A birodalom feldarabolása lenne a hosszú távú megoldás az orosz fenyegetésre?

Érdekes és egyben rengeteg ponton vitatható felvetéssel élt az Atlantic magazin hétvégi számában megjelent esszéjében Casey Michel amerikai újságíró:

Ahhoz, hogy Európa és a világ végleg megszabaduljon az orosz imperializmus vissza-visszatérő fenyegetésétől, fel kell végre darabolni magát az Orosz Birodalmat.

Michel a „dekolonizáció” kifejezést használja, arra utalva, hogy a mindenkori orosz vezetés a moszkvai centrumból lényegében a mai napig is gyarmati szemléttel uralkodik a „birodalom” nem orosz etnikumai felett. Michel felidézi, hogy a Szovjetunió felbomlásánál az akkor még Moszkvára óriási befolyással rendelkező Egyesült Államok nem erőltette azt, hogy a szovjet tagköztársaságokon kívül az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságon belüli félautonóm etnikai egységek is maguk dönthessenek sorsukról. Így érintetlenül megmaradt a cári időkből örökölt orosz dominancia az Oroszországgá váló 16 kisebb-nagyobb autonóm köztársaságban, az 5 autonóm területen, a 10 autonóm körzetben, a 6 határterületen és a 49 területen.

Pedig a Karéliától Csuvasföldön át Tatarisztánig rengeteg etnikum nyilvánította ki 1991–1992-ben önállósági törekvéseit. A Moszkva elnyomásának súlyát évszázadok óta nyögő, csaknem négymilliós Tatárföld például 1992-ben népszavazás útján nyilvánította ki függetlenségét, amit azonban Oroszország alkotmányellenesnek minősített, és mára a tatárok autonómiáját is szépen leépítette. Michel szerint jellemző, hogy az orosz centrumterületekhez képest rettentő szegény, csak névleg autonóm, valójában a Kremlhez lojális oligarchák által vezetett területek fiataljait – dagesztániakat, burjátokat, kalmüköket – ugyanúgy aránytalanul nagy számban áldozzák fel az orosz birodalmi vízió oltárán, mint ahogy a Brit Birodalom áldozta fel annak idején az indiaiakat és íreket gyarmati háborúiban.

Michel szerint az Ukrajna elleni invázióval a maga mezítelen valóságában megmutatkozó orosz imperializmus alól a harminc éve befagyott dekolonizációs folyamatok felmelegítésével és felkarolásával lehetne kihúzni a talajt. A szerző úgy érvel, hogy jelenlegi területe és erőforrásai birtokában Oroszország mindig is fenyegetni fogja Európa stabilitását, és az orosz imperializmus újra meg újra háborúkat fog kirobbantani a régióban.

Michel Oroszország feldarabolását nem olyan direkt módon képzeli el, mint ahogy Henry Morgenthau amerikai pénzügyminiszter a második világháború után – az akkor még fiatal államnak számító – Németország feldarabolását vizionálta, hanem következetesen végigvinné „ Oroszország dekolonizációját”, és az országot egy valóban demokratikus föderációvá alakítaná, melyben valódi hatalommal telítődnének a szovjet idők óta üresen kongó autonóm jogkörök.