„Felkaptam két gyűrűt, magammal vittem anyámat, a lányomat és a macskámat”

Natalija Vorozsbit ukrán drámaíró a Guardiannek írt arról, milyen volt az, amikor elmenekült Kijevből. „Felkaptam két gyűrűt, magammal vittem anyámat, a lányomat és a macskámat” – írta.

Azért gondolt arra a nagy sietségben, hogy két gyűrűjét is magával viszi, mert „a könyvekben ilyenkor mindig ékszert visznek magukkal az emberek”. Pénzt és a személyi igazolványát is vitte. „De otthagytam a keresztet a falon”, és úgy döntött, az összes ikont is hátrahagyja. „Minden növényemet megöntöztem, de vajon meddig tartanak ki, ha soha nem térek vissza? Ki olvasztja ki a fagyasztómat? Otthagytam a szívemet… A nagymama fényképe még mindig a polcon. Egy új hidratálókrémet a fürdőszobában hagytam. Még csak nem is használtam. Ne gondolj a hidratálóra, te hülye nőszemély, inkább figyeld az utat!” – írta saját kétségbeesett meneküléséről Vorozsbit a brit újságnak, amikor már több mint harminc órája autót vezetett. „Szeretnék aludni, de a macska épp most szart be a kocsiba, és a bűz ébren tart.”

Egy félig elkészült filmet is Kijevben hagyott, és ott maradt két férfi is, akik fontosak számára, az egyik a férje, a másik a lánya apja. „Mit csomagoljon az ember, ha új életet akar kezdeni valahol? Milyen jogon vették el azt az életet, amit már felépítettem?” – tette fel a szinte megválaszolhatatlan kérdéseket.

(Guardian)