Nyolc év után kisebb vagyonnal gazdagodott, nem bánta meg, hogy leadta a hegymászás közben talált drágaköveket

2021. december 11. – 22:30

Nyolc év után kisebb vagyonnal gazdagodott, nem bánta meg, hogy leadta a hegymászás közben talált drágaköveket
Fotó: Baptiste Savignac / Le DP

Másolás

Vágólapra másolva

Egy francia fiatal 2013-ban a Mont Blanc-on túrázott, amikor belebotlott egy ládába, benne egy több százezer eurót érő drágakőgyűjteménnyel. A dobozka minden bizonnyal egy lezuhant repülőgépről került a Bossons-gleccserhez. A hegymászó nem tartotta meg magának a kincset, hanem elvitte a rendőrségre. Miután a hatóságok az évek során nem tudták megállapítani, ki lehet a drágakövek jogos örököse, most kisebb vagyonnal gazdagodhat a becsületes megtaláló.

Alighanem a Jules Verne-regényekben történik olyan, mint ami néhány évvel ezelőtt Franciaországban. 2013-ban egy hegymászó több mint 4300 méter magasságban, a Bossons-gleccsernél túrázott éppen, amikor a hóban egy dobozra lett figyelmes. A ládikában, ami elég réginek tűnt, több kis zacskó volt, némelyikre a „Made in India” feliratot írták.

Az összesítve csupán 140 grammot nyomó tasakokban rubinok, smaragdok, zafírok és különféle drágakövek lapultak. Arról már eltérő összegeket találni, hogy az egész felfedezés értékét 150 ezer (kb. 55 millió forint), vagy 300 ezer euróra (kb. 110 millió forintra) becsülték.

Történetünk hőse, a megtaláló igen becsületes volt, és leadta a rendőrségnek a dobozkát a kincsekkel együtt. Csak később derült ki, hogy az anonimitást kérő, csak Raphaël néven nyilatkozó férfi egy 1966-ban lezuhant indiai utasszállító egyik csomagját találta meg.

„Egy becsületes fiatalember a megtaláló, aki nagyon hamar megértette, hogy a kövek valaki olyanhoz tartoztak, aki a gleccserben veszítette el az életét. Megtarthatta volna őket magának, de inkább elhozta a rendőrségre”

mondta akkoriban a helyi rendőrfőnök.

A francia polgári törvénykönyv 716. cikke szerint, ha egy talált tárgy tulajdonosa nem kerül elő, és a rendőrség sem tudja felderíteni, kinek kellene visszaadni, akkor az értékének a fele a megtalálóé, a másik fele pedig a helyi önkormányzaté lehet.

Így kezdődött el a nemrég befejeződött, nyolcéves eljárás a drágakövekről, amelyek közben évekig a helyi kisváros bankjában várták, hogy eldőljön a sorsuk – ahogy pedig megírtuk, végül a kincs felét megtarthatta a becsületes megtalálójuk.

Egyre újabb csomagok olvadnak ki

A Mont Blanc gleccserénél talált dobozkának egészen a múlt század közepéig nyúlhat vissza a története. Az Air India két repülőgépe is lezuhant a hegynél, az egyik baleset 1950-ben, a másik 1966-ban történt. Az utóbbi egy Mumbaiból New Yorkba tartó, Kanchenjuga – a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa, a Kancsendzönga után – névre keresztelt Boeing 707-es gép volt, és a rendőrség szerint a drágakövek ennek a fedélzetéről kerülhettek a hegyekbe.

Az 1966-ban lezuhant gép becsapódása körül több összeesküvés-elmélet is keringett. Rajta utazott ugyanis az indiai atomipar atyja, Homi Bhabha, aki a többi 116 utassal együtt életét vesztette. Sokan azt feltételezik, hogy az utasszállítót vadászgép szedte le vagy rakétával lőhették le. A Malabar Princess névre keresztelt, 1950-ben lezuhant másik indiai utasszállítóról is szárnyra kaptak feltételezések, nevezetesen az, hogy a gépen aranyrudakat is szállítottak - ez azonban soha nem bizonyosodott be.

Daniel Roche 2008. szeptember 30-án az Air India 1950-ben eltűnt gépének roncsaival – Fotó: Jean Pierre Calatot / AFP
Daniel Roche 2008. szeptember 30-án az Air India 1950-ben eltűnt gépének roncsaival – Fotó: Jean Pierre Calatot / AFP

A Mont Blanc-on lezuhant repülőgépekből előkerült csomagok már-már popkulturális jelenségeknek számítanak Franciaországban. A 2001-es Amélie csodálatos élete című, ikonikus francia filmben is megemlítenek egy postaszállítmányt, ami egy baleset miatt évtizedeken át a hegyen ragadt. A történeten felbuzdulva Amélie, a főszereplő azzal szerez örömet az özvegy házmesternének, hogy hamisít egy levelet a halott férjétől, amit aztán úgy küld el, mintha az egy 1969-es repülőgép-szerencsétlenség miatt nem érkezett volna meg évtizedek óta.

A két indiai repülő balesetének azonban a mai napig szomorú utórezgései vannak. A globális felmelegedés következtében az utóbbi időben elkezdtek olvadni a gleccserek, ezért botlanak bele a hegymászók egyre gyakrabban a balesetekben elhullott csomagokra, de az is előfordult, hogy emberi maradványokat találtak. A BBC szerint 2012-ben egy táska került elő, amelyben diplomáciai küldemények és levelek voltak, de 2020-ban a hegy melletti Chamonix városának kocsmárosa 50 éve megfagyott újságokra bukkant rá, amelyek aztán teljesen épp állapotban maradtak.

Voltak jelentkezők, de a széfben maradtak a drágakövek

Mindenesetre a drágakövek megtalálása után többen is jelentkeztek, mint lehetséges örökösök, de nyilvánvaló, hogy nem kaphatták meg az értékes csomagot csak úgy bemondásra – igazolniuk kellett volna, hogy valóban ők a jogos tulajdonosok.

Az egyik jelentkező páros Tania-Joséphine Issacharoff brit akadémikus és testvére, James-Joseph Issacharoff voltak. A testvérek apja drágakőkereskedő volt, aki Londonban dolgozott, és Srí Lankából rendelte a zafírokat. Az 1966-ban lezuhant járatnak egyébként volt egy londoni megállója, ezért is utazott rajta az akkor 77 éves Edmond Issacharoff. A testvérek így rajta keresztül lehettek volna jogosultak a kövekre, ha kiderül, hogy a ládika tényleg az apjuké volt. Ezt bizonyította volna, ha megtalálják a biztosítótársaság levelét, aminek említenie kellett az ékszereket – ennek pedig Franciaországban kellett lennie a testvérek szerint. „Valójában nem is annyira a kincsnek az értéke a lényeg. Csak az igazságot szeretném tudni erről a csomagról” – mondta a Le Parisiennek 2013-ban Tania-Joséphine Issacharoff, aki egyébként úgy vélte, hogy a megtalálót is meg kéne jutalmazni.

A biztosítótársaság levele bizonyára nem lett meg, mivel nyolc évvel a dobozka megtalálása után a a Mont Blanc melletti Chamonix önkormányzata kijelentette, hogy nem sikerült megtalálniuk a jogos örököst. A település kinyilatkoztatásához azért kellett egy kis lökés, mivel nyolc év után már a kincs felfedezője, Raphaël is megunta a várakozást, és ügyvédet fogadott. Chamonix polgármestere azt mondta, nem ő a felelős az évekig tartó huzavonáért.

„Több tucat ember keresett meg minket, mondván, ők a drágakövek tulajdonosának örökösei. Néhány megkeresés elég fantazmagória volt. Szükség volt rá, hogy az állam ellenőrizze ezeknek az állításoknak a valóságtartalmát, ami pedig időbe telt. Azt elárulhatom, hogy a vizsgálatok során nem tudtak azonosítani egyetlen örököst sem. A kincset ezért most Raphaël és Chamonix városháza között kell megosztani” – mondta Eric Bornier polgármester.

Chamonix-Mont Blanc városa tehát a törvényre hivatkozva úgy döntött, hogy a drágakövek árát kettéosztják: a pénz egyik fele a helyi önkormányzatnak megy, a másik fele pedig a megtalálónak. Nyolc évvel a felfedezése után értesítették a hegymászót, hogy csinos összeggel gazdagodik – bár ahogy a drágakövek pontos értékéről is eltérő összegeket látni különböző lapokban, úgy természetesen ennek fele is 75 ezertől 150 ezer euróig terjed.

Nyáron a hegymászó azt mondta a Le Parisien-nek: így, hogy már látja az alagút végét, nem bánta meg az őszinteségét. A pénzt lakásfelújításra szánja majd.

Chamonix polgármestere boldog volt, hogy a hosszú ügymenet véget ért, és külön megdicsérte a hegymászót, amiért becsületes volt, és leadta a kincsesládát. A náluk maradt drágaköveket egyébként nem adja el a város, hanem ki fogják őket állítani, és a chamonix-i ásványtani múzeumba kerülnek, ahol az intézmény újranyitása után meg lehet majd őket nézni – derül ki a város Facebook-posztjából. „Logikusnak tűnt, hogy ha már birtokunkban vannak a drágakövek, akkor kiemelten foglalkozunk velük, és bemutatjuk a történetüket” – mondta Bornier.