Törökország kilépett az isztambuli egyezményből

A hivatalos török kormánylap bejelentette, hogy Törökország kilép az isztambuli egyezmény néven elhíresült megállapodásból, amit még 2012-ben hozott tető alá az Európa Tanács és a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzése és felszámolása a célja – írja a Reuters.

Az isztambuli egyezményt először ratifikáló ország éppen Törökország volt, és most Recep Tayyip Erdoğan döntése alapján ez az első ország, ami ki is lép az egyezményből azután, hogy bevezette korábban annak intézkedéseit.

Erdoğan nem adott meg formális okot a kilépésre, sokan arra számítanak, hogy azért történt a kilépés, mert az országban nő a nők elleni erőszak, és a probléma egyik megoldása ezek szerint, hogy nem az erőszak ellen lépnek fel, hanem az ellen az egyezmény ellen, ami miatt napirenden lehet a téma.

Sok török konzervatív azt vallja, hogy az egyezmény kikezdi a hagyományos török családmodelleket, nem túl boldogok a nemi egyenlőség miatt sem, valamint azt is vélelmezik, hogy az egyezmény támogatja a homoszexualitást pusztán amiatt, hogy kiköti, hogy nem szabad diszkriminálni a szexuális beállítottság alapján.

Nem Törökország az első, ahol hasonló gondolatmenetek miatt támadják az egyezményt, de Törökország az első, amelyik azután lépett ki az egyezményből, hogy egyébként korábban már elfogadta, és be is vezette azt.

Magyarország emlékezetes módon tavaly májusban elutasította a ratifikációt, Lengyelország, amelyik pedig már évekkel ezelőtt ratifikálta az egyezményben foglaltakat, azzal kezdett fenyegetőzni szintén a konzervatív értékekre leselkedő veszélyek miatt, hogy kilép az egyezményből.

Az Európai Unió több országában pedig Magyarországhoz hasonlóan ilyen-olyan okok miatt egyáltalán nem vezették be az egyezményben foglaltakat. Ilyen például Szlovákia, Ukrajna vagy éppen Lettország is.

Az egyezmény főbb pontjainak a lényege, hogy az egyezményt elfogadó országokban büntethetővé kell tenni többek között a nemi erőszakot, a zaklatást, a kényszerházasságot, a nemi szevek megcsonkítását, a kényszerabortuszt, a kényszersterilizálást. Ezen felül van további számos követelménye az egyezmény alkalmazásának, például rendszeres szakmai képzéseket kell tartani a rendőröknek, hogy hogyan lépjenek fel családon belüli erőszakos és nők elleni erőszakos ügyekben, vagy éppen intervenciós programokat kell létrehozni az erőszakokat elkövető férfiak számára. Magyarország éppen ez utóbbi két feladattal volt sokáig elmaradva, ezért nem is tudta ratifikálni az egyezményt, de végül ezekre nincs is szükség, hiszen az országgyűlés tavaly úgy határozott, hogy nem is akarja Magyarország ezt az egyezményt magának.

Az egyezmény elleni támadások középpontjában általában az áll, hogy az egyezményben definiálják a gender szót is, miszerint a genderbe tartoznak „azok a társadalmilag megalkotott szerepek, viselkedésformák, tevékenységek és attribútumok, melyeket az adott társadalom megfelelőnek tekint a nők, illetve férfiak számára”, vagyis nem a biológiai nem alapján történik a definíció.

A nemi szerepek és a szexuális kisebbségek témája alapvetően határozzák meg sok országban a politikai teret, Magyarországon is érezhető egy tudatos tematizálás ezen a vonalon. Arról, hogy a melegek lehetnek az új migránsok, ebben az anyagunkban írtunk bővebben.