Marine Le Pen történelmet írna a francia elnökválasztás főpróbáján
2021. június 20. – 16:27
frissítve
48 millióan vonulnak az urnákhoz vasárnap Franciaországban, június 20-án tartják ugyanis a regionális választások első fordulóját az Európai Unió második legerősebb gazdaságának számító országban. A választás főpróbaként is szolgál a jövő évi elnökválasztás előtt, ahol egyelőre fej fej mellett áll a közvélemény-kutatásokban Emmanuel Macron elnök és a szélsőjobboldali Marine Le Pen.
A választást eredetileg márciusban tartották volna, azonban a koronavírus-járvány miatt kénytelenek voltak júliusra halasztani a voksolást. A járvány miatt a kampány is visszafogottabb volt a szokásosnál.
Macron előretörése ellenére regionális szinten nem változott a status quo, Le Pen történelmet írhat
Jelenleg a kontinentális Franciaország 13 régiójából hetet a jobbközép Köztársaságiak, ötöt pedig a baloldali Szocialisták vezetnek, Korzikán pedig helyi erők irányítanak. A többi francia régiót, mint például Guadeloupe-ot vagy Martinique-et főként helyi pártok vezetik.
A hat évvel ezelőtti első fordulót a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front (mai nevén Nemzeti Tömörülés) nyerte meg a szavazatok 30 százalékával, de a párt a második fordulóban végül egyetlen régió vezetését sem tudta megszerezni. A felmérések szerint most először van esélye arra a szélsőjobboldali pártnak, hogy akár több régióban is többséget szerezzen. Ha Le Penék csak egy régióban is győzni tudnának, azzal történelmet írnának, a szélsőjobboldali párt ugyanis történelme során egy régiót sem vezetett eddig.
A közvélemény-kutatók a 13 kontinentális régió felében győztesnek várják a Nemzeti Tömörülést az első fordulóban, Provence-Alpes-Côte d'Azur, Bourgogne-Franche-Comté és Centre-Val de Loire régiókban pedig a végső győzelemre is esélyük lehet. Ezekben a régiókban az sem kizárt, hogy az előző regionális választáshoz hasonlóan baloldali pártok állnak majd be a riválisaiknak számító jobbközép jelöltek mögé, és fordítva, csak hogy megfékezzék a szélsőjobbot. A délkeleti Provence-Alpes-Côte d'Azur régióban azonban még a visszalépések esetén is szinte biztosra vehető Le Penék győzelme.
Macron elnök pártja az Előre! a Nemzeti Tömörüléssel szemben nem lehet ennyire bizakodó. A párt az előző regionális választáskor még nem is létezett, így nekik teljesen nulláról kell indulniuk. Ráadásul, mivel a regionális politikában nem sikerült a 2017-es hatalomra kerülésük óta megvetniük a lábukat, az sem kizárt, hogy egy régióban sem győznek majd a centristák. Ezzel a pártban is tisztában vannak, így a legfőbb céljuk az, hogy megakadályozzák, hogy legnagyobb riválisuk, a Nemzeti Tömörülés bárhol is nyerjen.
Macron és Le Pen előretörése ellenére regionális szinten nem változott érdemben a status quo az előző választás óta. A két hagyományos nagy párt, a Köztársaságiak és a Szocialisták hat évvel ezelőtthöz hasonlóan most is abszolút favoritnak számítanak, annak ellenére, hogy támogatottságuk visszaesett országosan a 2017-es elnökválasztás után. Azonban akármilyen jó is lesz a regionális választásokon a két párt eredménye, a jövő évi elnökválasztáson esélyük sincs.
Kiélezett küzdelem egy évvel az elnökválasztás előtt
2022 áprilisában tartják majd a következő elnökválasztást Franciaországban, a felmérésekben pedig már 2018 vége óta fej fej mellett halad Macron és Le Pen. Így a mostani regionális választás fordulópont is lehet a végletekig kiélezett versenyben.
Az elemzők többsége azon az állásponton van, hogy ha a Nemzeti Tömörülésnek sikerül csak egy régiót is behúznia, az óriási löketet adhat Le Pen kampányának, ugyanis hosszú küzdelem után sikerülne megvetniük a lábukat a politikai térképen, mivel egyelőre csak egy város és kisebb települések önkormányzatának vezetésével, és az 577 fős Nemzetgyűlésben 8 országgyűlési képviselői hellyel büszkélkedhetnek annak ellenére, hogy a Nemzeti Tömörülés egyértelműen az egyik, ha nem a legnépszerűbb párt jelenleg országosan.
A Nemzeti Tömörülés lehetséges győzelmei ráadásul fájó kontrasztot jelenthetnek majd Macron pártjának, akik nemhogy második, de első fordulót sem fognak nyerni a mostani regionális választásokon a felmérések szerint.
A 2017-es elnökválasztás második fordulóját 66-34 arányban nyerte meg a semmiből berobbanó Macron, miután szinte az összes francia párt beállt mögé. A jövő évi választás azonban sokkal szorosabbnak ígérkezik. A felmérések szerint ha most tartanák a választást, Macron csak 53 százalékot szerezne, míg Le Pen a négy évvel ezelőtt 34 százalékról 47 százalékra kapaszkodott fel.
Ebben óriási szerepe van annak, hogy Le Pen az előző választás óta elkezdte mérsékeltebb irányba terelni az elmúlt évtizedekben egyértelműen szélsőjobboldali pártot. Ennek egyik eleme volt, hogy 2018-ban Nemzeti Frontról Nemzeti Tömörülésre nevezte át az apja által alapított pártot.
Le Pen nyilvánvaló célja, hogy az elmúlt években összezuhanó, a Nemzeti Tömörüléshez a politikai patkón legközelebb álló jobbközép Köztársaságiak minél több szavazóját szívja fel. A délkeleti Provence-Alpes-Côte d'Azur régióban, ahol a mostani választáson a legnagyobb esélye van a pártnak a győzelemre, például az lehet a kulcs a sikerhez, hogy a Köztársaságiak egy korábbi politikusát indítják.
A Köztársaságiak szavazóira azonban nem csak Le Pen, hanem Macron is szemet vetett. A liberális reformerként megválasztott elnök az elmúlt időszakban egyre inkább jobboldal felé kezdett el tolódni. Erről a jobbratolódásról bővebben itt írtunk.
Az elmúlt egy évben a vallás, azon belül is az iszlám befolyása volt a legfőbb politikai téma Franciaországban. Macron a múlt év végén pedig ahhoz képest, hogy papíron liberális politikusnak számít, meglepően agresszívan lépett fel a „radikális iszlám” ellen, miután ősszel több iszlamista terrorcselekmény is történt az országban. A legnagyobb vihart az az októberi támadás kavarta, amely során egy Mohamed-karikatúra miatt egy csecsen származású fiatal lefejezett egy középiskolai tanárt.
Idén februárban például nagy többséggel fogadták el a radikális iszlám megfékezését célzó törvénytervezetet, amit a Macron-kormány nyújtott be. A törvény többek között megkönnyíti a kormány számára, hogy vizsgálatot rendeljen el, és bezárasson olyan vallási intézményeket vagy közösségeket, ahol nem tartják tiszteletben a „köztársasági elveket”, például a nők egyenlőségét, büntetőjogi kategóriává teszi a köztisztviselők vallási alapú fenyegetését, korlátozza a magántanulást, hogy megakadályozza a muszlim fiatalok kivonását az állami iskolarendszerből és szigorú büntetést helyez kilátásba a szüzességtesztelés megrendelőinek és elvégzőinek.
A törvényt többen is kritizálták a baloldalon azok közül, akik a 2017-es választáson beálltak Macron mögé, mert szerintük a javaslat felerősíti a muzulmánokkal szembeni diszkriminációt. Azonban az elnök jól tudja, hogy kis túlzással akármit is csinál a következő egy évben, az elnökválasztás második fordulójába simán be fog jutni, ahol a szélsőjobboldali, sokkal inkább iszlamofób Le Pennel fog szembe nézni, így aztán ha morgolódva is, de újra beáll majd mögé az összes, Le Pent minden áron megfékezni akaró francia párt a jobbközéptől a szélsőbalig.
Akármennyire is izgalmas a küzdelem, alacsony a választói lelkesedés
A regionális választás az elnökválasztáshoz hasonlóan kétfordulós. Ahhoz, hogy egy párt az első fordulóban mandátumot nyerjen, a listájának a szavazatok abszolút többségét kell megszereznie, a jövő vasárnapi második fordulóban már a relatív többség is elég lesz. A második fordulóba annak a listának a jelöltjei jutnak be, amely a szavazatok legalább 10 százalékát megszerezte az első fordulóban.
Két párt akkor léphet szövetségre és vonhatja össze a listáit a két forduló között, ha az első fordulóban megszerezte a szavazatok legalább öt százalékát. A győztes lista a megszerzett helyeken felül a tanácsi helyek további 25 százalékával is rendelkezik, a többi helyet pedig arányosan osztják szét a legalább öt százalékot elért pártok között.
A választói lelkesedés messze elmarad a négy évvel ezelőtti elnökválasztás első fordulójától, melyen a választókorú népesség 78 százaléka vett részt. Az Ifop közvélemény-kutatóintézet pénteken közzétett felmérése szerint a franciák 74 százalékát „nem érdekli” ez a voksolás, és alig 40 százalékuk kíván részt venni rajta. Az előző regionális választásokon, 2010-ben és 2015-ben a választók fele járult az urnákhoz.
