Lemondott Nicola Sturgeon, Skócia miniszterelnöke

Bejelentette lemondását Nicola Strugeon skót miniszterelnök. Sturgeon nyolc évig állt a skót kormány és a Skóciában kormányzó, függetlenségre törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) élén. Ő volt az első női, és a leghosszabb ideig szolgáló skót miniszterelnök.

Sturgeon a bejelentésen azt mondta, hivatalban marad addig, amíg megválasztják az utódját. Elmondta, a döntése a pártja és országa iránt érzett szeretetből és kötelezettségből született.

Hangsúlyozta, a döntése nem „valamire adott reakció”. Beszédében azt mondta, a nyolc miniszterelnöki hivatalban töltött évet kiváltságnak érzi, de el is fáradt benne, és az utóbbi időben úgy érzi, nincs már meg benne az az energia, ami Skócia vezetéséhez szükséges, márpedig most „kritikus ponthoz” érkezett a skót politika, és meg kell védeni a skót demokráciát, ehhez pedig új vezetőre van szükség.

Skócia vezetése a Covidon keresztül „messze a legnehezebb dolog volt, amit valaha csináltam” – ismerte el Sturgeon, hozzátéve, hogy „a felelősség súlya óriási volt”. Sturgeon azt mondta, a miniszterelnöki tisztség „fizikai és mentális” hatásának terhét csak az utóbbi időben ismerte fel, és Skócia kihívásainak „természetére és nagyságrendjére” utalva azt mondta, hogy a vezetéshez „energiára” van szükség.

Hozzátette, döntésével felhatalmazza az SNP-t arra, hogy döntsön a következő lépésről, és biztos benne, hogy az új vezető biztos kézzel fogja vezetni a skótokat a kijelölt cél felé.

Hangsúlyozta, bár a miniszterelnökségről lemond, a politikából nem távozik.

A várható bejelentésről szerda délelőtt jelentek meg hírek, a BBC-nek a miniszterelnök egyik bizalmasa azt mondta, Sturgeon azért mond le, mert elfáradt. Egy, a SkyNewsnak nyilatkozó forrás szerint pedig a miniszterelnök lemondása „a függetlenségi kampány” végét is jelentheti.

Sturgeon Skócia leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnöke volt. 1970-ben, az észak-airshire-i Irvine-ben született, és az általa „a Thatcher-korszak sötét napjainak” nevezett időszakban nőtt fel. 16 évesen belépett az SNP-be, majd a Glasgow-i Egyetemen tanult jogot, és ügyvédként dolgozott, mielőtt 1999-ben Glasgow regionális képviselőjeként beválasztották az új skót parlamentbe.

Első nagy próbatétele a kormányban akkor volt, amikor a sertésinfluenzát világjárvánnyá nyilvánították. Sturgeon akkor már miniszterelnök-helyettes és egészségügyi miniszter volt, így a járvány kezelése az ő feladatkörébe tartozott. 2013-ban elvállalta az első függetlenségi népszavazás tervezésének felügyeletét. 2014-ben a választók ugyan elutasították a függetlenséget, de még abban az évben miniszterelnökké választották a már akkor is függetlenségpárti Sturgeont. Sturgeon Alex Salmond helyét vette át.

A 2015-ös brit országgyűlési választáson történelmi sikert ért el vezetésével a Skót Nemzeti Párt. Az 59 skóciai képviselői helyből 56-ot sikerült megszerezniük. Ötvennel többet, mint öt évvel korábban. Ezzel sikerült elsöpörniük a Munkáspárt fél évszázadig tartó többségét az országban.

Vita Skócia függetlenségéről

Sturgeon miniszterelnöksége alatt végig a skót függetlenség mellett kampányolt. Azért is komoly erőfeszítéseket tett, hogy az országrész egy második népszavazáson dönthessen a függetlenedéséről.

Sturgeon tavaly októberben jelentette be, hogy egy év múlva újabb népszavazást tarthatnak a skót függetlenségről. A brit legfelsőbb bíróság azonban november elején megakadályozta ezt azzal, hogy egy olyan végzést hozott, amely szerint a skót parlament nem alkothat önállóan, a brit kormány hozzájárulása nélkül törvényt az újabb skóciai függetlenségi népszavazás kiírásáról.

A vétóról Sturgeon azt mondta, „megakadályozza, hogy Skócia hangját meghallgassák a függetlenséggel kapcsolatban – de a demokráciában a mi hangunkat nem lehet és nem is fogják elhallgattatni”. Hozzátette:

„Ez a döntés megerősíti, hogy az Egyesült Királyságról, mint a nemzetek önkéntes partnerségéről szóló elképzelés, ha valaha is létezett, többé már nem valóság”.

A konzervatív párti brit kormány következetesen ellenzi az újabb referendumot Skócia függetlenné válásáról Sturgeon szerint éppen a konzervatív párti brit kormány merev elutasítása a legerőteljesebb érv Skócia függetlenné válása mellett.

A skót miniszterelnök szerint ugyanis az Egyesült Királyságnak az országot alkotó nemzetek önkéntes partneri viszonyaként kell léteznie, ha azonban Skóciától megtagadják a függetlenné válásról szóló döntés jogát, akkor már nem lehet szó nemzetek önkéntesen választott partnerségi viszonyáról, és ebben az esetben az Egyesült Királyság alapjai esnek szét.

A skót függetlenségről 2014 szeptemberében már tartottak egy népszavazást, de akkor az elszakadást ellenzők győztek 55 százalékos többséggel. Az újabb függetlenségi népszavazás kiírása azonban a brit EU-tagságról hat évvel ezelőtt tartott népszavazás óta ismét folyamatosan napirenden van, miután országos átlagban a brit választók szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre, a skótok 62 százaléka viszont a további EU-tagságra szavazott. Sturgeon határozottan azon az állásponton volt, hogy Skócia független országként jobban érvényesülhetne az EU-ban.

Vita a nemváltoztatás könnyítéséről

Nicola Sturgeon januárban egy másik, heves vitákat szító kérdésben is szembekerült Londonnal: az edinburghi parlament tavaly ősszel törvényt alkotott a nemi önazonosság jogi megváltoztatásának könnyítéséről. Az új jogszabály többek közt 16 évre vitte volna le azt a korhatárt, ami után kérhető a nem megváltoztatása.

A brit kormány azonban vétót emelt a nemek elismerésére vonatkozó jogszabályok reformja ellen, és nem terjesztette a király elé formális jóváhagyásra a skóciai törvénymódosítást.

Ez volt az első alkalom, hogy a brit kormány blokkolt egy skótok által elfogadott törvényt.

Nicola Sturgeon élesen bírálta a brit kormány döntését. „Ez egy támadás a demokratikusan megválasztott skót parlament ellen” – mondta.

Sturgeont a lemondása előtti hetekben azért érték kritikák, mert egy transznemű nőt, Isla Brysont – aki két nemi erőszakot is elkövetett nők ellen, amíg férfiként élt – női börtönbe zártak. Miután az ügy nyilvánosságra került, Brysont 72 órán belül átszállították egy férfi börtönbe, és Sturgeon is hangsúlyozta, hogy egy erőszaktevőt nem szabad összezárni nőkkel. A sajtóban azonban több hasonló eset is napvilágot látott, a nemváltoztatási reformok ellenzői pedig személyesen Sturgeont tették felelőssé a női rabok veszélyeztetéséért, és a miniszterelnök maga is egyetértett azzal, hogy Bryson valószínűleg kijátszhatta a rendszert. Az ügy azért is kapott nagy nyilvánosságot, mert a függetlenségi törekvések és a Skóciát is sújtó energiaválság és infláció mellett a skót választók körében is egyre kevesebb népszerűségnek örvend a reform, és sokan vádolták meg a miniszterelnököt, hogy miért a nemváltoztatási jogokkal foglalkozik „a valódi problémák” helyett.