A 21. század egyik legnagyobb és legsúlyosabb vulkánkitörése zajlik

Az április 9-én kezdődött robbanásos vulkánkitörés a karibi Saint Vincent sziget északi részén jelenleg is zajlik. A La Soufrière vulkánból néhány óránként ismételten hatalmas robbanással tör fel a szétszakított magma, és több mint 10 kilométer magasba tornyosul a vulkáni hamufelhő. Kénszag terjed mindenhol, a szürke vulkáni hamu teljesen beterítette a 100 ezer lakosú, piciny, mindössze 390 négyzetkilométer, Budapest területénél is kisebb nagyságú szigetet.

A szigeten nappal is sötétség van, a magyar idő szerint vasárnap hajnali kitörés után megszakadt az áramellátás. A vulkáni hamufelhő keleti irányba terjed és Barbados szigetén is hasonló súlyos helyzet alakult ki. Az első mérések szerint 0,4 millió tonna kén-dioxid jut a légkörbe egyes kitörések során, ami a térségben a legnagyobb mért érték a modern műszeres megfigyelések óta.

A helyzet rettentően súlyos, és a kilátások sem jók

A La Soufrière vulkán ritkán tör ki, de ha működésbe lép, akkor annak komoly következményei vannak. A történelmi időkben ez 1718, 1812, 1902 és 1979 után az ötödik kitörése. 1902. április végén csupán néhány nappal korábban tört ki, mint a közeli Martinique szigetén lévő Mt. Pelée. A La Soufrière vulkán kitörése akkor 1700 halálos áldozatot követelt, a Mt. Pelée kitörése pedig közel 30 ezret. E kitörések alapjában változtatták meg a vulkáni megfigyelésre vonatkozó felfogást, és indították el a folyamatos monitorozást lehetővé tevő vulkánobszervatóriumok megalakítását. Az 1902-es La Soufrière kitörés tragikus volt, elpusztította a karibi őslakos kultúra utolsó maradványát.

Több mint 70 évig kellett várni aztán a következő nagy kitörésre, azonban ekkor a pontos vulkanológiai előrejelzés tízezrek életét óvta meg.

Hősök nem csak a könyvekben, mesékben és filmekben vannak. Itt vannak körülöttünk is, dolgoznak és aztán adódik egy esemény, egy pillanat, amikor kamatoztatják képességeiket. Richard Robertson gyerek volt, amikor a La Soufrière utolsó kitörése történt. Ez is közrejátszott, hogy vulkanológusnak tanult, majd a Montserrat Vulkánobszervatórium munkatársa lett. Ekkor zajlottak a karibi sziget déli részét elpusztító Soufrière Hill vulkán kitörései. Később a Nyugat-Indiai Egyetem vulkánmegfigyelő csoportjának vezetője lett, 2020 végén pedig eljött az a nap, amiért évtizedeken keresztül dolgozott.

December végén vulkánkitörés indult szülőhelyén, a La Soufrière vulkán kráterében. A kitörés nem kapott nagy médiafigyelmet, mivel csupán lassú lávadóm kitüremkedés történt. Ez a folyamat egészen április elejéig tartott, a lávadóm több millió köbméter nagyságúra duzzadt. Azonban március utolsó napjaiban Robertson szokatlan földrengésjeleket észlelt. Egyre gyakoribbakká váltak az úgynevezett vulkanotektonikus rengésjelek, amelyek felnyomuló magma nyomására történő törések, repedések kialakulásához köthetők.

Emellett folyamatos földremegésjelek is megjelentek a szeizmogramon, amely magma mozgására utalt. A jelek jöttek, majd megszűntek, aztán ismét észlelhetők voltak. Április 7-én aztán a kráterben lévő lávadóm körül is egyre erősebb gáz kiáramlást észleltek, a lávadóm egyes részei felszakadtak. Robertson számára egyértelmű volt, egy hatalmas robbanásos kitörés bármikor elindulhat. Április 9-én kiadták a legmagasabb készültségi fokozatot és ennek alapján a miniszterelnök elrendelte a kitelepítést.

A vörös zónában mintegy 20 ezer ember élt. Az úthálózat gyenge a szigeten, ezért hajókkal szállították az embereket, ami közben be kellett tartani a covid járványügyi helyzet miatti előírásokat is. A kitelepítés megkezdése után nem egészen 24 órával a vulkán pedig kitört, több mint 12 kilométer magasra emelkedett a vulkáni hamufelhő! Ha Robertson nem ismeri fel jól az előjeleket vagy vár még egy-két napig, akkor tragikus eseményről számolhattak volna be a hírforrások. Az évtizedek alatt végzett alapkutatási tapasztalata alapján azonban képességeit most élesben kamatoztathatta és pontos előrejelzést tudott adni, ezzel emberek ezreinek életét óvta meg!

Mi várható?

Ehhez ismerni kell a vulkán korábbi működését, amihez szintén kell a vulkanológiai tapasztalat. A La Soufrière tűzhányó kitörései általában nem egyszeri eseményt jelentenek, hanem napokig, sőt akár hetekig is elhúzódhat a vulkáni működés. Azaz ismétlődő, nagy robbanásos kitörésekre lehet számítani, ahogy ez az elmúlt bő másfél napban is történt. Már az eddigi kitörések alapján elmondhatjuk, hogy ez a 21. század egyik legnagyobb és legpusztítóbb kitörése. Szerencsére 1902 óta sokat fejlődött a tudomány.

A vulkanológusok munkája segített a pontos előrejelzésben, azonban ennek hatékonyságához még valami kellett. Az elmúlt években jelentős erőfeszítések történtek a helyi lakosság felkészítésében. Bár sokuknak nincs emléke az 1979-es kitörésről, azonban el kellett velük is fogadtatni, hogy a zöldellő szigeten az élet akár egyik napról a másikra megváltozhat, bekövetkezhet egy veszélyes vulkánkitörés.

A tájékoztatások, a gyakorlatok segítették azt, hogy a súlyos helyzetben a lakosok többsége fegyelmezetten tudta, hogy mit kell tenniük.

Így együtt, monitorozás és lakosság felkészítés, ez szükséges egy hatékony vulkánkitörés előrejelzéshez és veszélykezeléshez. Erre pedig egyre nagyobb a szükség. Hasonló helyzet körvonalazódik a Fülöp-szigeteki Taal vulkán környezetében is, ahol viszont már közel 2 millió ember él, a jelek pedig magma mozgását jelzik.

Dr. Harangi Szabolcs, geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, intézetigazgató egyetemi tanár, kutatócsoport-vezető ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék, MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport