-ban tartóztatták le, egy barátnője apja dobta fel. 126 évre ítélték, de a brazil törvények miatt már akkor tudni lehetett, hogy harminc év után szabadulni fog, ennél többet az akkori szabályok szerint senki nem lehetett egyhuzamban börtönben. A rácsok mögött írni és olvasni tanult, a bandavilágtól elszakadt, de a gyilkolástól nem.

A börtönben is rendszeresen ölt, kiérdemelve a Pedrinho Matador, „Gyilkos Pedrócska” gúnynevet.

Elvette egy nemi erőszakért bent ülő életét, mást azért ölt meg, mert besúgónak gondolta, megint mást azért ölt meg és hajította a hulláját a liftaknába, mert kínozta a rabtársakat. Volt olyan, hogy öten támadtak rá, ő pedig közülük „önvédelemből” három embert küldött a másvilágra, a maradék kettő pedig elmenekült. Az akkori beszámolók szerint a férfi „élvezte, hogy bűnözőket öl”.

Itt, a börtönben találkozott az apjával is. Ekkor már túl volt az anyja temetésén, ahová kiengedték a börtönből, és ahol bosszút esküdött. „Apám 21 késszúrással ölte meg anyámat. Én ezért 22-vel őt”, nyilatkozta.

A börtönéveiről az ilyen legendákon kívül nem sokat tudni, a 70-es évek brazil intézeteinek papírdokumentációja, hogy úgy mondjuk, távol állt a tökéletestől, úgyhogy még az is felmerült, hogy az apját sem ő ölte meg: egy pszichiáternek tett vallomása alapján például az apa szeretőjének rokonai tették. Annyi bizonyos, hogy legalább kilenc börtönben töltötte le a büntetését, a 90-es évektől magánzárkában volt, végül a harmincéves maximumra egy kicsit ráhúzva 2007-ben szabadult. A brazil börtönviszonyokat ismerve egy kisebb csoda, hogy túlélte, de segítette őt a brazil „legfeljebb 30 év” szabály is, ugyanis a rácsok mögötti 47 bizonyítható gyilkosságért időközben 400 évre hízott az ítélete.

Papíron összesen 71 ember haláláért felel, amit ő egyébként csodálkozva vett tudomásul, szerinte száz fölötti embert ölt meg.

Börtönévei vége felé, 2003-ban adott rövid interjút az Epoca magazinnak. Azt mondta, semmit nem bán. „Csak azokat öltem meg, akik nem voltak jók.” A kérdésre, hogy mi van a fejében, amikor gyilkol, azt mondta, semmi. „Semmi, mert értéktelen ember hal meg. Nincs megbánás, nincs semmi. Az a filozófiám, hogy az árulónak meg kell halnia.”

A 2007-es szabadulása után 2011-ben újra letartóztatták a börtönben elkövetett tettei miatt, és 2018-ig házi őrizetben volt. Az utolsó ellene szóló ítéletet egy régi börtönlázadásban való részvételért kapta, de még ugyanabban az évben, 2018-ban letöltöttnek számította az igazságszolgáltatás, így Rodrigues végleg szabad lett.

A karján „Az élvezetért ölök” feliratú tetoválást viselő, a szabadulásakor 64 éves férfi São Paulóba költözött, sokat járt a rokonoknál Mogi das Cruzes városában, és igyekezett bűnmentes életet élni. Elbújásról azonban szó sem volt: Youtube-csatornát indított, kettőt is, a nálunk ismeretlen Kwai videós oldalon 250 ezer feliratkozója volt. Interjúkban, podcastekben beszélt a múltjáról, próbálta a fiatalokat lebeszélni a bűnözésről és a bandaéletről.

„A bűn nem vicc. Sokan azért mennek bele, mert az ágakat látják, a hírnevet és a pénzt, nem pedig a gyökeret, a börtönt és a halált. Olyan, mint az ördög. Egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Sok fiatal beszáll, aztán amikor ki akarnak lépni, már késő”, mondta a Folha de S.Paulo-nak hét hónappal a szabadulása után.

Arról is beszélt, hogy szégyelli, ha felismerik, olyankor néha futásnak ered, vagy elbújik. Ha valaki azzal közelít, hogy „ismerős vagy valahonnan”, annak azt mondja, összetéveszti valakivel.

Vasárnap reggel 10 óra körül az unokatestvérével és annak lányával sétált Mogi das Cruzes városában a rokonok házánál, amikor három ismeretlen megtámadta, és lelőtte a 68 éves férfit. A rendőrségi jelentés szerint a támadók egy fekete Volkswagennel érkeztek, Joker-maszkot viseltek, és le is fejezték az áldozatot, de legalábbis a torkát mélyen átvágták.

Az autót másfél kilométerrel arrébb, üresen találták meg. Az elkövetők egyelőre nincsenek meg, szemtanúk szerint a gyilkosok átültek egy fehér autóba és továbbmenekültek.

Rodrigues Youtube-csatornájának utolsó videója alatt jelenleg a legtöbb lájkot kapott komment a következő:

„Észrevettétek, hogyha egy fickó a gonosz oldalán áll, nem lehet megölni, lelövik, de nem hal meg? Aztán ha átáll a jó oldalra, gyorsan meghal. Azért mondom ezt, mert sok példa van erre.”

Fő források: Epoca, Estado de Minas 1., 2., 3., 4., 5., O Globo, Brasil Paralelo.