A Nyugat elleni, újabb Nagy Honvédő Háborúvá lett az ukrajnai invázió Putyin ünnepi beszédében

2022. május 09. – 11:43

A Nyugat elleni, újabb Nagy Honvédő Háborúvá lett az ukrajnai invázió Putyin ünnepi beszédében
Fotó: Mikhail Metzel / Sputnik / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A II. világháborúval emelte egy szintre az Oroszország által Ukrajna ellen indított inváziót Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök hivatalosan ugyan továbbra sem hirdetett háborút, és nem beszélt konkrét területek elfoglalásáról, de beszédéből így is kivehető volt a Szovjetunió felbomlása utáni határok átrajzolásának célja. Az új Nagy Honvédő háború – ahogyan a szovjet-orosz történetírás a Szovjetunió 1941-es megtámadásától számított, a III. Birodalom legyőzéséig tartó időszakot nevezi – Putyin beszéde szerint folytatódik, ezúttal az ellenfél azonban már nem Németország, hanem az ezeréves értékeit megtagadó, a történelmet cinikusan átíró, a neonácizmussal kokettáló teljes nyugati világ.

A hidegháborús időknél is hidegháborúsabb beszédet mondott május 9-én a Vörös téren Vlagyimir Putyin. Az elnök beszéde szó szerinti fordításban a cikk második felében olvasható, percről percre pedig itt közvetítettük>>>

Nem jelentett be konkrét terveket, győzelmet sem hirdetett az orosz elnök a beszédben, amely azonban nem meglepő módon így is nagyon eltért a korábbiaktól.

Az nem először fordul elő, hogy nem csupán a 77 évvel ezelőtti győzelemről szól a beszéd, a Nyugatot érő kritika sem szokatlan 2014 óta – a Krím Ukrajnától való elszakítása után már esély sem volt arra, hogy magas rangú nyugati politikusokkal ünnepelje a győzelmet Oroszország, ahová 2005-ben még nagy számban érkeztek külföldről a 60. évfordulóra –, de a hétfői beszéd mindennél konkrétabban jelölte meg a NATO-t és a nyugati világot Oroszország ellenségeként.

Putyin ráadásul nemcsak mostani viszályról szólt, hanem lényegében a Szovjetunió felbomlásától kezdődő 30 éve zajló, Oroszország elleni nyugati ármánykodásról beszélt, amely szerinte egyre fenyegetőbbé vált.

Mindez igazolásul szolgált az Ukrajna ellen indított háborúnak. Két dolog azonban hiányzott a beszédből ezeknél a részeknél is:

  • az elnök nem ejtette ki Ukrajna nevét – legfeljebb Kijevről szólt nyugati csatlós kontextusban és Donbaszról, ahol Oroszország most a biztonságáért harcol;
  • továbbra sem nevezte háborúnak a háborút, igaz, a hivatalos orosz formulát sem használta, amely szerint Ukrajnában rendkívüli katonai művelet zajlik, hanem küzdelemről beszélt, amellyel az ország függetlenségének megőrzéséért, harcol az orosz hadsereg és a Donbasz felkelői. (Kelet-Ukrajnát sem említett Putyin.)

A beszéd szemrehányás volt a békét erodáló, Oroszországot fenyegető Nyugatnak, amellyel azonban Putyin szerint az orosz vezetés az utolsó pillanatig kész volt tárgyalni. A beszéd a videón a csaknem hétórás közvetítésben -1:45:00-től kezdődik.

Az elnök tudatosan egyenes kapcsolatot teremtett a Nagy Honvédő Háború és a mostani harcok között. Ez a Kreml szempontjából kézenfekvő: a II. világháborúban Németország felett aratott győzelem az egyetlen élő, igazi társadalmi konszenzust élvező történelmi esemény, amelynek legitimációs erejét a szovjet vezetés is használta és az orosz vezetés tovább örökítette.

Ezzel olyan történelmi kontextusba helyezte Putyin az Ukrajnában folyó inváziót, amelyben azt már nemcsak a nemrég hozott törvények alapján, de erkölcsileg is lehetetlen kritizálni.

  • A beszéd alább olvasható. Megjegyzendő, hogy a szövegben lévő "elvtárs" szó az oroszban kevésbé átpolitizált.

"Oroszország tisztelt polgárai! Drága veteránok! Katonák, matrózok, őrmesterek, zászlósok, tisztek, tábornokok és admirálisok! Köszöntöm önöket a győzelem napja alkalmából.

A haza védelme mindig is szent cél volt. Ezekkel a valódi hazafiságot jelentő érzelmekkel indultak útnak Minyin és Pozsarszkij felkelői (Lengyelország ellen 1612), mentek harcba Borogyinónál (Napóleon ellen 1812), küzdöttek Moszkva és Leningrád, Kijev és Minszk alatt, Sztálingrádnál, Kurszknál, Szevasztopolnál ás Harkovnál (1941-től.)

Ez történik ma is: önök a mieinkért küzdenek Donbasznál, küzdenek azért, hogy biztonságban legyen hazánk, Oroszország.

1945. május 9. századokra bevonult a világtörténelembe a mi egységes szovjet népünk győzelmeként, amely a nép összefogásával, lelki erejével vált lehetővé példátlan erőfeszítéssel a frontokon és a hátországban.

A győzelem napja mindannyiunk számára a legértékesebb. Oroszországban nincs olyan család, amelyet ne érintett volna a Nagy Honvédő Háború. Emléke nem fakul. Ezen a napon a halhatatlan ezred végtelen vonulásában ott vannak a Nagy Honvédő Háború hőseinek gyerekei, unokái. Viszik a fényképeit szeretteiknek, az elesett katonáknak, akik így örökké fiatalok maradtak és azoknak a veteránoknak, akik már nincsenek velünk.

Büszkék vagyunk a rettenthetetlen nemzedék győzelmére, arra, hogy utódaik vagyunk. Kötelességünk őrizni emlékét azoknak, akik legyőzték a nácizmust.

Ők azok akik ránk hagyták, hogy legyünk éberek, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a globális háború borzalma ne ismétlődhessen meg. Ezért, a nemzetközi kapcsolatokban meglévő nézeteltérések ellenére Oroszország mindig az egyenjogú, egységes biztonsági rendszer létrehozásáért lépett fel.

Olyanért, amely a világ közösségének is létfontosságú.

Tavaly decemberben felajánlottuk megkötését egy biztonsági garanciákról szóló megállapodásnak.

Oroszország nyílt párbeszédet javasolt a Nyugatnak, ésszerű kompromisszumokra készen, egymás érdekeinek figyelembe vételével.

De minden hiába volt, a NATO országai nem akartak meghallani minket.
És ez azt jelenti, hogy valójában már eleve egészen más terveik voltak. Ezt mi láthattuk is.

Fotó: Sergey Guneev / Sputnik / AFP
Fotó: Sergey Guneev / Sputnik / AFP

Nyíltan zajlott az előkészítése egy büntető hadműveletnek a Donbasz ellen. Betörésre készültek a mi történelmi földjeinkre, köztük a Krímbe is. Kijevben már az atomfegyverek lehetséges bevetéséről beszéltek.

A NATO aktívan dolgozott azon, hogy katonailag saját körébe vonja velünk szomszédos területeket.

Ezzel szándékosan, számunkra teljességgel elfogadhatatlan, fenyegető körülményeket teremtettek, közvetlenül a határainknál.

Minden afelé mutatott, hogy az összecsapás elkerülhetetlen a neonácikkal, banderistákkal, akikre az Egyesült Államok és apróbb szövetségesei építettek.
Ismétlem: láttuk, ahogy épült ki a katonai infrastruktúra, százával érkeztek a nyugati katonai tanácsadók, rendszeresen érkeztek hadiszállítmányok a legmodernebb fegyverekkel a NATO országaiból.

A veszély minden egyes nappal nőtt.

Oroszország megelőző csapást mért az agresszióra. Ez a kényszerű lépés időben történt, és ez volt az egyetlen helyes döntés. Egy erős, szuverén, önálló ország döntése.

Az Egyesült Államok, főként a Szovjetunió széthullása után saját különlegességéről kezdett beszélni. Ezzel nemcsak az egész világot alázta meg, de saját szövetségeseit is. Nekik úgy kellett tenniük, mintha semmit sem vettek volna ebből észre, mindezt szolgaian lenyelték.

De mi másmilyen ország vagyunk, Oroszország jelleme másmilyen. Mi sosem tagadjuk meg hazánk iránti szeretetünket, hitünket, hagyományunk értékeit, elődeink szokásait, a népek és kultúráik iránti tiszteletünket.

Nyugaton viszont szemlátomást úgy döntöttek, hogy ezeket az ezeréves értékeket eltörlik. Ez az erkölcsi leépülés vezetett a második világháború történetének cinikus meghamisításához.

Oroszellenesség, az árulók dicsérete, gyalázkodás a háború áldozatain, az elismerés megtagadása azok felé, akik kiküzdötték a győzelmet, életüket adták érte.
Tudjuk, hogy vannak amerikai veteránok, akik el szerettek volna jönni erre az ünnepségre Moszkvába, de lényegében ezt megtiltották nekik.

De akarom, hogy ők is tudják: büszkék vagyunk az ő eredményeikre is. Büszkék vagyunk a közös győzelemért tett áldozatukra. Tiszteljük a szövetséges hadseregek minden katonáját, amerikaiakat, angolokat, franciákat, az ellenállás résztvevőit, Kína katonáit és partizánjait. Mindenkit, aki legyőzte a nácizmust és a katonai uralmat.
Tisztelt elvtársak! Ma a Donbász felkelői Oroszország hadseregével együtt saját földjükön harcolnak...ahol élethalálharcot vívtak elődeik a Nagy Honvédő Háborúban... Most a fegyveres erőinkhez és Donbasz felkelőihez szólok: Önök a hazáért küzdenek! A jövőjéért, hogy senki se feledhesse el a II. világháború tanulságait. Hogy a világban ne legyen helyük a hóhéroknak és a náciknak. Ma fejet hajtunk azok előtt, akiknek életét elragadta a Nagy Honvédő Háború. Fiúk, lányok apák, anyák, nagyapák, férjek, feleségek, fivérek, nővérek, rokonok, barátok előtt.
Fejet hajtunk Odessza mártírjai előtt, akiket elégettek a szakszervezet épületében 2014. május 2-án. A Donbasz idősei, asszonyai és gyerekei, a békés polgárok előtt, akik meghaltak a kegyetlen tűzharcokban, a neonácik barbár támadásaiban.
Fejet hajtunk harcostársaink előtt, akik elestek az Oroszországért folyó harcban. Egy perc néma csenddel emlékezzünk rájuk.

Tisztelt elvtársak!

Minden katonánk és tisztünk halála fájdalom mindannyiunknak. És visszahozhatatlan veszteség szeretteiknek, rokonaiknak. Az állam, a régiók, a vállalatok, társadalmi szervezetek mindent megtesznek annak érdekében, hogy gondoskodással vegyék körül ezeket a családokat és segítsék őket. Kiemelt támogatást adunk az elesett, megsebesült harcostársak gyermekeinek. Az elnöki rendelet erről ma megszületett. Kivánok mielőbbi felgyógyulást a sérült katonáknak és tiszteknek. Köszönetet mondok az orvosoknak, tábori ápolóknak, nővéreknek, a katonai kórházak orvosi személyzetének az áldozatos munkáért. Mély főhajtás azért, hogy önök minden egyes életért küzdenek, gyakran golyózáporban az első vonalban, saját magukat sem kímélve.

Fotó: Sefa Karacan / Anadolu Agency / AFP
Fotó: Sefa Karacan / Anadolu Agency / AFP

Tisztelt elvtársak!

Itt, most, a Vörös téren vállt vállnak vetve állnak katonák és tisztek hatalmas hazánk sok-sok régiójából érkezve. Olyanok is, akik egyenesen a Donbaszból érkeztek vissza, közvetlenül a harcokból.

Emlékszünk rá, hogy Oroszország ellenségei hogyan használták ki ellenünk a nemzetközi terroristák bűnszervezeteit. Elvetették a magját a nemzeti és vallási ellentéteknek. Hogy belülről gyengítsenek meg minket, éket verjenek közénk. De semmire sem jutottak.

Ma különböző nemzetiségű harcosaink együtt vannak a küzdelemben, fivérekként védik egymást a repeszektől. És ebben van Oroszország soknemzetiségű, egységes népének hatalmas, legyőzhetetlen ereje.

Ma önök azt védelmezik, amiért apáink és nagyapáink, dédapáink küzdöttek.

Számukra az élet legmagasabb értelme az ország jóléte és biztonsága volt.
És nekünk, utódaiknak is a legfőbb érték a hazánk iránti odaadás. Ez Oroszország függetlenségének tartóoszlopa.

Azok, akik legyőzték a nácizmust a második világháborúban, példát mutattak nekünk. Ez a győztesek nemzedéke és mi mindig hozzájuk fogjuk mérni magunkat. Dicsőség a mi bátor fegyveres erőnknek! Oroszországért, a győzelemért, hurrá!"

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom