Mi a különbség a NATO 4. és 5. cikkelye között?

Miután a lengyel elnök a NATO 4. cikkének életbe léptetéséről konzultált a NATO-főtitkárral, idetesszük az NATO-szerződés erre vonatkozó részét. A 4. cikk azt mondja ki, hogy:

„A Felek tanácskozni fognak egymással valahányszor bármelyikük véleménye szerint a Felek egyikének területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti.”

Ez arra az esetre vonatkozik, ha egy tagállam úgy érzi, hogy egy másik ország vagy terrorszervezet fenyegeti. Ennek megindítása esetén a NATO-tagállamok a fenyegetett tag kérésére hivatalos konzultációt kezdenek.

Az 5.cikk ezzel szemben arról szól, hogy ha a NATO egy vagy több tagját fegyveres támadás éri, akkor az ellen közösen lépnek fel.

„A Felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek és ennél fogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben azonnal megteszi azokat a intézkedéseket – ideértve a fegyveres erő alkalmazását is –, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart. Minden ilyen fegyveres támadást és ennek következtében foganatosított minden intézkedést azonnal a Biztonsági Tanács tudomására kell hozni. Ezek az intézkedések véget érnek, ha a Biztonsági Tanács meghozta a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására és fenntartására szükséges rendszabályokat” – olvasható a szerződésben.

(NATO)