Hozza bizarr formáját a bíróságon a The Jinx gyilkossággal vádolt milliárdosa

„Ez egy teljes körű szolgáltatást nyújtó ügyvédi iroda” – válaszolta a barátja hidegvérű kivégzésével vádolt, idős amerikai milliárdos, Robert Durst a bírónak hétfőn a kaliforniai tárgyalóteremben. Durst, a bíró, a hallgatóság és a tárgyalást a neten élőben követők pillanatokkal előbb épp azt nézték végig, hogyan dulakodik egymással a padlón Durst két ősz hajú, tisztes, öltönybe öltözött ügyvédje.

A bíró Dursthöz intézett kérdése arra vonatkozott, hitelesen adta-e vissza a valóságban történteket az ügyvédek látványos és némiképp szokatlan bemutatója.

A jelenet és a válasz nem mindennapi, de nagyon is illik Robert Dursthöz, az ő különös figurájához és még különösebb történetéhez, amely ezen a Los Angeles-i bíróságon érhet rövidesen véget.

Durst sztoriját két dolog tette igazán hírhedtté Amerikán túl is: a 2010-ben bemutatott All Good Things (nálunk a Véres románc címet kapta) című filmdráma és az HBO remek dokusorozata, a 2015-ös The Jinx: The Life and Deaths of Robert Durst (Az elátkozott: Robert Durst halálos élete).

Az előbbiben sztárok vonultak fel: Ryan Gosling játszotta a Durstről mintázott főszereplőt, és Kirsten Dunst a feleségét. Az utóbbit nem felejti el könnyen, aki látta: az elképesztő finálé magasan kiemeli a többi bűnügyi dokumentumműsor közül. Részben ennek a finálénak köszönheti Robert Durst, hogy most a vádlottak padján ül.

1.: Az eltűnt feleség

Durst szinte felfoghatatlan gazdagságba született bele 1943-ban New Yorkban. A dollármilliárdos család ingatlanbirodalmát a mai Lengyelország területéről emigrált apai nagyapa, Joseph Durst építette fel. Manapság az ő érdekeltségük vagy egy tucat felhőkarcoló New Yorkban, köztük a One World Trade Center is Manhattanben. Bár volt idő, amikor úgy nézett ki, hogy Robert lesz egy napon a birodalom feje, az apja végül a fivérét jelölte ki helyette a feladatra, ő pedig mostanra teljesen elszakadt és elidegenedett a családjától. Az ellenséges érzések kölcsönösek, egyes családtagjai még távoltartási végzéseket is szereztek ellene.

A harmincadik születésnapján, 1973-ban nősült meg. Nála jóval fiatalabb, 19 éves választottját Kathleen McCormacknek hívták. A házaspár Vermontba költözött, és ott egy egészséges élelmiszereket forgalmazó boltot nyitottak – innen az All Good Things filmcím. Kathleen orvosi tanulmányokba kezdett, a házasság pedig idővel megromlott. A fiatal asszony több évfolyamtársa szerint fizikai és érzelmi bántalmazást szenvedett el a férjétől. 1982 januárjában aztán nyoma veszett. Soha nem került elő sem élve, sem holtan. 2017-ben holttá nyilvánították, előtte évtizedekig eltűnésként kezelték az esetet.

2.: A főbe lőtt bizalmas barát

Robert Durstöt hivatalosan nem vádolták meg a felesége megölésével. Nem volt holttest, akadt viszont alibi. Az utóbbit egy Susan Berman nevű nő, Durst bizalmasa, régi barátja biztosította.

Berman 2000 decemberében meghalt, épp akkoriban, amikor a New York-i rendőrök készültek újból kihallgatni Durst feleségének eltűnési ügyében. Kivégzésszerűen, hátulról főbe lőtte valaki Los Angelesben, Beverly Hills-i otthonában. A rendőrség egy postán feladott rövid, kézírásos üzenetből értesült a gyilkosságról: a levélkén csak a nő lakcíme állt és egyetlen szó: hulla.

3.: A feldarabolt szomszéd

Durst igyekezett eltűnni a rendőrök látóteréből: a texasi Galvestonban telepedett le, az anyagi lehetőségeihez képest egy nevetségesen olcsó, havi 300 dollárért bérelt lakásban. Titkolta valódi kilétét: hol egy néma nőnek, hol a néma nő barátjának adta ki magát.

Az újabb erőszakos haláleset hamar bekövetkezett. Ezúttal, 2001-ben Durst 73 éves galvestoni szomszédja, Morris Black halt meg. Black földi maradványait a Galveston-öbölben lebegve találták meg. A férfit földarabolták, a fej hollétére sosem derült fény.

Durst ellen ezúttal vádat emeltek, de az elszámoltatás nem úgy alakult, ahogy a legtöbben várták volna. A bíróságon sikeresen megvédte magát, és végül felmentették a vádak alól. Annak ellenére ártatlannak találták, hogy azt beismerte: ő darabolta fel Morris Blacket.

Durst azzal védekezett, hogy csupán önvédelemből ölte meg a szomszédját, feldarabolni meg azért darabolta fel a holttestet, mert pánikba esett, félt, hogy senki sem hinné el neki, hogy tényleg önvédelem volt. Az ő verziója nagyjából úgy szól, hogy Black átjött hozzá, felmarkolta a rejtekhelyéről az ő fegyverét, ráfogta, ő pedig megpróbálta kicsavarni a kezéből, dulakodni kezdtek, a földre zuhantak, és ekkor sült el a fegyver, ekkor kapta a szomszéd a halálos találatot. (Ezt igyekeztek most a héten a tárgyalótermi produkcióval demonstrálni az ügyvédek. „Eddig ez a kedvenc részem az egész perből” – jegyezte meg a bíró. A hallgatóság soraiból kuncogás hallatszott.)

A hét Igor vészjósló története

Már ennyi alapján is bőven érthető lenne, miért ragadta meg a filmesek fantáziáját ez az ember, de akadt még más is. Az excentrikus viselkedésre hajlamos Robert Durst élete tele volt bizarrnál bizarrabb epizódokkal. A fivére, Douglas Durst tőrőlmetszett pszichopatának tartja. Egy, a New York Timesnak adott interjúban Douglas elmesélte, hogy az apja azután cserélte le őrá Robertet a birodalom fő várományosának szerepében, hogy Bob belevizelt az egyik nagybácsi szemeteskosarába. Egy másik alkalommal a hatóságokkal gyűlt meg a baja, amikor nyilvánosan könnyített magán Houstonban egy gyógyszertár mellett.

Egyszer kerestette a rendőrség, miután a texasi gyilkossági ügyben folyó eljárás ideje alatt megszegte az óvadék melletti szabadláb előírásait. Amikor Pennsylvaniában rátaláltak, épp bolti szarkát játszott a milliárdos. Elemelt egy szendvicset, egy ragtapaszt és egy újságot, miközben egyébként 500 dollárnyi készpénz volt épp a zsebében.

De a legbizarrabb talán az összes közül az a történet, amelyet szintén Douglas mondott el (és Robert egyébként tagad) a már említett New York Times-interjúban. Douglas szerint a fivére 1981-ben, nem sokkal a felesége eltűnése előtt beszerzett hét kutyát. Mindannyian alaszkai malamutok voltak, és mindet Igornak nevezte el. Mind a hét Igor kimúlt hat hónapon belül az után, hogy Robert lett a gazdájuk, és sem az nem derült ki, pontosan mitől pusztultak el, sem az, hogy mi történt a tetemükkel – állítja Douglas, aki szerint a testvére a gyilkolást és a holttesttől való megszabadulás technikáját gyakorolta be a kutyákon, mielőtt a feleségére kerített volna sort. Douglas az elmélete bizonyítékát látja abban, hogy egyszer hangfelvétel készült arról, amint Robert igeként, az ölni szinonimájaként használta az Igor szót, „I want to Igor Douglas” – mondta állítólag.

„Megöltem mindet”

Robert Durst tagadja, hogy – a Black elleni állítólagos önvédelmet leszámítva – bárkit is megölt volna. Miután elkészült Andrew Jarecki játékfilmje Goslinggal meg Dunsttal, fogta magát, és felhívta a rendezőt azzal, hogy azt akarja: Jarecki vigye dokumentumfilmre az életét. Interjúalanynak ajánlkozott. Jarecki ráállt a dologra, és ebből az együttműködésből született meg a hatrészes The Jinx.

Bár az ügyvédei próbálták lebeszélni erről az egészről, Durst 25 órányi interjút adott a filmeseknek abban a reményben, hogy jól fog kijönni a dologból. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.

A sorozat csúcspontján a filmesek szembesítették egy árulkodó bizonyítékkal a Susan Berman-ügyben. A rendőrségnek küldött levélke, amelyről korábban maga Durst mondta, hogy nem írhatta más, csak a gyilkos, a kézírást tekintve pontos mása volt egy Durst által írt, Susannak címzett levélnek. És a kézíráson túl volt még valami. Mindkét irományba ugyanaz a helyesírási hiba csúszott: Beverly helyett Beverley.

Ezután pedig megtörtént az, amit a dokumentumfilmesek a legszebb álmukban sem remélhettek. Durst, akinek gyerekkora óta szokása volt magában beszélni, kiment a mosdóba, miközben bekapcsolva maradt a mikrofonja.

És az mindent felvett, amit motyogott, amikor azt hitte, nem hallja senki. „Megöltem mindet, természetesen” – így hangzott a méltán elhíresült felvétel legerősebb mondata.

Az HBO sorozatának utolsó részét 2015 tavaszán, egy vasárnapi napon mutatták be. Robert Durstot előző nap, szombaton kapcsolta le az FBI egy New Orleans-i hotelban, ahová egyébként álnéven jelentkezett be. Vádat emeltek ellene Susan Berman meggyilkolása miatt.

Súlyos beteg, de az elméje a régi

A három ügy közül ez az, amiről dönteni fognak a jelenleg zajló büntetőperben, de ez nem jelenti azt, hogy Durstot ne próbálná megizzasztani az ügyész a másik két eset részleteinek a firtatásával is. Ezek éppannyira témái a tárgyalásoknak, mint hogy mi történt Susan Bermannel. Így kerülhetett sor a Morris Black halálát demonstrálni hivatott ügyvédi mutatványra is. Kathleen ügyében pedig egyébként is zajlik egy nemrég indított új nyomozás, miután idén májusban – az eltűnésétől számított majdnem negyven év elteltével – hivatalosan is emberölésnek minősítették az esetét.

Az igazságszolgáltatás gépezete a Berman-ügyben sem mondhatni, hogy sebesen zakatolna. A 2015-ös letartóztatáshoz képest a tárgyalássorozat 2020 márciusában kezdődött el: mi mással, mint a The Jinx fináléjával, azt rögtön a nyitónapon bemutatták az esküdteknek. Aztán a koronavírus-járvány miatt a per is leállt egy jó időre, csak most májusban indult újra, és manapság – a pénteket leszámítva – minden hétköznap van tárgyalás, amit élőben közvetítenek az interneten.

Durst már 78 éves, kerekesszékhez kötött, kórosan sovány, rákos beteg. A dokumentumfilmesekkel szerzett tapasztalat nem riasztotta el attól, hogy még egyszer kinyissa a száját. A saját védelmében, a védelem tanújaként vállalkozott rá, hogy vallomást tesz.

Ennek a mostani hétnek a tárgyalási napjain a keresztkérdések vannak soron: előbb a saját ügyvédei, aztán az ügyész faggatta hosszú-hosszú órákon át, és még nem végzett vele. Durst elhaló hangon, vontatottan beszél, de maga is elismerte, hogy ez szándékos, ügyvédi tanácsra fogja vissza a beszédtempóját, amikor az ügyész kérdezi, a tekintete pedig élénk az arcát a vírustól védő plexi mögött.

Saját bevallása szerint is szellemi képességei teljes birtokában van. A memóriája – már ha az érdeke úgy kívánja, hogy emlékezzen valamire – remek, és amikor az ügyész megkérdezte, hogyan szólítsa, Bobnak, Robertnek vagy Mr. Durstnek, láthatóan élvezetet lelt abban, hogy megkövetelje: uramozzák, hívja csak az ügyész Sirnek.

Húsz év után beismert egy hazugságot

Ez a hét hozott egy jelentős fordulatot: két évtized tagadása után Durst – egy kézírásszakértő megcáfolhatatlan szakvéleményének nyomása alatt – elismerte, hogy ő írta a Berman holttestéről szóló üzenetet a rendőröknek. Hétfőn azt állította az esküdteknek, hogy látogatóba ment Berman házába, ahol holtan találta a nőt, mire névtelenül értesítette a rendőröket, és azért hazudott mind ez idáig a levélről, mert tisztában volt vele: nehezen hihető, hogy ő írta az üzenetet, de nem ő a gyilkos.

Durst kísérletet tett arra is, hogy kimagyarázza magát a The Jinx-fináléban az évszázad önleleplezéseként bemutatott mondatokból is. Amikor például azt motyogta magában a mosdóban, hogy rajtakapták, állítása szerint csak arra gondolt, hogy a Berman-levél írójaként kapták rajta, nem pedig gyilkosként.

És mi a helyzet a „Megöltem mindet” mondattal? Durst előadta, hogy amikor magában beszél, nem az összes, fejében lévő gondolatot hangosítja ki, csak töredékeket, itt pedig a teljes gondolat szerinte így hangzott: „azt gondolják, hogy megöltem mindet”. Csak épp az „azt gondolják” részt nem mondta ki – vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon-nagyon halkan, magyarázta.

Az ügyész egyébként a keresztkérdésekkel érezhetően arra megy rá, hogy Durstot hazugságon kapja, illetve bebizonyítsa az esküdteknek, hogy olyan emberrel van dolguk, aki egyértelműen képes a gyilkolásra. Önző, manipulatív, nárcisztikus, önelégült, olyasvalaki, aki azt hiszi, a szabályok felett áll és azt tesz, amit csak akar. Nincs különösebben nehéz dolga, Durst korábban maga is tett olyan kijelentést, hogy a szabályok rá nem vonatkoznak, de a bíróságon most már tagadta, hogy így gondolná.