Bárcsak egy lyuk lenne a testemben, mert azt talán helyre tudnák hozni

„Azt kívánom, bárcsak meglőttek volna. Bárcsak lenne egy lyuk a testemben, amiről tudom, hogy helyre tudjuk hozni, ellentétben azzal, ami most van”

– ezt mondta a BBC-nek év elején Marc Polymeropoulos, a CIA egykori munkatársa, az európai-eurázsiai titkos műveletek egykori vezetője. Polymeropoulos 2017 végén utazott Moszkvába, hogy felmérje az orosz terepet – azonban állítása szerint egy olyan rejtélyes betegség támadta meg, ami miatt súlyosan megromlott az egészségi állapota. Nem sokkal később hazarepült az Egyesült Államokba, ahol bár egyes tünetei elmúltak, több maradandó károsodása is lett: „Három éve migrénes fejfájásom van, és ez azóta sem múlt el.”

Polymeropoulosnak nyugdíjba kellett vonulnia, hasonlóan ahhoz a több tucat diplomatához és hírszerzőhöz, akiknél szintén felléptek a rejtélyes betegség tünetei a világ több pontján. A jelenség egy mikrohullámú sugárzásos támadáshoz volt hasonló: minden áldozat fejfájásra, émelygésre panaszkodik, de zavart lett a koordinációjuk, a látásuk, zúgásokat hallanak, és a kognitív funkcióik is sérültek.

Elsőként a Kubában állomásozó amerikai diplomatáknál észlelt tünetek alapján állították fel a Havanna-szindróma kórképét, ami mostanra akár 130 diplomatát is érinthet. Az elmúlt hónapokban már észleltek hasonló eseteket Ausztráliában, Grúziában, Lengyelországban, sőt: a CNN májusi beszámolója szerint a washingtoni Fehér Ház környékén is. Az MRI-tesztek alapján ráadásul az érintettek egy részénél maradandó agykárosodás alakult ki – azonban az amerikai kormány szerintük évekig nem is foglalkozott érdemben a betegekkel és az egészségügyi ellátásukkal. Polymeropoulos is arról beszélt, hogy olyannyira leromlott az állapota 2017 óta, hogy a nyilvánossághoz kellett fordulnia segítségért.

Több diplomata is levelet írt a napokban az amerikai külügyminisztériumnak az ügyben, és most úgy tűnik, létre is jöhet a politikai egység Washingtonban az érintettek támogatására. Sőt, a kétpárti javaslat szerint mindent megtennének az eset kivizsgálása érdekében, hogy kiderüljön, valóban célzott támadásról lenne-e szó az Egyesült Államok külügyi munkatársai ellen. A jelek a nemzetközi sajtó szerint egy irányba mutatnak: a Szovjetunió már kísérletezett mikrohullámú sugárzással a hidegháború idején – és többek szerint úgy tűnhet, mintha Oroszország újra felfedezte volna magának ezt a láthatatlan fegyvert.

Hangok, érzékzavar, agykárosodás

2017 augusztusában érkeztek az első hírek Kubában állomásozó amerikai diplomatáktól, hogy több kollégájuknál ismeretlen okokból egy megmagyarázhatatlan betegség tünetei léptek fel 2016 vége óta. A legtöbben hangokat hallottak, amit egy érintett egy letekert kocsiablakon keresztül hallható suhanáshoz hasonlított – egyes pácienseknél csak fél percig, másoknál viszont fél órán keresztül tartott ez a zúgás.

Nem sokkal később a washingtoni kormány visszahívta a diplomatáinak nagy részét Kubából, és arra kérte az amerikai polgárokat, ne utazzanak be az országba. „Szerintem Kuba a felelős. Én ebben hiszek. És ez egy nagyon furcsa támadás, mint tudják. De szerintem Kuba a felelős ezért” – nyilatkozta 2017 októberében a jelenségről Donald Trump akkori amerikai elnök.

Az amerikai kormány megbízásából a Pennsylvaniai Egyetem kutatást is végzett az érintett diplomaták körében, ezek eredményét 2018 márciusában publikálták. E szerint az érintetteknél „sérültek a széles körű agyi hálózatok”, később, 2019-ben pedig ezt azzal egészítették ki, hogy az áldozatok agyi traumát éltek át.

Az MRI-vizsgálatok eredménye alapján „megváltozott az agy teljes egészében a fehérállomány, néhol a szürkeállomány is, ahogyan a funkcionális kapcsolódás is a halló- és a látószervek hálózatai közt”, a páciensekben viszont nagyobb elváltozást nem találtak a kutatás szerint.

Vizsgálatokat végzett az amerikai betegségmegelőzési és járványügyi központ, a CDC is, akik felállították a Havanna-kór meghatározását: e szerint ez egy kétfázisú szindróma, ahol először a hallás- és érzékszervi zavarok jelennek meg, majd ezt követi később a kognitív képességek sérülése és az egyensúlyi zavarok megjelenése. Az általuk vizsgált 95 páciensből 15 tünetei feleltek meg teljesen a CDC által megállapított definíciónak, 31 esetben feltételezték a szindróma lehetséges kialakulását, 49 vizsgált eset viszont így sem felelt meg a definíciónak. Két évvel később a kutatott páciensek közül hatan jártak rehabilitációs kezelésekre, négyen pedig képtelenek voltak újra munkába állni. Azt a CDC sem tudta kideríteni, hogy mi okozhatta a szindróma fellépését a Havannába kiküldött diplomatáknál.

Már csak árnyéka egykori önmagának

A CBS 60 Minutes című riportmagazinja több érintettet is megkeresett, azonban a Kubában állomásozó diplomaták közül egyedül egy riportalany vállalta a beszélgetést – ő is csak név nélkül: „Ez nem valami olyasmi, amivel ismertté akar lenni az ember” – mondta a megszólaló, viszont hozzátette: „Nagyon szeretném, ha elmondanák a történetünket. Szeretném, ha Amerika tudná, mi történt velünk, hiszen rengeteg diplomata dolgozik külföldön.”

Mint mondta, ő is „rendkívüli nyomást, fájdalmat” érzett a fejében, ami szinte teljesen lebénította – hasonlóan azokhoz a Kínában állomásozó diplomatákhoz, akik szintén megszólaltak a riportban.

„Olyan, mintha teljesen felnyitották volna a koponyádat. Annyira rossz, hogy aludni sem tudok miatta. Azon gondolkoztam, hogy mi lehet velem a baj?”

– mondta Mark Lenzi, az amerikai külügyminisztérium munkatársa, akit a kínai Kantonban, a lakásán ért utol a betegség. Akárcsak a felette egy szinttel lakó Catherine Wernert: „Nem érzem jól magam, egyáltalán. Émelygek, kábultnak érzem magam, fáj a fejem. Bizonytalan az egyensúlyom.” Werner 2017-ben érezte először a szindróma tüneteit, ami miatt az édesanyja is kiutazott hozzá.

„Az egykor gyönyörűen kommunikatív, intelligens és figyelmes lányom már csak az árnyéka egykori önmagának” – írta Werner anyja, Laura Hughes a kongresszusnak levelében. Amikor Hughes kilátogatott hozzá Kantonba, ő is hallotta lánya lakásán azokat a mély és magas hangokat, és érezte azt a pulzáló nyomást a testében, amire lánya is panaszkodott. Később az anyánál is fellépett a fejfájás, az émelygés és a koncentrációs zavar is. Sőt, nem csak magukon észlelték a tüneteket: Werner állítása szerint két kutyája is olyan rosszul lett, hogy többször is vért hányt.

Minden jel a mikrohullámokra utal

Mike Pompeo 2018 májusában elismerte a képviselőház külügyi bizottságának meghallgatásán, hogy a kubai diplomaták eseteihez „nagyon hasonló” és „teljesen megfeleltethető” tüneteket produkált a kantoni képviselet több munkatársa is. 2018 júniusában a New York Times arról számolt be, hogy legalább két, Kantonban állomásozó diplomatát evakuáltak Kínából, feltehetően a betegségek miatt, melyről a lap úgy írt, hogy „egyelőre tisztázatlan, hogy a megbetegedéseknek támadás lehet-e az okuk”.

Nemcsak az Egyesült Államok, de Kanada több diplomatájánál is jelentkeztek hasonló tüntetek – az esetek kivizsgálása után pedig a kanadai külügy vissza is hívta az összes Kubában tartózkodó diplomatát és családjaikat. Bár több érintett is munkaképtelenné vált a kór tünetei miatt, a kanadai hatóságok nem tudtak nyomozást indítani az ügyben, hiszen nem tudták diagnosztizálni, milyen betegségről van szó.

Az egyik legvalószínűbb forgatókönyvnek a rádiófrekvenciás, mikrohullámú támadás tűnhet: Beatrice Alexandra Golomb 2018-as tanulmánya szerint

• egyrészt a diplomaták által tapasztalt pulzáló hangok hasonlók a Frey-effektus okozta pulzáló hanghatásokhoz, amit a rádiófrekvenciák, mikrohullámok váltanak ki;
• másrészt a diplomaták tünetei megegyeztek a rádiófrekvenciáknak való kitettség tüneteivel (alvászavar, kognitív zavarok, látászavar, egyensúly- és beszédproblémák, fejfájás stb.);
• harmadrészt „az oxidatív stressz is a rádiófrekvenciás, mikrohullámú károsodás tüneteit mutatja”;
• negyedrészt pedig az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségét a hidegháborúban rengeteg mikrohullámú támadás érte.

Az úgynevezett moszkvai jel jelensége (azaz a Moscow Signal) 1953 és 1976 között érintette rendszeresen az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének munkatársait. A mikrohullámú sugárzás 2,5 és 4 gigahertz között mozgott a követség épülete körül, azonban az amerikai kormány szerint nem voltak ennek egészségügyi következményei a munkatársakra nézve, inkább csak kémkedési célból jelentett veszélyt a diplomaták biztonságára.

Nincs egyértelmű bizonyíték arra, ki állhat mögötte

Amennyiben viszont a Havanna-szindrómát valóban egy hasonló, mikrohullámú sugárzás okozhatta a diplomaták körében, az jóval erősebb lehetett a moszkvai jelnél. A National Academies 2020 decemberében közzétett kutatása is megerősíti azt, hogy „összességében az irányított, pulzáló rádiófrekvenciás energia tűnik az esetek legmegbízhatóbb magyarázatának”, azonban hozzáteszik, hogy „minden egyes lehetséges eset továbbra is spekulatív”, és hogy „a jelentés nem tekinthető véglegesnek”.

Sőt, egyes kutatók nem is tartják valószínűnek a mikrohullámos támadás teóriáját: a Kaliforniai Egyetem neurológusa, Robert Baloh szerint a hipotézis nemcsak valószínűtlen, de egyenesen a science fiction kategóriájába tartozik.

Bármi legyen is a szindróma kialakulásának az oka, most már nem csak az amerikai külügy munkatársaira jelenthet veszélyt, az elmúlt években ugyanis a jelenség fellépett már az Egyesült Államok területén is. 2019-ben a Fehér Ház egyik tisztviselője érzékelte magán a gyengülés jeleit, miközben Washington egyik külvárosában sétáltatta a kutyáját.

2020 novemberében pedig hasonló eset történt a Fehér Ház közvetlen közelében, az Ellipszis parkban – ott, ahol az amerikai elnökök fel- illetve leszállnak a helikopterükkel. A CNN szerint az illetőnek csak enyhe tünetei voltak, fejfájás és álmatlanság, amik egy héten belül elmúltak. Viszont két hete derült ki egy második tavaly novemberi eset is: a Fehér Házhoz tartozó területre lépett volna be valaki, amikor olyan súlyos tünetei lettek, hogy két forrás szerint azonnali orvosi ellátásra volt szüksége.

Az eseményekről és az első két esetről 2021 áprilisában tájékoztatta az amerikai védelmi minisztérium a szenátus és a képviselőház bizottságait, és elismerték, hogy mindkettő hasonló volt a Kubában és Kínában felfedezett jelenségekhez.

Bár a nyomozók nem tudtak egyértelmű bizonyítékot felhozni rá, de valószínűnek tartják, hogy a támadás mögött Oroszország vagy Kína állhat.

Sőt, a fent felsorolt országokon túl hasonló esetekre bukkantak Lengyelországban, Grúziában és Ausztráliában is – ezekben az országokban pedig nemcsak az Egyesült Államokkal fennálló szövetségesi viszony a közös, hanem az Oroszországgal vagy Kínával szembeni külpolitikájuk is.

Túl sok áldozatnak kellett eddig küzdenie ezzel

Marc Polymeropoulos szerint is elképzelhető, hogy a moszkvai hotelszobáját sugárzással támadták meg – elvégre az utóbbi években egyre gyakrabban merül fel, hogy az oroszok egyre tovább és tovább feszítik a határaikat, legutóbb például a novicsokos mérgezéses esetek mentén: „Ez minden bizonnyal eszkaláció, de nem számít rendkívülinek ahhoz képest, ahogyan az oroszok bánnak az embereinkkel” – mondta a nyugdíjazott CIA-tiszt.

Mark Renzi szerint is rádiófrekvenciás mikrohullámú sugárzással támadhatták meg őt és Wernert Kantonban – azonban a 60 Minutes arról is beszámolt, hogy Wernerrel ellentétben Renzit évekig nem tartotta az amerikai külügy a Havanna-szindróma áldozatának. Sőt, egy sanghaji diplomatát szintén nem a szindrómára diagnosztizálták, holott a tünetei szinte teljesen megfelelnek ennek – nemcsak nála, de a feleségénél és a gyermekeinél is. Robyn Garfield egyenesen azt állítja, hogy a feltételezett támadók nemcsak rá, de a gyermekeire is céloztak a sugárzással.

Az amerikai külügyet emiatt az a vád érte, hogy a szindróma áldozatai „cserbenhagyva érezték magukat” a támogatás hiánya miatt – Mark Renzi szerint leginkább azért, mert a Kínával való szoros kereskedelmi kapcsolatok miatt érzékeny lenne az ügy kivizsgálása.

Most viszont úgy tűnik, kétpárti konszenzus alakulhat ki az amerikai kongresszusban a Havanna-szindróma eddigi károsultjainak kárpótlásáról: a 15 szenátor által benyújtott javaslat szerint pénzügyi támogatást és egészségügyi ellátást is kaphatnának majd azok, akik a mai napig a betegség hatása alatt állnak.

„Túl sok áldozatnak kellett küzdenie azért, hogy egészségügyi ellátáshoz jusson a fájdalmuk enyhítéséhez. Ez teljesen elfogadhatatlan. (…) Az esetek száma sajnos egyre csak nő. Az áldozatoknak azt ígérem, hogy a törvény támogatóival együtt elkötelezettek vagyunk abban, hogy kiderítsük: ki a felelős ezekért az elképesztő támadásokért”

– mondta a javaslat szenátusi meghallgatásán Susan Collins republikánus szenátor. „És személyesen ígérem azt az áldozatoknak, hogy meg fogják kapni azt a pénzügyi támogatást és egészségügyi ellátást, amit megérdemelnek. Többször is beszéltem Burns CIA-igazgatóval ezekről a támadásokról, és megérintett az elkötelezettsége és a hozzáállása. Az egész kormányzatnak arra kell fókuszálnia, hogy kiderüljön, ki támadja az amerikaiakat.”