Maura Murray esete a kétezres évek egyik leghírhedtebb megoldatlan eltűnési ügye, olyan rejtély, aminek a részleteibe minél jobban beleássa magát valaki, annál több furcsaságba ütközik. A 21 éves diáklány kisebb autóbalesetet szenvedett 2004. február 9-én New Hampshire-ben. Mire pár perc múlva kiértek a helyszínre a rendőrök, Murraynek nyoma veszett. Azóta nem látta senki, vele együtt eltűnt telefonját, bankkártyáit nem használta senki. Önként hagyta hátra a régi életét, hogy újat kezdjen? Öngyilkos lett? Szerencsétlenségére belebotlott valakibe az alatt a néhány perc alatt, aki elrabolta, megölte? A család most reménykedni kezdett, hogy talán válaszokat kapnak végre: szeptember közepén emberi csontokat találtak a baleset helyszínétől nem messze.
Maura Murray a családja szerint az a fajta ember volt, aki bármibe fogott, azt kiemelkedően jól csinálta. Az iskolában kitűnő tanuló volt, a gimnáziumot osztályelsőként végezte el, és több sportágban is kifejezetten tehetséges volt, futott, kosárlabdázott. Emellett sokan szerették, eljegyzésre készült, főiskolára járt, népszerű volt, tele tervekkel. Éppen ezért a család és sokan mások számára is képtelenségnek tűnik, hogy Maura Murray – még ha voltak is problémái, és nyilvánvaló, hogy titokban készült valamire – önként hagyta volna hátra a megszokott életét 2004. február 9-én, amikor nyoma veszett.
A Massachusetts államba valósi 21 éves nő esetét úgy szokás emlegetni, mint az egyik első olyan rejtélyt, amit úgy igazán felkapott a közösségi média. Miközben dokumentumfilmek, műsorok, podcast-sorozatok és adások sora született róla az eltelt 17 évben, a sajtóban is újra és újra előkerül a neve. Legutóbb mostanában, szeptember közepén, miután emberi csontokat találtak New Hampshire-ben, nem messze onnan, ahol utoljára látták Murrayt. A család átesett már jó néhány csalódáson, amikor hiába élték bele magukat, hogy talán végre közelebb jutnak a válaszokhoz, de most újra reménykednek. Ezúttal valahogy másnak érződik, mondta Maura nővére, Julia Murray a múlt héten, miközben folytak már a szakértői vizsgálatok.
Egy hazugság és egy titkos terv
A család nem olyan rég, Maura 38. születésnapja alkalmából létrehozott egy, a keresésének szentelt oldalt, fotókkal és a történettel, pontosabban a történet egy kissé felszépített, egyes sötétebb elemeket elhallgató változatával. Lecsupaszítva az eltűnés körülményeiről a következőket tudni.
Maura Murray, aki a massachusettsi Amherstben járt főiskolára, és ápolónak tanult, 2004. február 9-én, egy hétfői napon emailben jelezte a tanárainak, hogy egy hétig hiányozni fog, elutazik, mert haláleset történt a családban. Ez hazugság volt, a családban nem halt meg senki.
Murray összepakolt egy táskát magának a kollégiumi szobájában, kivette egy automatából majdnem az összes pénzét (ami egyébként nem volt sok, mindössze 280 dollár, ami mai árfolyamon úgy 85 ezer forint lenne), egy részéből különféle alkoholos italokat vett, aztán útnak indult rozzant kocsijával északnak. Nem sokkal este hét után kisebb balesetet szenvedett New Hampshire-ben, Haverhill városnál. Nekiment egy fának, az autója visszapördült a menetirányával ellenkező irányba. A légzsákok felfúvódtak. A balesetnek több szemtanúja is volt. Az egyik egy munkából hazafelé tartó buszsofőr volt, aki megszólította Maurát, kérdezte, hívja-e a rendőröket. A sofőr szerint a nő zaklatott volt, de vért, sérülést nem látott rajta.
A nő tiltakozott, nem akarta, hogy rendőrök jöjjenek, azt állította, hogy már hívott autómentőt, amiről a sofőr tudta, hogy nem lehet igaz, mert azon a részen, ahol a baleset történt, nem volt térerő. De nem tette szóvá, hazament inkább a nagyjából 100 méterre lévő házába, és onnan a kérésére a felesége azért mégiscsak hívta a rendőröket. Kiderült, hogy egy közelben lakó másik szemtanú megelőzte a sofőr feleségét, a rendőrök már tudtak a balesetről. Az első hívás 7 óra 27 perckor futott be, a sofőr házából 7 óra 42-kor telefonáltak, előtte néhány perccel még beszélt a sofőr Maurával. Mire az első rendőrjárőr 7 óra 46-ra odaért, a nőnek hűlt helye volt.
Se lábnyom, se szag
A kocsi ajtaja be volt zárva. Odabent vörös cseppeket találtak, mintha némi vörösbor fröccsent volna szét, és egy kóláspalackot, aminek alkoholszaga volt. Ez érthetővé tette, miért tartott Murray a rendőröktől: nem akart lebukni ittas vezetéssel.
A néhány perc alatt a buszsofőr elköszönésétől a rendőr megérkezéséig Maurával együtt eltűntek a bankkártyái és a mobiltelefonja. A többi holmiját hátrahagyta. Nem látta senki gyalogolni az úton sem egyik, sem másik irányba. Esetleg bemehetett az útról letérve a fák közé, de hó borította aznap a tájat, és nem látszottak az autótól az erdő felé vezető lábnyomok. A nyomkereső kutya, amit később a helyszínre vittek, az úton úgy 100 méter után elveszítette Maura nyomát. Mintha csak elnyelte volna a nőt a föld. Többé senki sem látta, senki sem hallott felőle.
A Maura Murray-ügyet az teszi különlegessé, hogy mintha két külön rejtély gabalyodna egybe,
tapintott rá James Renner, aki könyvet írt az esetről. Egyrészt: miért indult útnak a lány kamuindokkal a kollégiumból, mi elől menekült, hova készült, mi volt a terve? Másrészt: mi történt vele a baleset után?
Sűrűsödtek a gondok
Miközben az első kérdéscsoportra keresték a választ, láthatóvá vált jó pár sötét folt a lány elsőre irigylésre méltónak látszó életén. Maurának volt néhány rázós dolog a múltjában. A felsőfokú tanulmányait eredetileg a nagy presztízsű katonai akadémián, a West Pointon kezdte, ahonnan nem teljesen önszántából iratkozott át a főiskolára, hanem tulajdonképpen előre menekült, mert kirúgás fenyegette. Lebukott ugyanis, hogy lopott a Fort Knox támaszponton: elemelt valami filléres sminkholmit, rúzst vagy körömlakkot az ottani boltból. Mivel természetesen megengedhette volna magának, hogy kifizesse az árát, a teljesen értelmetlen lopás valamiféle bátorságpróba, izgalomkeresés vagy – egyesek szerint – segélykiáltás lehetett.
És nem ez volt az utolsó alkalom, amikor Murray összeütközésbe került a törvénnyel. Amherstben bankkártyával való visszaéléssel érték tetten a rendőrök. A lány, aki bulimiás volt, és nagyon gyakori vendég volt nála a pizzafutár, egyes kollégista társai kártyaszámaival rendelgetett magának ételt.
Novemberben bíróság elé állt emiatt, a bíró pedig úgy döntött, 6 hónapra próbára bocsátja: ha fél évig nem kerül bajba, megússza a dolgot. Az eltűnése előtti napokban aztán egyszerre sok minden rászakadt a lányra.
Ezek közül az egyik az volt, hogy újabb rendőrségi ügyet vont a fejére, és ezzel úgy tűnhetett, elpuskázta a bankkártyás eset után kapott esélyét is. Azon a februári hétvégén Maurát meglátogatta az édesapja, úgy volt, hogy új kocsit vesznek a lánynak a régi vacak helyett. Ki is nézték az újat, de megvenni egyelőre nem vették meg. Maura kölcsönkérte az apja kocsiját, hogy azzal menjen el egy buliba szombat este, majd hajnalban az autót ripityára törte.
A családjában más fronton is nehéz időszak volt épp: az eltűnés előtti csütörtökön Maura kapott egy rossz hírt a nővéréről. Egy telefonhívásból megtudta, hogy a nővérét, akinek alkoholproblémái voltak, és emiatt rehabra ment, gyakorlatilag a hazatérése első pillanatában elvitte italt vásárolni a partnere.
Ír leckét, aki örökre búcsúzik?
Ráadásul a saját párkapcsolata sem volt épp a legstabilabb. Murray még a West Pointon ismerkedett össze a barátjával, akivel eljegyzést tervezgettek, bár a kapcsolatnak megvoltak a maga gyengeségei, előfordult hűtlenség mindkét fél részéről. Mindenesetre hátramaradt egy tárgy, ami az eltűnés magyarázatát keresők figyelmét a barátra irányította. Murray kollégiumi szobája azon a hétfőn úgy nézett ki, mint amit hosszabb időre, ha nem épp végleg elhagyni készült a lakója. A posztereket leszedték a falról, a legtöbb holmit dobozokba rakták. Az egyik doboz tetején pedig ott volt egy kinyomtatott email a baráttól, amiben beismerte a megcsalást. Az email feltűnő helyen hagyása egyesek szerint afféle üzenet volt a lánytól, amivel okát adta a távozásának.
Ilyen előzmények után többekben felmerült, hogy Murray talán öngyilkosságra készült, vagy pedig teljesen fel akarta számolni a régi életét, és új helyen, tiszta lappal újrakezdeni. De az eltűnés előtti tettei közül több is ellentmond mindkét változatnak. Vasárnap este leadott egy házi feladatot, a táskájába pedig tankönyveket is csomagolt. Ki törődne még az iskolai kötelezettségekkel, ha soha többé nem akarna visszatérni? A családja egyébként biztos abban is, hogy ha Maura titkos személyazonossággal új életet kezdett volna, annak azért megtalálta volna a módját, hogy őket értesítse, megnyugtassa: nem halt meg.
Egy valószínűbbnek látszó forgatókönyv szerint Murray csak rövidebb ideig készült távol lenni, de valami váratlan történt, a terve megvalósítása kisiklott.
Hogy Maurának volt valamiféle terve, úti célja, arra utal, hogy keresgélt, válogatott szállásokat New Hampshire-ben, bár – legalábbis a feltárt információk alapján – lefoglalni nem foglalt le semmit.
Végig volt vele valaki?
Sokan hiszik úgy, hogy a nő valakinek a társaságában készült eltölteni néhány napot a kollégiumtól távol, és hogy talán már utazni sem egyedül utazott. Ebbe az irányba mutat, hogy többszobás szállásokról gyűjtött információt, és hogy annyi alkoholt vett útközben, ami egy személynek – még egy egész hétre is – borzasztóan sok lenne. A könyvíró Renner elmélete szerint a nyomtalan eltűnést is megmagyarázhatja a titokzatos útitárs létezése. Ha ez a valaki külön autóval tartott Maurával, akkor a baleset után – miután észlelte, hogy Maura kocsija nincs már a nyomában – visszafordulhatott érte, és felvehette abban a néhány percben, amikor pont nem látta őket senki.
Ha Maurát felvette egy autó, akkor érthető, miért nem látta senki gyalogolni egyik irányba sem, miért nem vezettek nyomok a fák közé, és miért vesztette el olyan hamar a szagot a kutya.
De ugyanez áll akkor is, ha nem az ismerős útitárs, hanem valaki más, egy idegen vette fel. Az elméletek egy másik csoportja akörül forog, hogy Maura szerencsétlenségére belefutott valakibe, akibe nagyon nem kellett volna, aki kapva kapott a kínálkozó alkalmon, és elrabolta, megölte őt.
A lány édesapja például azok között van, akik szerint ez történhetett. Ha így volt: nagyon sokat rontott az igazság kiderítésének az esélyén, hogy kezdetben a rendőrök nem gyanakodtak bűncselekményre, és nem is kezdtek komolyan nyomozni, mert az ittas vezetés miatt úgy kezelték a helyzetet, hogy egy felnőtt nő önként távozott valahova a következményektől tartva.
Az, hogy Maura csak úgy különösebb cél nélkül, a balesettől megzavarodva nekiindult volna a világnak, és az erdőben eltévedve érte a halál valamilyen baleset vagy egyszerűen a hideg miatt, nemcsak a lábnyomok hiánya miatt nem tűnik valószínűnek, hanem azért sem, mert a holttest az igencsak kiterjedt keresés ellenére nem lett meg.
Hivatalosan mindenesetre soha senkit nem gyanúsítottak meg az ügyben.
Lincoln városa a Loon Mountain térségében, ahol most, szeptemberben emberi csontmaradványok kerültek elő, csak körülbelül harminc kilométernyire van a baleset helyszínétől. Egyelőre még se a csontok korát nem tudták megállapítani, se azt, hogy férfiról vagy nőről van-e szó. A szakértői vizsgálat eredményét most nagyon sokan várják feszülten.
Felhasznált fontosabb források:
- Crime Junkie Podcast, Maura Murray 1–2
- Maura Murray Podcast – 107 Degrees
- True Crime Conversations | No Footprints: The Disappearance of Maura Murray
- https://www.mauramurraymissing.org