Külpolitikai szakértők: Békeidőben ki lehet kacsintani a szövetségi rendszereinkből, de most nem ilyen időszak van

2022. március 07. – 17:49

Külpolitikai szakértők: Békeidőben ki lehet kacsintani a szövetségi rendszereinkből, de most nem ilyen időszak van
Helyi lakosok menekülnek Irpiny városból, miközben a város orosz tüzérségi támadás alatt áll – Fotó: Marcus Yam / Los Angeles Times / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Az orosz-ukrán háború lehetséges következményeit járták körül hétfőn a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatói, Wagner Péter, Salát Gergely, Szalai Máté és Molnár Tamás Levente, akiket Garai Nikolett kérdezett az online kerekasztal-beszélgetésen. A KKI kutatóinak és vezető kutatóinak helyzetértékelései és prognózisai sok esetben jelentősen különböztek egymástól, a háborús konfliktus világpolitikára gyakorolt hatásairól egyelőre lényegében csak annyit lehet biztosan elmondani, hogy most még semmit sem tudhatunk biztosan.

A kutatók eleinte arról beszéltek, hogy ez a háború vajon következménye egy átalakuló világrendnek vagy inkább a kiváltó oka. Wagner Péter már a 2014-es ukrajnai történésekről is azt gondolta, hogy előjele volt egy nagyobb világrendi változásnak, de ez a mostani szerinte biztosan az. „A nagyhatalmak kendőzetlenebb konfliktusának lehetünk tanúi” – mondta.

Molnár Tamás Levente szerint biztosan új fejezet nyílt az amerikai-orosz kapcsolatokban, de globálisan inkább 1945-ig érdemes visszamenni. Az az erózió, ami korábban kezdődött, most felgyorsul majd. Óriási világégés szerinte most nem várható, mert az atomfegyverek megvédenek minket ettől, de visszatért az „erőpolitika”, a „nemzetközi jog eróziója”, és a nagyhatalmak nyílt szembenállása.

Salát Gergely úgy véli, ez a háború inkább egy okozat. Az „USA relatív súlya csökken a világban”, és ha meggyengül a macska, akkor fickándoznak az egerek, a többi nagyhatalom elkezdte feszegetni a határokat. Oroszország durvábban, de Kína is próbálja kihasználni ezt a hanyatlást.

Nemcsak az orosz támadást kell nézni, hanem azt is, hogy a többi ország hogyan reagál erre. A nemzetközi közösség jelentős része nem állt be Oroszország mögé – erről Szalai Máté beszélt. Kevés állam állt be egyértelműen az agresszor mögé, inkább olyanok vannak még, akik próbálnak távolságot tartani az egész konfliktustól, ilyen például Kína és India.

Az a forgatókönyv is elképzelhető Wagner Péter szerint, hogy forradalom lesz Oroszországban, ami komoly változásokat hoz, és nem biztos, hogy ez a merev szembenállás folytatódni fog a nagyhatalmak között. Vlagyimir Putyin elnök 70 éves lesz, ki tudja meddig marad ekkora befolyása. Egyelőre tényleg nem nagyon lehet megmondani, milyen irányba mennek a dolgok, a konfliktus elején járunk még.

Salát Gergely szerint furcsa nagyhatalmi versengésnek lehetünk tanúi, mert a globalizáció miatt sokkal nagyobb a nagy gazdaságok egymásra utaltsága, mint a korábbi nagyhatalmakat érintő háborúk során. Az viszont egy nagyon súlyos helyzet lesz, ha olyan hatalmi blokkok alakulnak ki, amelyek teljesen el vannak vágva egymástól.

Több szakértő is egyetértett abban, hogy veszélyes folyamatokat indíthat el, ha nagyon elszigetelődnek egymástól a nagy erőközpontok.

A szembenállásuk viszont sokkal nyíltabbá vált. Ha az orosz narratíva az, hogy az USA például forradalmak megszervezésével befolyásolta az ukrán belpolitikai folyamatokat, akkor az oroszoknak sok eszközük lett volna a saját érdekeik érvényesítésére, sokan ahhoz vagyunk szokva, hogy ilyenkor az oroszok is befolyásolják például az ukrajnai választásokat, lefizetnek vagy éppen megmérgeznek politikai vezetőket, stb. De ezt a köpenyt ledobták, és nyílt katonai konfliktus lett a dologból.

Összeránthatja az EU-t a háború?

„Erkölcsi felelőssége ebben a háborúban csak Oroszországnak van”, és az sem igaz, hogy ez az egész rájuk lett erőltetve

– mondta Szalai Máté, de az is hozzájárult az eszkalációhoz, hogy a nyugati hatalmak a liberális ideológiákat hol finoman, hol kevésbé finoman „nyomták”. Molnár Tamás Levente úgy vélte, elképzelhető, hogy a háború okozta „sokkterápia” össze fogja rántani az Európai Uniót. De a biztonsági helyzet sokkal rosszabb, és hatalmas költségekkel jár ez az egész konfliktus.

Salát Gergely szerint „az EU be fog bújni az USA szárnyai alá”. Hiszen az EU-s országok hadseregeit nem lehet megerősíteni kellő mértékben egyik napról a másikra. Az EU „blokkosodni fog” az USA-val, mert nélküle nem tudja biztosítani a határait. Tehát biztonsági értelmében nőni fog az EU Egyesült Államoknak való alávetettsége. Ebből következően az USA akár beleviheti az EU-t olyan konfliktusokba, amiből egyébként inkább kimaradnának, ilyen lehet például egy távolságtartóbb, szigorúbb Kínához fűződő viszony.

Ezzel nem teljesen értett egyet Wagner Péter, aki szerint nem biztos, hogy az EU ennyire alá fog rendelődni az USA-nak. Eddig az európai országok a briteken és a franciákon kívül valóban nem rendelkeztek megfelelő katonai erővel, de most azt vállalják a kontinens országai, hogy pár éven belül jelentősen, a GDP 2 százalékára emelik a katonai kiadásaikat, ezért jelentősen meg fognak erősödni.

Molnár Tamás Levente szkeptikus a 2 százalékra történő költségemeléssel kapcsolatban, mert nemcsak azon múlik a dolog, hogy több harckocsija meg fegyvere lesz-e az EU-s államoknak, hanem ehhez gondolkodásmódbeli változásra is szükség lenne, bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy ez sikerrel jár-e majd.

Kína kivárásra játszik

Salát Gergely Kína-szakértő szerint a kínai elitben konszenzus van arról, hogy az ország erejét a gazdasági növekedés tudja garantálni, ehhez viszont stabilitás és béke kell. Nekik ez a háború nem igazán jött jól – mondta.

Az időzítés meg aztán pláne nem jó, ugyanis idén ősszel pártkongresszust tartanak, az egész párt forrong, most dől el ugyanis a következő tíz évre, hogy hogyan lesznek leosztva a lapok az ottani belpolitikában.

Kína szeretné megőrizni a szuverenitását, és szeretne jó kapcsolatot ápolni a Nyugattal és az oroszokkal is, és ezt most nagyon nehéz kivitelezni. A kínai hírportálokon nehéz megtalálni az orosz-ukrán háborúról szóló híreket (ott vannak, csak nem a fő hírek között, hanem sokkal lejjebb), sok szempontból hallgatnak a háborúról, kivárásra játszanak.

Viszont a kutató szerint Kínának hamarosan döntenie kell arról, hogy kivel fog blokkosodni, Oroszországgal vagy inkább a Nyugattal. A Nyugat szempontjából a legnagyobb taktikai kérdés az lesz, hogy megpróbálják-e leválasztani Kínát Oroszországról, vagy inkább hozzájuk nyomják őket. Az oroszok mostantól jobban ki lesznek szolgáltatva Kínának, hiszen az ásványi anyagokat és egyéb termékeket most a Nyugat helyett inkább oda próbálják majd eladni.

Oroszország jövője

Szalai Máté szerint az is látszik, hogy sok kisebb hatalom egyensúlyozni próbál a nagyhatalmak között. Ilyen például Magyarország és Törökország is. Ezek az egyensúlyozó stratégiák lehetőségei azonban az orosz-ukrán háborúval jelentősen szűkültek. Ezek az országok most beálltak a nyugati blokk mögé. De voltak, akik tartózkodtak, ilyen volt például Vietnám is, ők a kínai utat választva próbálnak egyensúlyozni és kivárni.

Nagyon kényes kérdés egyes nyugati szankciók ügye Molnár Tamás Levente szerint, például az orosz propagandamédiumok nyugati lekapcsolása érthető, de erre az a másik fél reakciója, hogy akkor Oroszországban is lelövik a BBC-t, Deutsche Wellét, ami az orosz lakosság tájékozódását jelentősen megnehezíti.

Viszont szerinte elképesztően fájnak az orosz gazdaságnak a szankciók.

Ez már Putyin nyilatkozataiból is látszik, eleinte azt mondta, hogy ezek csak szúnyogcsípések, később viszont már arról beszélt, a gazdasági lépések szinte nyílt hadüzenettel érnek fel a Nyugat részéről.

Wagner Péter nem tudja elképzelni, hogy a jelenlegi orosz politikai elitből valaki leváltsa Putyint. Az orosz elnök olyan emberekkel dolgozik együtt, akik húsz éve a kezéből esznek, ha lesz új vezető, akkor nem ebből a körből fog kikerülni – mondta.

A háborúk nem arról híresek, hogy beváltják az előzetes számításokat, hanem apróságok (egy eltévedt golyó, egy megőrült harctéri parancsnok) is hatalmas változást okozhatnak

– hangsúlyozta Salát Gergely. Ezért szinte lehetetlen most megjósolni, hogy mi várható ebben az egész konfliktusban. Szerinte a konfliktusos globalizmus marad ezután is, mert a világ nagy része kapitalista, és a tőke érdeke az, hogy a globalizáció folytatódjon. A tőke szabad mozgásában érdekelt erők fognak érvényesülni.

Molnár Tamás Levente szerint viszont inkább az elzárkózó világ felé megyünk, lassulnak a globalizációs folyamatok. Úgy véli, sok minden mutat efelé: a 2008-as világválság hatásai, a védővámháborúk, az USA-EU szabadkereskedelmi tárgyalások bukása.

Valóban vannak blokkosodási tendenciák – mondta Szalai Máté, de ez valójában senkinek nem érdeke, hiszen Oroszország így túlságosan kiszolgáltatottá válik Kínának, Kína helyzete pedig romlik nyugaton.

És mi lehet Magyarország szerepe?

Wagner Péter szerint ebben a helyzetben a magyar külpolitikának választania kell a két fél között, nem lehet hintapolitikát játszani, a Nyugat felé hitelességet kell teremteni. Molnár Tamás Levente szerint borzasztóan beszűkült a játéktér, egyértelmű állásfoglalásra van szükség.

Szalai Máté arra számít, hogy valamelyest megpróbál egyensúlyozni Magyarország, de ebben valóban nagyon beszűkültek a lehetőségei. Salát Gergely úgy fogalmazott: békeidőben ki lehet kacsintani a szövetségi rendszereinkből, de most nem az az időszak van, amikor ezt meg lehet tenni, „most inkább azokat a gombokat nyomogatjuk, amiket a német barátaink is nyomogatnak”.

A teljes beszélgetést itt lehet visszanézni.

Kapcsolódó
Kövess minket Facebookon is!