Algéria a Pegasus-ügy miatt megszakította diplomáciai kapcsolatait Marokkóval

Algéria megszakította diplomáciai kapcsolatait Marokkóval – jelentette be kedden Ramtán Lamamra algériai külügyminiszter, aki szerint Marokkó a Pegasus izraeli kémszoftverrel figyeltetett meg algériai tisztségviselőket.

„Marokkó tömegesen és szisztematikus módon kémkedett algériai állampolgárok és tisztségviselők után izraeli technológiát alkalmazva”

– közölte a külügyminiszter.

Az NSO Group izraeli cég Pegasus nevű programjával újságírók, aktivisták és kormánytisztviselők telefonjait törték fel és figyeltek meg különböző államok, a megfigyeltek listáján algériai politikusok és katonák neve is szerepelt.

Régi „barátság”

Az egymással szomszédos észak-afrikai államok rossz viszonya legalább négy évtizedre nyúlik vissza. A konfliktus fő oka: Nyugat-Szahara. A bolygón már nem sok olyan hely van, ahol egy négyzetkilométeren mindössze egy vagy legfeljebb két ember él (a nagyobb államok közül Ausztrália és Mongólia ilyen, de Grönland kietlenségével nehéz versenyre kelni).

Ezek jellemzően élhetetlen, erősen sivatagos országok, közülük is az egyik legrémesebb térség Észak-Afrika nyugati csücske, Mauritánia és felette az említett Nyugat-Szahara, amely egy Mauritánia, Marokkó és Algéria közötti térség.

Háborúzni azért lehet érte

Errefelé egyáltalán nincsenek folyók, állandó patakok, az esők után van egy kis víz, illetve csak nagy ritkán tör föl némi talajvíz, ezekre a részekre épülnek az oázisok. Ám attól még, hogy egy hely eléggé élhetetlen, veszekedni lehet érte. Az egykori spanyol gyarmatért korábban Marokkó és Mauritánia hadakozott, aztán amikor Marokkó 1975-ben nyert, megszállta a terület nagyobbik részét,

A 266 ezer négyzetkilométeres, foszfátban és halban (igen, említettük, hogy nincsenek folyók, de tengerpart azért van), illetve feltehetőleg olajban is gazdag területen azonban már a spanyolok ellen is harcolt egy gerillaszervezet, a Polisario Front, amely a marokkóiak ellen fordult, kihirdette a Szaharai Demokratikus Arab Köztársaságot, és Algéria segítségével fegyveres harcot indított az önrendelkezéséért.

A Polisario Front

A Polisario Front ma egy algériai menekülttáborból irányítja a küzdelmet, fő célja a függetlenség, de a szerteágazó szervezetnek erősen baloldali, már-már kommunisztikus ideológiája is van, illetve mindenféle női ága, fiatalokat tömörítő, ifjúsági szervezete és még szakszervezete is.

Innen ered a hagyományosan rossz marokkói–algériai viszony. Három évtizede azért elég békés a térség, Marokkó jelenleg az egykori spanyol gyarmat nagyjából kétharmadát tartja ellenőrzése alatt, a terület egyetlen valamire való futballcsapata, a Jeunesse Massira is a marokkói első osztályú bajnokságban küzd. A marokkói vezetés valamifajta autonómiát is hajlandó lenne biztosítani a nagyjából Olaszország méretű térségnek, ahol 580 ezren élnek (így jön ki a 2 fős népsűrűség), a lakosság fele arab, a fele fekete, de nagyjából mindenki szunnita.

Izrael inda house

Algériai oldalról annak is van némi piantériája, hogy a lehallgatóberendezések izraeliek voltak. Hosszú ideig tartó nemzetközi idegenkedés után 2020-ban Donald Trump amerikai elnök azzal dobott nehéz kavicsot az állóvízbe, hogy elismerte a marokkói szuverenitást Nyugat-Szahara felett, amiért cserébe Rabat rendezte kapcsolatait Izraellel – emlékeztet az MTI.

Mindez olyan félelmeket keltett a szunnita iszlámot államvallásként elfogadó algériai vezetésben, hogy Marokkó katonai támogatást kaphat Izraeltől, destabilizálva ezzel az országot. Ebben a logikában természetesen a Pegasus-ügy csak olaj volt a tűzre.