Oroszország-szakértő: A háborút maga ellen vívja Oroszország, és egy-két éven belül szét fog esni

2022. március 05. – 06:47

Oroszország-szakértő: A háborút maga ellen vívja Oroszország, és egy-két éven belül szét fog esni
Forrás: Veiszer Alinda műsora

Másolás

Vágólapra másolva

Kis híján elmaradt Veiszer Alinda műsorfolyamán e heti adása: a műsorba behívott Szilágyi Ákos József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, egyben elismert Oroszország-kutató ugyanis először lemondta a beszélgetést. Erről maga Szilágyi mesél az interjúban – amire végül mégis igent mondott –, első döntését azzal indokolva, hogy a háború olyan mélyen és személyesen érinti, hogy

„tulajdonképpen egy gyászállapotban vagyok (…) egy nagy veszteséget fel kell dolgoznom, és ez a nagy veszteség számomra, akik évtizedekig és elkötelezetten az orosz kultúra, történelem kutatója voltam, számomra ez a nagy veszteség maga Oroszország.”

Majd nem sokkal később arról beszél, hogy ennek a háborúnak ő is közvetlenül érzi a saját tevékenységeiben a toxikus hatását, „minden, ami orosz, az mérgező, megmérgezte ez a háború”.

A csaknem egyórás beszélgetés – amit jelképes összegért itt lehet megnézni – első fele természetesen nem tud másról szólni, mint a háborúról, az Ukrajna elleni orosz agresszióról. Amiről pedig, ahogy mondja, nem is lehetne beszélni, bár közben másról se szabadna, ahogy fogalmazott: csak ülniük kellene a stúdióban Alindával, és felváltva ordítani egyet.

„Ez, ami ma zajlik, ami egy hete zajlik, ilyen nincs. Ez egyszerűen nem létezhet. Ilyen lépés… hogy egy nagy ország területén második világháborús módszerekkel folyik egy háború, ez nem létezik (…) Vannak gondolataim, de azok vigasztalanok, és ebben a mostani helyzetben érdektelenek. Most csak azzal szabad foglalkozni, hogy Harkov romokban áll, hogy a második világháború is lerombolta Harkovot, és most is lerombolták Harkovot” – mondja, és a szavaiból, a testbeszédéből érezhető az őszinte értetlenség és az a benne dúló káosz, amiről szintén beszél.

Szilágyi mint a téma szakértője több könyvet is írt Oroszországról, a putyini rezsimről, mint az a műsorból kiderül, ő volt az, aki 2008-ban magyar nyelven először használta az illiberális kifejezést, és nagyon sok mindent megjósolt előre abból, ami a kétezres években Oroszországban történt.

„Putyin a nyolcadik főtitkár” – idézi fel egy 2000-ben megjelent orosz témájú könyve egyik fejezetének címét. Arra utalt ezzel akkor, hogy Gorbacsov volt a Szovjetunió hetedik főtitkára, és hogy „Putyint arra választották meg, arra a funkcióra, pontosan lehetett látni, hogy ki ő, honnan jön, nem egymagában, hogy ki veszi körül, mit jelent az, hogy a titkosszolgálatok, a fegyveres erők... Mert az állam széthullóban volt, Oroszország eljutott a kilencvenes évek végére oda, hogy szétmegy darabokra”.

Akkor látni lehetett, hogy most jön megint az oroszoknál egy etatista periódus, és jött is: Putyin a 2010-es évekre létrehozott egy autoriter Oroszországot, „ami persze nem úgy autoriter, ahogy az iraki rezsim volt”. De azt, hogy ez a putyini rezsim háborúba, és ilyen háborúba vezeti az országot, arra nem számított, nem lehetett számítani.

„A háborút nem láttam, a háborút ma sem látom” – feleli arra a kérdésre, hogy mennyire látta, mit hoz magával Putyin és az ő hatalomra kerülése. „Ezt nem lehet elfogadni. Az eszemmel természetesen tudom, hogy ez történik, a gyomrommal, a szívemmel látom azt, hogy menekülnek, egymillió menekült már, gyerekek, pánik, ahol a háború van, ott persze, hogy van pánik, ott minden van, lincselés van, és Molotov-koktél, tankok és rakéta... Hát hogyan? Hát ilyen nincs!”

Szilágyi szerint az, ami most történik, ez szembemegy Putyin eddigi stratégiájával és Oroszország érdekeivel is – sőt, az ország fennmaradását veszélyezteti. Hogy miért? Jöjjön erről néhány tételmondat az interjúból.

  • Ezt a háborút „valójában Oroszország maga ellen vívja, és győzelemre fogja vinni... Mármint nem megnyeri, hanem vereséget mér magára, szét fog esni, meg fog szűnni”.
  • Katonailag győzhet Oroszország, de pontosan ez a katonai győzelme lesz a veresége. „Ésszel ezt nagyon könnyű végigkövetni, hogy aztán az a következő szétesés Putyin alatt történik-e, Putyin nélkül, Putyin menesztésével, nem tudom, letaszításával a trónról... Most már bármi megtörténhet, és ez abba az irányba fogja a rendszert lökni, hogy még zártabb legyen, még diktatórikusabb, még erőszakosabb, mert hibát követett el. (...) Egy-két évet jósolok Oroszországnak a szétesésig.”
  • Hogy bűnös-e ez a háború, arra azt mondja: ez túl van a bűn határán.
  • Oroszország darabokra fog esni, földrajzilag darabokra. „Lesz egy nagyon hosszú, kaotikus periódus. Nem tudom, meddig, nem lehetett megjósolni azt sem, hogy mikor esik szét a Szovjetunió”.
  • „Ezzel a háborúval mindaz, amit a putyini rendszer, illetve maga Putyin képviselt, tehát megosztani a Nyugatot, valahogy gyöngíteni, mittudomén, ennek pont az ellenkezője fog bekövetkezni. A Nyugat tökéletesen egységesül, az Egyesült Államok páholyból nézi, ami most történik. Ennek a háborúnak a következménye, ami szét fogja lapítani Oroszországot (…) egy Ukrajna ellen indított háborúval döfi magát agyon Oroszország.”

Az interjúban többször is felmerül az a kérdés, hogy van-e tanulsága a magyar állam működésére annak, ami most Oroszországban történik, illetve esélyt ad a háború arra, hogy a magyar külpolitika áthangolja magát, és eltávolodjon Putyintól.

„Azt mindenki tudja, hogy ha egy hatalom leválthatatlan, tehát olyan feltételeket alakít ki, hogy leválthatatlan lesz, ha nem működnek vele szemben a fékek és egyensúlyok, akkor az el fog rohadni, korrupt lesz, elveszti az eszét előbb vagy utóbb” – az előbbi kérdésre ez a legsommásabb válasza, míg utóbbiról ezt:

„Én ezt a hajbókoló, Nyugat felé túlteljesítő magyar politikát mindig utáltam. Arányos méltósággal kell alakítani a szerepet, de ez semmi Brüsszel-ellenességet nem jelent. Ahogy a finnek.”

Az interjúban a „láttuk-e, hogy jön” (a rendszerváltás 1990 előtt, a háború most) kérdése kapcsán szó van arról, hogy lehetett-e látni a Szovjetunió szétesését, illetve hogy miért volt szerencsénk azzal, hogy Gorbacsov és a szovjet pártvezetés nem tudta megcsinálni azt, amit a kínai igen: az ideológia-vezérelt helyett a gazdaság-vezérelt kommunizmust. „Ezek a rendszerek a fejük tetején álltak... Az alapzatuk a politika, ideológia, ez volt, nem a gazdaság. A kínaiak semmi mást nem csináltak, csak megfordították... Úgy hívják ezt, hogy politikai kapitalizmus” – mondja erről.

Forrás: Veiszer Alinda műsora
Forrás: Veiszer Alinda műsora

A rendszerváltás szerinte azért is volt békés, mert 1989-re létrejött egy középosztály. „Ötvenhatban kinek volt vesztenivalója? Senkinek. Nyolcvankilencben? Rengeteg embernek” – mondja erről.

Az interjúban beszél arról, hogy Ukrajna valóban oroszellenes politikát folytatott, de hogy ennek megvolt az oka, beszél a menekültek és migránsok különböző megkülönböztetéséről, az ezzel kapcsolatos tömegpszichózisról, de arról is, hogy Magyarországon még nem érik az oroszokat olyan inzultusok, mint több más államban, hogy például Londonban egy orosz ismerősét már taxik sem vették fel.

A műsor végén előjön az a kérdés, hogy a költészetét lezárt ügynek tekinti-e, amire azt mondja: „abban az értelemben lezárt ügynek, amilyen értelemben az életemet is lezárt ügynek”. Mert mindig is úgy volt vele, hogy „az, amit hatvan után jön, azt én kegyelmi ajándéknak tekintem”. Verseskötetet nem ad ki, pedig ötezer sornyi új verse van, de „derogál az, hogy áruvá váljak, hogy rohangáljak a piacon tulajdonképpen a vásárló után”.

Beszélnek a József Attila Kör nyolcvanas évekbeli betiltásáról, Nagy Feróról, és mesélt arról is, hogy mit tanulhatott Orbán Viktor egy olasz marxistáról, Antonio Gramscitól. A beszélgetés végéhez közeledve ez utóbbi kapcsán azt mondja: ő igazi ‘68-asnak tartja magát, „inkább prágai, mint párizsi ’68-asnak”, és hogy az a gyászállapot, amit most, a háború kitörése miatt érez, azt a gyászállapotot idézi fel benne, amit 1968 augusztusában érzett.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom