Képzeljük el, hogy egy vaddisznó beköltözik Budapest valamelyik kertvárosába, és ott elkezdi jól érezni magát, ami azzal jár, hogy megrongál egy-két autót, és néha ijesztő közelségbe kerül emberekkel. A katasztrófavédelem, vadgazdálkodási szervek és egyéb illetékes hatóságok hiába figyelmeztetik az óvatlan lakosságot, ezért inkább megszervezik az állat gyors megölését. Eltelik pár nap, és már Orbán Viktornak kell nyilatkoznia a vaddisznó ügyében, miközben a katasztrófavédelmisek halálos fenyegetéseket kapnak, a vaddisznót saját Facebook-oldalán gyászolják, egyesek pedig szobrot akarnak állítani a kilőtt állatnak.
Valami ilyesmi történt a héten Norvégiában, ahol a helyi halászati felügyelet, a Fiskeridirektoratet múlt vasárnap elaltatott egy Freya nevű rozmárt.
Persze, sántít a hasonlat, és nem csak azért, mert a vaddisznó és a rozmár sem élőhelyét, sem természetvédelmi státuszát illetően nincs egy ligában (nem is beszélve Norvégiáról és Magyarországról). Hanem azért is, mert Freya már több volt egy vadállatnál: kis túlzással világsztár volt. Ezreknek volt közös élménye vele, tízezrek fényképezték le, milliók osztották meg a képeit. És ma a róka valami olyasmit mondana a kis hercegnek, hogy „a sok instafilter és lájk, amit a rozmárodra nyomtál: az teszi olyan fontossá a rozmárodat”. Bármilyen demagógan hangzik is, Freya szomorú meséje leginkább az emberekről szolgál tanulságokkal.
Elnevezték, megszerették
A nőstény rozmár nagyjából ötéves lehetett, amikor elpusztult. Biztosan sarkvidéki klímába született, jó eséllyel a Spitzbergák környékén. A klímaváltozás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy lakóhelyétől szokatlanul délre merészkedett: a jeges területek olvadásával a sarkvidéki állatok egyre nehezebben találnak táplálékot északon, és kénytelenek máshol is próbálkozni.
Valószínűleg Freyát már 2019-ben is látták az észak-norvégiai Troms mellett, de csak 2021 októberében lett médiahíresség, Hollandiában. Ott keltett némi feltűnést azzal, hogy felfeküdt a holland haditengerészet egyik tengeralattjárójára, az pedig vicces volt, hogy a jármű egy Walrus-osztályú tengeralattjáró volt (a walrus angolul rozmárt jelent). Freya napokig hesszelt ott, ami nem meglepő azt tekintve, hogy a rozmárok akár napi 20 órát is képesek aludni.
Hollandiában azelőtt 23 évig nem láttak rozmárt, így nem csoda, hogy egy holland rádióadó felkapta a sztorit. Egy műsorban megkérték a hallgatókat, hogy küldjenek névötleteket az állatnak, és több mint kétezer beérkezett javaslat közül választották ki Freyát, a skandináv mitológia termékenység- és szépségistennője után. A rozmárról szóló híradás nem csak a holland sajtóban jelent meg. Freya egyre több figyelmet kapott, miután a következő hónapokban felbukkant német, dán, svéd és skóciai tengerpartokon is. Rövid agyarairól és az orrán levő rózsaszín foltról könnyen meg lehetett ismerni, és más országokban is már csak Freyaként hivatkoztak rá.
Az állat ilyen előzményekkel tért vissza Norvégiába idén nyáron. Először egy délen levő üdülőváros, Kragerø partjainál figyelték meg, ahol felmászott néhány ladikra. Mivel Norvégiában is ritka, hogy ennyire délre jut egy rozmár (utoljára 2013-ban volt ilyen), Freya látványosság lett, amerre csak úszott. És úgy tűnt, egészen megszokta már az emberek közelségét. Rune Aae, a Délkelet-Norvégiai Egyetem biológiaprofesszora nyilatkozott erről a CNN-nek, és elmondta, hogy a vadon élő rozmárok általában hamar távoznak a lakott területek közeléből, mert tartanak az emberektől.
„Freya viszont nem félt az emberektől. Sőt, szerintem kedvelte őket, ezért nem ment el”
– fogalmazott. A rozmár jelenléte viszont kezdett kellemetlen lenni, amikor beúszott az Oslói-fjordba, és ott kezdett el turnézni a part mentén.
Guns N' Rozmár
A fjord Norvégia egyik legsűrűbben lakott területe: a végében található a főváros, de partjai mellett, tágabb vonzáskörzetében közel kétmillióan élnek az ötmilliós országban. Akárhova ment a rozmár, emberekkel találkozott, és emberek tulajdonait rongálta meg akaratlanul – leginkább motorcsónakokat és kisebb hajókat, amikre felfeküdt. Ennél nagyobb gond volt, hogy egy idő után már veszélyt jelentett az emberekre – azokra persze, akik túl közel merészkedtek az állathoz, de mindig voltak ilyenek, nem is kevesen.
A rozmárok általában nem bántják az embert. Ugyan ragadozók, de kagylókkal, rákokkal, halakkal táplálkoznak. Freya is csak néhány kacsát és egy hattyút vegzált az Oslói-fjordban, de egy 600 kilós állat akkor is bajt tud okozni, ha csak kíváncsi vagy játszani akar. 2016-ban egy kínai állatkertben egy rozmár megölt két embert, egy turistát és egy gondozót. Az előbbi szelfizni akart az állattal, de a rozmár behúzta magához a medencébe, utóbbi pedig megpróbálta kimenteni a turistát. Az állat mindkettejüket megragadta és úszkálni kezdett velük körbe-körbe a medencében, és bár valószínűleg csak játszani akart, vízbe fojtotta őket.
A Fiskeridirektoratet okkal félt attól, hogy előbb-utóbb bekövetkezik valamilyen hasonló tragédia.
„Nem úgy viselkedett, mint egy tipikus vadállat. Kereste az emberek társaságát, ami növelte annak kockázatát, hogy baleset történik. Egy úszó gyerek számára az is halálos lehet, ha egy rozmár a vízben barátságosan oldalba taszítja”
– fogalmazott a norvég közmédiának, az NRK-nak Per Espen Fjeld biológus, aki egyébként helyeselte Freya megölését. A halászati felügyelet a kilövés előtt bő egy héttel már kongatta a vészharangot, és képeket is publikált arról, hogy emberek tucatjai állnak túl közel Freyához. Volt olyan fürdőző, aki az NRK-nak mesélt arról, hogy ijesztően közel úszott hozzá az állat, egy alkalommal pedig a rendőrségnek kellett lezárnia egy strandot, miután Freya belekergetett egy nőt a vízbe.
A Fiskeridirektoratet előző csütörtökön már arról írt, hogy ha az emberek továbbra sem tartanak megfelelő távolságot az állattól, akkor el fogják altatni a rozmárt. Addigra állatorvos is megszemlélte Freyát, és úgy látta, hogy az állat nincs jó bőrben, mert nem pihen eleget, és emiatt stresszesebben viselkedik. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy voltak olyan rozmárturisták, akik nem elégedtek meg egy-két fényképpel, hanem még meg is dobálták Freyát. Ez tovább fokozta annak esélyét, hogy valami baj lesz, mert bár egy rozmár általában nem támad emberre, egy fáradt és ingerült rozmárnál már más lehet a helyzet.
Augusztus 14-én reggel aztán a Fiskeridirektoratet elaltatta – mit szépítsük: megölte – Freyát. Az eutanázia módját nem részletezték, csak annyit nyilatkoztak később, hogy „állatbarát módon történt”. A legnagyobb norvég állat- és környezetvédelmi szervezet, a NOAH viszont következetesen „kilövést” írt reakcióiban. Freya, az istennő még a Ragnarököt is túlélte, de Freya, a rozmár nem jutott ki élve az Oslói-fjordból.
Norvégia dióhéjban
Természetesen rengeteg negatív vélemény érkezett a Fiskeridirektoratet döntésére. A felügyelet első reakciója szenzációsan norvég volt: amikor az NRK érdeklődött részletek után, közölték, hogy vasárnap nem dolgoznak. Aztán azért válaszolt az újságírói kérdésekre a szervezet vezetője, Frank Bakke-Jensen, aki kiállt Freya megölése mellett. Azt mondta, más lehetőségeket is megvizsgáltak, majd megfontolt döntést hoztak, és bár az állatvédelem is fontos számukra, az emberek biztonsága mégis előbbre való.
Ezen a ponton talán érdemes megemlíteni Bakke-Jensen előző munkahelyét: 2021 előtt négy évig ő volt Norvégia hadügyminisztere. Hétfőn már a miniszterelnök, Jonas Gahr Støre is megszólalt az ügyben az NRK-nak. Röviden annyit mondott, hogy a felügyelet helyes döntést hozott, és néha ilyen népszerűtlen döntéseket kell hozni, függetlenül a várható reakcióktól.
Az állatvédő szervezetek többsége nem értett ezzel egyet. Józan paraszti ésszel is felmerülhet a kérdés, hogy ilyen végzetes megoldás helyett miért nem altatták el az állatot és szállították el máshova. Ezt szakemberek is firtatták, és Bakke-Jensen szerint Norvégia óceánkutató intézetével együtt a Fiskeridirektoratet is vizsgálta a lehetőséget. Végül azért vetették el, mert túl bonyolult és költséges lett volna, a sikerre pedig kevés esélyt láttak. A tengeri állatok ugyanis – különösen, ha nincsenek jó egészségi állapotban – sokszor nem élik túl az ilyen akciókat. Augusztusban éppen egy ilyen próbálkozás közben pusztult el egy fehér delfin, ami a Szajnába tévedt. De rozmárra is van friss példa: júliusban egy Stena nevű, vadon élő rozmárt megpróbáltak egy állatkertbe vinni, hogy gyógykezelésben részesítsék, de az állat szállítás közben életét vesztette.
A várható nehézségek ellenére több szervezet és szakember szerint meg kellett volna próbálkozni a szállítással, illetve a rozmárra éhes tömeget kellett volna jobban szabályozni, akár büntetésekkel. Mások úgy vélik, csak várni kellett volna, és Freya jó eséllyel továbbállt volna az Oslói-fjordból, ahogy máshonnan is. A New York Timesnak több kritikus hang is megszólalt.
Annemarie van der Berg – akinek a SOS Dolfijn nevű szervezet igazgatójaként volt már dolga Freyával, amikor az állat Hollandiában volt – azt kifogásolta, hogy a Fiskeridirektoratet túl hamar, a csütörtöki figyelmeztetés után csak három nappal döntött amellett a lehetőség mellett, aminek a legutolsónak kellett volna lennie. A SOS Dolfijn egyébként azt az utat választotta Hollandiában, hogy az emberek távoltartására fordítottak nagyobb energiákat. Fredrik Myhre, a WWF norvégiai szervezetétől szintén elkapkodottnak tartja a döntést, akárcsak az említett Ruine Aae. Ő használta talán a legkeményebb szavakat, amikor az NBC-nek nyilatkozott:
„Ez Norvégia, dióhéjban. Gyakran megöljük azokat az állatokat, amiket nem szeretünk, vagy nem tudunk mit kezdeni velük.”
A hét további fejleményei voltak, hogy Freyát kutatási célból felboncolták, eközben a világ rozmárbarátai gyászolni kezdtek, és olyan címekkel születtek cikkek, mint a „Nem érdemeltük meg Freyát”. Aztán egy Freya-szimpatizáns kitalálta, hogy szobrot állíttat az állatnak, és gyűjtésbe kezdett. A gyűjtés még tart, de már több mint 240 ezer korona (majdnem 10 millió forint) összejött a műalkotásra. Ezalatt Frank Bakke-Jensent és feleségét több zaklatás érte telefonon és az interneten, a halálos fenyegetések után Bakke-Jensen a rendőrséget is értesítette.
Itt tartunk most, de a cikkekben kevés szó esik arról, hogy Freya mellett a többi rozmár is érdemelne egy kis figyelmet. A WWF szerint már csak 225 ezer rozmár él a Földön, többnyire Kanada, Norvégia, Oroszország, Alaszka és Grönland jeges vidékein. Veszélyeztetett faj, vadászata szinte mindenhol tilos, élettere rohamosan szűkül a klímaváltozás és az emberi tevékenység miatt. Az említett Espen Fjeld szerint bölcs döntés volt Freya megölése, és a 30 ezres észak-atlanti rozmárpopuláció nem rendül bele, ha egy példányt kilőnek. Viszont Norvégia márciusban arról döntött, hogy több olajat fog kitermelni a Barents-tengeren. Fjeld szerint „senki nem beszél erről, pedig ez valódi fenyegetést jelent a rozmárpopulációra.”
