19 mit sem sejtő emberről derült ki, hogy féltestvérek. Nyomozásba kezdtek, és nyugtalanító dolgokra bukkantak

A Mother Jones cikkének szerkesztett változata.

Az 50-es évei közepén járó Bob Eliot először nem tudta mire vélni, hogy a demenciával küzdő, a saját mondatait és kérdéseit is rendszeresen ismételgető anyja egyszer csak váratlanul azt mondja neki, hogy az apja valójában nem az apja. Ártatlan szituációnak indult: a férfi a szemére panaszkodott, arra, hogy kezdődő szürkehályogja van, de hát – tette hozzá – ez örökletes, az apai nagyanyjának is az volt.

Erre érkezett derült égből villámcsapásként a mindent megváltoztató figyelmeztetés.

A férfi hiába kérdezett vissza a meglepő állítást hallva, az anyja elméje újra ködbe borult. Pár hónappal később Eliot előhozta a témát, és az anyja megint azt mondta, hogy „az apád nem az édesapád. Az orvosnak azt mondtam, kék szemű gyereket szeretnék, és lettél te.” Eliot szeme valóban kék. Az apjáé, vagyis akiről eddig azt hitte, az apja, barna.

A férfi ismét hetekig emésztette a hallottakat, majd egy unokatestvérétől kezdett kérdezősködni, és kihúzta belőle, hogy Eliot anyja nem tudott teherbe esni a férjétől, így ő mesterséges megtermékenyítéssel született. A biológiai apjáról, a spermadonorról pedig csak annyit tudnak, hogy a New York-i állami egyetemre járt.

Amikor a férfi mindezt elmondta a feleségének és a biostatisztikusként dolgozó lányának, rábeszélték őt az Amerikában az utóbbi években divatossá vált házi DNS-tesztre, amelyet úgy hirdetnek, hogy bizonyos mértékig mindenkinek megmondja a származását, és az adatbázisában össze is köti egymással a rokonokat. Ők a 23andMe szolgáltatását választották.

Eliot két hét múlva megkapta az eredményt: van két unokatestvére, akikről sosem hallott, de még a vezetéknevükről sem.

Mindkettőt megpróbálta megkeresni. Egyiküknek, egy 30-as éveiben járó nőnek az apja azt mondta, nem akar beszélni az ügyről. A másikuk, egy 20-as éveiben járó férfi nem válaszolt az üzenetre.

Az előfizetéses DNS-es családfakutató oldal hónapokkal később újabb unokatestvért jelzett: egy Gary Tufel nevű férfit. Kapcsolatba léptek, de neki sem volt fogalma arról, mi történik. Ezután egy újabb unokatestvért dobott ki a DNS-oldal. A vezetéknév ezúttal már ismerős volt: az új rokont Rob Tufelnek hívták.

A nyomozás

Eliot kikutatta, hogy a Gary és Rob előtti generációban öt Tufel fiútestvér volt. Világos volt, hogy az öt öreg Tufel fivér között kell keresgélni a rejtély kulcsát, közülük való a biológiai apa. Az biztos volt, hogy sem Gary, sem Rob apja nem lehet az, hiszen akkor valamelyikükkel nem unoka-, hanem féltestvérek lennének. Közben Eliot talált egy harmadik „új” Tufel unokatestvért, Pete Tufelt, de ez is vakvágány volt: sem Pete, sem a 90 éves apja nem tudott magyarázatot adni a dologra.

Két Tufel fivér volt tehát még hátra, akik segítséget jelenthettek az ügyben. Egyiküknek három gyermeke volt, másikuknak egy sem. Őt kizárták a lehetséges jelöltek közül. Maradt egyvalaki.

Hogy tovább bonyolódjon a dolog, a DNS-es családfakutató oldalon mindenki meglepetésére felbukkant egy újabb újdonsült rokon: egy 68 éves férfi, Stephen Jacobson, akit viszont már Eliot féltestvérének jelölt meg az adatbázis. Neki is ugyanaz a rejtélyes Tufel volt tehát a biológiai apja, aki Eliotnak, de ő sem tudott erről.

Az egyik unokatestvér, Pete Tufel ekkor, 2016 májusában levelet írt az egyetlen szóba jöhető öreg Tufel fivérnek, a háromgyermekes férfinak, aki magyarázatot adhat a dologra. Pontosabban a lányának. Leírt neki mindent, hogy a Tufel család furcsa módon bővült az utóbbi időben, és lehet, hogy itt még nincs vége a dolognak. „Lehet, hogy mi vagyunk az ország egyik legnagyobb családja”, írta.

A nő, Jackie Kennedy gyorsan válaszolt. Azt írta,

amikor fiatal volt, az anyja elárulta neki, hogy az 1996-ban elhunyt apja a 40-es, 50-es években spermadonor volt.

Kennedy is feliratkozott a DNS-es oldalra, és kiderült, hogy ő is Eliot féltestvére. Összeállt a kép, végre megvolt, ki a biológiai apa. Egy 1996-ban elhunyt férfi, akinek a teljes neve a lánya kérésére nem szerepel a Mother Jones cikkében. Az akkori adatok szerint a spermadonor Tufel a sajátjaként nevelt három gyerek mellett még legalább négynek volt biológiai apja, köztük Eliotnak és Jacobsonnak.

A másik ág

Az idős Alice Cornt a lánya, Seane Corn sokáig kérlelte, hogy csináljon egy DNS-tesztet az Ancestry.com-on. Már csak azért is, mert Alice világéletében sokat panaszkodott, hogy úgy érezte, nem a szülei gyereke, az apjával nem volt jó a kapcsolata, nem is hasonlított rá, és állandóan azt kellett hallgatnia tőle, hogy „rossz vér vagy”. Az anyja pedig azt mondta neki, sok vetélése volt, és „szörnyű dolgokat kellett tennie”, hogy az 1945-ös születésű Alice megfoganjon. 1999-ben, amikor az anyja haldoklott, Alice megkérdezte őt, hogy „van valami, amit el kell mondanod?”. Az anyja elfordította a fejét, és hallgatott.

A 2017-es DNS-teszt eredménye Alice-nek is meglepő dolgokat hozott: zsidó, lengyel, orosz és román felmenőket, valamint két féltestvért jelzett, Susan Hughest és Montana Billingst. Alice és a lánya, Seane, megkeresték őket, de egyikük sem tudta, mi lehet a magyarázat minderre.

Tőlük teljesen függetlenül, de nagyjából ezzel egy időben egy másik érdeklődő DNS-tesztelőt, az ügyvédként dolgozó, katolikus Jeffet is meglepték az eredmények. Az olasz származású apja ellenére olasz felmenőket nem mutatott ki az adatbázis, askenázi zsidókat igen. És további rokonokat zsidó nevekkel. Jeff megkereste a legközelebbit, Katherine-t aki, mint kiderült, a féltestvére. Ő tudta magáról, hogy donorspermával, mesterséges megtermékenyítéssel született. Jeff ekkorra jutott el oda, hogy megkérdezte a saját anyjától, mi a megfejtés. Ő pedig elárulta, hogy Jeff is donorspermából született.

Az Ancestry.com Alice-t és Jeffet is összekapcsolta, Jeff nagynénjének jelölte Alice-t. Így vették fel egymással a kapcsolatot, és heteket töltöttek el a szálak kibogozásával, miközben Alice-nek újabb féltestvére bukkant fel a DNS-es weboldalon, Martin Bresnick, akinek szintén fogalma sem volt, mi ez az egész. Kiderült, hogy Alice és Martin Bresnick úgy voltak egymás féltestvérei, hogy egy időben jártak a manhattani művészeti középiskolába, lehet, hogy még közös órán is voltak. Az 1963-as évkönyvben is mindketten szerepeltek.

Végül összeértek a szálak, amikor Alice a 23andMe-re is feliratkozott, és bekapcsolta a „keress kapcsolatokat” lehetőséget, akkor azonnal összekötötte őt Eliottal, és így a nagy Tufel családdal. Kiderült, hogy Alice, a féltestvérei és az ügyvéd Jeff is a frissen felfedezett Tufel család részei, az öreg spermadonor Tufel leszármazottjai.

A Tufel féltestvérek akkor már 11-en voltak. Azóta még nyolc féltestvér jelentkezett, a cikk megjelenésekor 19-en tudtak egymásról. Mindannyian bronxi kórházban születtek, főként zsidó családokba. A Facebookon van egy privát csoportjuk is, családtagokkal együtt mintegy 50 taggal.

A születési anyakönyvi kivonatok szerint Tufel spermáját 1944-től 1958-ig használták bronxi nőgyógyászok.

Kínzó gondolatok egy fél évszázaddal ezelőtti emberkísérletről

Akkoriban, évtizedekkel ezelőtt, nem volt annyira hétköznapi a mesterséges megtermékenyítés, mint manapság, az orvosok egy része és persze az egyház sem nézte jó szemmel. A háború utáni éveket írtuk, a náci fajnemesítési törekvések borzalmain éppen csak túlesett a világ és a zsidó közösség. Ráadásul pont az új Tufel családtagok felfedezésekor ment a tévében a 2018-as dokumentumfilm, a New York-i titkos hármasiker-kísérletről szóló Three Identical Strangers, nem csoda, hogy a Tufelek elkezdtek összeesküvés-elméleteket gyártani, titkos emberkísérletekről fantáziálni. Lehet, hogy a náci időszakra válaszul a zsidó orvosok a magas, éles eszű, vonzó Tufel spermájával minél több „szuperzsidót” akartak „készíteni”?

A féltestvérek elkezdtek a szülész-nőgyógyászok után nyomozni. Nem volt könnyű dolguk, több évtizedes történetekről volt szó. Sok kórház azóta bezárt, vagy csak szimplán nem voltak akták ennyi idő elteltével. Az érintettek már meghaltak, legfeljebb a gyerekeiktől tudtak kérdezősködni. Ezekből a beszélgetésekből annyi körvonalazódott, hogy néhány menő bronxi nőgyógyász között volt valamiféle kötelék, együtt dolgoztak, együtt éltek társasági életet, átjártak egymáshoz szabadidejükben, de akár szakmai dolgokat megbeszélni is.

De egyikük gyereke sem tudott arról konkrétumot, és egyiküknél sem bukkantak semmiféle hivatalos utalásra, dokumentumra, miszerint mesterséges megtermékenyítéssel foglalkoztak volna bármi módon. Sőt, egyikük gyereke, aki maga is orvos lett, meglepve közölte a kérdezősködő leszármazottakkal, hogy akkoriban tudomása szerint 5–10 közöttire limitálták egy spermadonor biológiai gyerekeinek számát.

A féltestvérek emberkísérlet-elméletére azóta sem született sem megerősítés, sem cáfolat.

Egy találkozójukon valaki feltette a kérdést: ki tudott róla, hogy mesterséges megtermékenyítéssel született? Egy kéz sem emelkedett. És kinek volt olyan családtagja, aki tudott a titokról, de nem árulhatta el nekik? Szinte mindenki jelentkezett. Kiderült, hogy a Tufel gyerekek szüleinek túlnyomó többsége még a halálos ágyán, konkrét kérdésre sem árulta el nekik, hogyan fogantak. Sokan azt is mondták ezeken a találkozójukon, hogy nem tudják elképzelni, hogy az édesanyjuk úgy ment át a megtermékenyítési procedúrán, hogy tudta, idegen spermát kap. Azt is többen mondták, hogy idegennek érezték magukat a családjukban, volt egy megmagyarázhatatlan érzésük, hogy valami nincs rendjén.

Akikről a legutóbbi időkben derült ki a DNS-teszt alapján, hogy ők is a Tufelek közé tartoznak, azok közül volt, aki csatlakozott a családhoz, más hallani sem akar az egészről.

A féltestvérek pedig, akikből egyébként mind érzékeny értelmiségi, tanár, művész lett, reménykednek, hogy talán egy megtalált naplóból, egy gyerek vagy unoka feljegyzéseiből egyszer kiderül, pontosan minek is voltak a részesei a 40-es, 50-es évek Bronxában.