Nyilvánosságra kerültek telefonhívások, amelyekben orosz katonák beszélnek családtagjaikkal a bucsai mészárlásról

Az AP hírügynökség mintegy kétezer titkos hangfelvételt szerzett meg, amelyeken Ukrajnában szolgáló orosz katonák az otthon maradt szeretteikkel beszélgetnek 2022 márciusában, a bucsai mészárlás idején. Az ukrán ügyészek szerint az ott állomásozó katonák háborús bűnöket követtek el a Kijev melletti Bucsában, hiszen több mint 400 civilt mészároltak le itt a háború kezdetén. Ezért vált Bucsa az orosz atrocitások korai szimbólumává.

A telefonbeszélgetésekből az derül ki, hogy a fiatal katonák nem tudták, mi vár rájuk a háborúban. Sokan azért léptek be a hadseregbe, mert pénzre volt szükségük, és az utolsó pillanatban értesültek a bevetésükről. Azt mondták nekik, hogy hősként fogadják majd őket, amiért felszabadították Ukrajnát a „náci elnyomóitól” és azok nyugati támogatóitól. Azt is mondták nekik, hogy Kijev egy héten belül vérontás nélkül elesik.

A lehallgatásokból kiderül: ahogy a katonák rájöttek, mennyire félrevezették őket, egyre jobban féltek. Többen azt mondták: parancsot teljesítettek, mikor civileket vagy hadifoglyokat öltek. Két beszélgetésből idézünk részleteket.

Száz százalékig biztos, hogy le fognak lőni

Az egyik beszélgetés Leonyid és az édesanyja között zajlott. Leonyid azért lett katona, mert pénzre volt szüksége, eladósodott, és nem akart a szüleitől függni. Leonyid egysége február 24-én kelt át Belaruszból Ukrajnába. Az első harc után úgy tűnt, Leonyid együttérzett a fiatal ukrán katonákkal, akiket megöltek.

• Anya: „Mikor ijedtél meg?”
• Leonyid: „Amikor a parancsnokunk figyelmeztetett minket, hogy száz százalékig biztos, hogy le fognak lőni. Figyelmeztetett minket, hogy bár bombázni és lőni fognak ránk, a célunk az, hogy átjussunk.”
• Anya: „És lőttek?”
• Leonyid: „Persze. Legyőztük őket.”
• Anyám: „Mhm. A tankjaitokból lőttetek?”
• Leonyid: „Igen, lőttünk a tankokból, géppuskákkal és puskákkal. Nem volt veszteségünk. Négy tankjukat megsemmisítettük. Égő holttestek hevertek a földön. Szóval, mi győztünk.”
• Anyám: „Ó, micsoda rémálom! Ljonka (becézi a fiát – a szerk.), te abban a pillanatban élni akartál, igaz, édesem?”

• Leonyid: „Jobban, mint valaha!”
• Anyám: „Jobban, mint valaha, igaz, édesem?”
• Leonyid: „Persze.”
• Anya: „Ez szörnyű.”
• Leonyid: „Ott feküdtek, csak 18 vagy 19 évesek voltak. Én más vagyok, mint ők? Nem, nem vagyok.”

A beszélgetés később így folytatódik:

• Leonyid: „Vannak, akik annyira félnek, hogy készek kárt tenni magukban, csak hogy elmehessenek.”
• Anya: „Igen, ez félelem, mit is mondhatnánk, ez emberi félelem. Mindenki élni akar. Ezzel nem vitatkozom, de kérlek, ne tedd ezt. Mindannyian imádkozunk érted. Minden adandó alkalommal tegyél keresztet, fordulj el mindenkitől, és vess keresztet. Mindannyian imádkozunk érted. Mindannyian aggódunk.”

Leonyid májusban tért vissza Oroszországba, súlyosan megsebesült, de életben maradt. Azt mondta az anyjának, hogy Oroszország meg fogja nyerni ezt a háborút.

Makszim meg volt rémülve, nemcsak attól, amit látott, hanem attól is, amit tett

A másik beszélgetésben Makszim hallható és a felesége. Makszim a hívások egy részében részeg, szavai elmosódnak, mert józanul nem tudja elviselni a történteket. Azt mondta, hogy egyedül vannak odakint, és kiszolgáltatottak. Szerinte a kommunikáció annyira rossz, hogy több lövést kapnak a saját csapataiktól, mint az ukránoktól. Nagyon fáj a foga, és a lába megfagy. Makszim rémült, nemcsak attól, amit látott, hanem attól is, amit tett. Elmondta feleségének, hogy civileket ölt – olyan sokat, hogy azt hitte, megőrül.

Egy részlet a beszélgetésükből:

• Feleség: „Miért? Miért iszol?”
• Makszim: „Itt mindenki ezt csinálja. Itt lehetetlen nélküle.”
• Feleség: „Hogy a (…) fogod megvédeni magad, ha részeg vagy?”
• Makszim: „Ez teljesen normális. Ellenkezőleg, így könnyebb lelőni (…) civileket. Ne beszéljünk erről. Majd visszajövök, és elmondom, hogy milyen itt a helyzet, és miért iszunk!”
• Feleség: „Kérlek, csak óvatosan!”
• Makszim: „Minden rendben lesz. Őszintén szólva, én magam is félek (…) Soha nem láttam még ilyen poklot, mint itt (…).”
• Feleség: „Miért mentél oda?”

Percekkel később már a gyerekével telefonál.

• „Visszajössz” – mondja a gyerek.
• „Persze” – mondja Makszim.

Az utolsó lehallgatott hívásuk így végződik:

• Feleség: „Minden rendben van?”
• Makszim: „Igen. Miért?”
• Feleség: „Légy őszinte velem, minden rendben van?”
• Makszim: „Miért kérdezed?”
• Feleség: „Semmiség, csak nem tudok aludni éjszaka.”

Makszimnak elakad a lélegzete, az egysége indulni készül, a felesége megkérdezi, hová mennek.f

• „Előre”, mondja neki. „Egy ideig nem fogok tudni telefonálni.”

Az AP hírügynökség nem tudta megállapítani, mi történt később Makszimmal.

Nemrégen a bucsai mészárlásról alapos oknyomozó dokumentumfilmet tett közzé a New York Times. A lap több olyan embert is azonosított, akiket márciusban öltek meg az oroszok a Jablunszka utcában. A New York Times nyolc hónapnyi munka után elkészült tényfeltáró riportjában arra a következtetésre jut, hogy a Jablunszka utcai mészárlás elkövetői az Artyom Gorogyilov alezredes által vezetett 234. légi rohamezred orosz ejtőernyősei voltak. Erről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.