Az orosz sajtó álhazafias hisztériára figyelmeztet a visszavonulást illető kritikák nyomán

Az atomfenyegetés, az ország felosztására való utalás, az állami sajtó – másmilyen mostanra Oroszországban lényegében nincs is – az Ukrajnán túlterjeszkedő háborúról szóló magabiztos nyilatkozatok után rálépett a fékre: ideje megmagyarázni a nácitlanítás ürügyével indított háborúban elszenvedett kudarcok, a szeptemberi ukrán ellentámadás sikere után az orosz haderő herszoni visszavonulását is.

A Ria Novosztyin megjelent publicisztika ebben új hangot képvisel, magyarázva a bizonyítványt.

Az, hogy az elnököt dicséri, magától értetődő, az azonban új minőség, hogy a szerző úgy érzi, védelmébe is kell vennie Vlagyimir Putyint.

A szerző elmélkedik az „ostobaság vagy árulás” vádjáról, biztosítja az olvasókat a Kreml célirányosságáról és felhívja a figyelmet az egység fontosságára.

„Oroszországot nem fenyegeti árulás – Putyin sosem megy bele egy gyalázatos békébe, sem Ukrajnával, sem a Nyugattal. Február 24-én megszületett a történelmi döntés, átléptünk a Rubiconon, ami után Oroszország csak előre mehet. Hátrálva, hibázva, ütéseket bekapva, összpobtosítva, ideiglenesen taktikailag visszavonulva, de stratégiailag csakis előre” – írta Pjotr Akopov, a Ria Novosztyi történész végzettségű elemzője, aki a 90-es években még a Kreml-pártisággal nem vádolható Novaja Gazetába is írt.

A cikk fő állítása, hogy „álhazafias hisztéria” volna neheztelni a mostani visszavonulés miatt. Történelmi párhuzamként 1916-ot hozza, amikor a cári vezetést a németekkel való titkos béketárgyalásokkal vádolta meg alkotmányos demokrata (kadét) Pavel Miljukov. A végeredmény a kormányfő leváltása, majd az 1917-es februári forradalom lett – Miljukov a polgári kormány külügyminisztere lett – aztán jöttek a bolsevikok, majd a béketárgyalások, amelyek nyomán Oroszország a breszt-litovszki békével hatalmas területek elvesztését ismerte el „beleértve Ukrajnát”.

Akopov szerint Miljukov álságos vádja vezetett ide, nem szabad, hogy ezek a vádak és kételyek hasonlóképp megismétlődjenek, ezért továbbra is bízni kell az orosz vezetésben.

„Lám, elmennek Herszonból, mert ki akarnak egyezni a Nyugattal, tárgyalásokat dédelgetnek, és feladják Ukrajna térdre kényszerítésének tervét” – sorolja a jelenlegi helyzetben felmerülő, de hangsúlyozottan téves aggodalmakat a szerző, aki szerint ilyen gondolatai „a társadalom kis részének van, de ez sem jó.” „A győzelmünket leginkább egy dolog fenyegeti”, mégpedig az, ha megbomlik „a nemzeti egység és a a legfelsőbb vezetésbe vetett bizalom.”