Az orosz cár nagyon jóságos, csak az a baj, hogy félrevezetik
2022. április 7. – 23:04
A szegedi Somogyi könyvtárban két kötetét mutatta be Zolcer János, aki 1986-ban Pozsonyból emigrált Németországba, és ott sikeres újságíró-dokumentumfilmes lett. Két évtizede Mihail Gorbacsov volt szovjet pártfőtitkár közeli barátja, az egyik könyvét róla írta. Beszélgetéseikből sokat megtudott a politikus életéről, a Szovjetunió utolsó éveiről, és az oroszok gondolkodásáról is, amit nekünk, magyaroknak nem könnyű megérteni.
„Szegény Sztálin elvtárs, hogy becsapják őt a tanácsadói, mert ha tudná, milyen igazságtalanság történt velem, biztosan segített volna rajtam” – a Gulag-büntetőtáborban eltöltött nehéz évek után hazatérve ezt mondta az apja Mihail Gorbacsovnak. Az utolsó szovjet pártfőtitkár 1931-ben született, a sztálini terror időszakában volt falusi gyerek. Az apját azért vitték el az embertelen bánásmódjáról hírhedt kényszermunka-lágerbe, mert egy termelőszövetkezet elnöke volt, és a kombájn aratása után nem szedette össze a parasztokkal a földön szétszóródott gabonaszemeket. Az apja mégsem haragudott Sztálinra. Ezt és hasonló történeteket mesélt Zolcer János a könyvtárban.
A 100 év, 100 esemény, 100 film valójában nem is csak könyv, hanem egy multimédia-tár: a XX. századot bemutató, egyenként 10 perces dokumentumfilmek a kötetből QR-kódokkal olvashatók be. Az összesen 16 órás sorozaton több mint hatvan munkatárs három éven át dolgozott. A filmeket Zolcer János producer készítette a német ZDF közszolgálati televíziónak 1999-ben, részeit vagy egészét bemutatták a világ majdnem 60 országának televíziói.
A Gorbacsov titkai – Az ember, aki megváltoztatta a világot című kötet a reformer pártfőtitkárt mutatja be mint politikust, és úgy is, mint magánembert. Ez a kötet is tartalmaz elektronikus lábjegyzeteket, hivatkozásokat és pl. olyan QR-kódot is, amelyről megnyílik egy videó, amelyen Gorbacsov énekel egy szerelmes dalt a feleségének, Raiszának – ő 1999-ben leukémiában elhunyt.
Az Ukrajna ellen indított orosz háború miatt most sokan próbálják megérteni, valójában hogyan gondolkodik Putyin, mi vihette rá a támadásra. Ez éppen az ellentéte annak, amit Mihail Gorbacsov képviselt, akinek az is köszönhető, hogy a Szovjetunió megszűnt, és ma már viszonylagos szabadságban élhetünk Kelet-Európa korábban oroszok által évtizedeken át megszállt országaiban.
A jóságos atyuskának nem számít az emberélet
Hogyan jutottak el az oroszok a Gorbacsov által 1986-ban elindított demokratizálási folyamat, a peresztrojka (gazdasági-társadalmi átalakítás) és a glasznoszty (nyíltság, nyitottság) elvétől a mostani kíméletlen háborúig, amelyben ukrán civileket, köztük gyerekeket ölnek meg az orosz katonák?
Hogy jobban átlássuk, milyen világban élünk, Zolcer elmondott egy újabb esetet: nemrég az egyik könyvbemutatóján felállt egy nő, aki orosz, de már harminc éve Magyarországon él. Kijelentette, hogy ő nagyon szereti és tiszteli Vlagyimir Putyin orosz elnököt, szerinte Putyin nem tehet semmiről, ami most folyik, mert ha tudná, hogy milyen csúnya dolgokat követnek el az ő nevében, azonnal megállítana minden rossz tettet. Csak azért nem tudja, mert becsapják, akik körülötte vannak.
Ezt a médiában is terjedő nézetet teljes meggyőződéssel mondta el az orosz nő – mesélte Zolcer, és hozzátette: mi nem értjük az oroszok gondolkodását. Ők évszázadok óta mélyen tisztelik és félik a cárokat, azt hiszik – persze kérdés, hogy ma még mennyien –, hogy a cár atyuska, azaz a mindenkori orosz vezér jóságos, a népnek csakis jót akar, és ő maga nem ártana senkinek. Csak hát az a baj, hogy rossz tanácsadói vannak, akik félrevezetik.
A másik tipikus orosz nézet abban gyökerezik, hogy náluk soha nem volt igazi demokrácia – fejtette ki Zolcer –, így a muzsik, a paraszt, a kisember értéktelen, a hatalom bármit megtehet vele, az élete nem számít, nem fontos. Ezzel szemben Gorbacsov – akinek vezetése alatt Afganisztánból kivonták a szovjet csapatokat – úgy vélte, az emberi életnél nincsen semmi fontosabb, azt mindenképpen óvni és védeni kell. A volt pártfőtitkár anyja ukrán nemzetiségű, apja orosz volt, ő maga Nobel-békedíjat kapott 1990-ben. Az Ukrajna elleni háborút a most 91 éves Gorbacsov mélyen elítéli – állítja Zolcer.
A politikus is ember – ha valóban az lehet
Gorbacsovval két évtizede baráti kapcsolatban állnak, a magyar újságíró kérte fel őt egy filmsorozathoz riporternek és beszélgetőtársnak 2000-ben. Az orosz politikussal – és egy televíziós stábbal – éveken át együtt utazgattak, sok országban jártak, hogy olyan emberekkel beszélgessenek, akik a hatalmuk csúcsán nagy hatással voltak a világ fontos eseményeire, a történelem alakulására. Meglátogatták idősebb George Bush-t, Helmut Kohlt, Simon Perest, II. János Pál pápát, Jasszer Arafatot és sok más politikust. Napokon át beszélgettek, heteket töltöttek el velük az otthonaikban, illetve életük fontos helyszínein. Ebből dokumentum-riportfilm készült, a Secrets of Power, A hatalom titkai.
Az utazások közben sokat beszélgettek, összebarátkoztak, azután a közös munkán túl is többször meglátogatták egymást Gorbacsovval, aki sokat mesélt az életéről Zolcernek. Ő ennek alapján írta meg 2020-ban a Gorbacsov titkai című könyvet.
A könyvtárban hallhatott a közönség arról, hogyan próbálták erőszakkal rávenni a lemondásra a pártfőtitkárt – aki pedig akkor a Szovjetunió legnagyobb a hatalmú embere volt. Amikor 1991 augusztusában Gorbacsov a családjával elment nyaralni, a megérkezésük után a rettegett szovjet titkosszolgálat, a KGB váratlanul körülvette a Krímben lévő nyaralót – a „dácsát” –, az őrséget leváltották, a telefonokat elnémították. Gorbacsovot három napon át győzködték, hogy írja alá a nyilatkozatot, amely szerint a rossz egészségi állapota miatt kéri: mentsék fel a pártvezetői tisztségéből. Ő erre nem volt hajlandó, ezért a KGB-sek megfenyegették: a két unokája nyakára hurkot csomóztak, a kötelet a mennyezethez erősítették, mintha felakasztanák őket, és a székeket, amin a gyerekek álltak, ingatták alattuk. Gorbacsov felesége, Raisza nem bírta nézni, hogy megölhetik az unokáit, és elájult – mint kiderült, szívinfarktust kapott. Ez megzavarta a KGB-s tiszteket, és abbahagyták a gyerekek kínzását. Később a pártfőtitkár a családjával együtt kiszabadult. Az év végére azonban úgy alakult a kül-, és főként a belpolitikai helyzet, hogy a hatalmi harcok miatt mégis lemondott, a Szovjetunió megszűnt, és Borisz Jelcin lett Oroszország elnöke.
Mi, hiszékeny magyarok
Zolcer János élményszerűen, ám pátosz nélkül, szinte szenvtelenül mesélt, világosan és érthetően, a megértéshez szükséges hátteret röviden ismertette, de a különleges esetekhez nem tett hozzá semmi mást. A szerző elmondta, hogy ezekkel az emberekkel megtörtént esetekről ő úgy számol be, ahogyan tőlük hallotta.
A végén azt kérdeztük Zolcer Jánostól: mit gondol arról, mi, magyarok miért nem tudunk végre már szebben-jobban élni? Ő évekig Németországban lakott, és sok országban járt, sokféle emberrel találkozott, biztosan átlátja, miben vagyunk mi mások, mint a többiek.
Zolcer erre azt mondta, túlságosan hiszékenyek vagyunk, a propagandát és a megalapozatlan állításokat is gyakran elfogadjuk kritika nélkül. Emellett nálunk sem volt még hosszabb távon igazi demokrácia. Az indulatok mára nagyon elszabadultak, úgy látja, vannak emberek, akik talán gyilkolni is képesek lennének a vélt igazukért, annyira elvakultak a nézeteik védelmezésében.