Tizenhárom év után esélyt kap a sorozatgyilkosként elítélt skót ápoló

Éppen a 45. születésnapja volt február 12-én a sorozatgyilkosságért életfogytiglani büntetését töltő skót férfinak, Colin Norrisnak, amikor megkapta azt a hírt, amire közel tíz éve várt. A Büntető Ügyeket Felügyelő Bizottság (CCRC) bejelentette, hogy fellebbviteli bíróság elé utalja a bűnösségét megállapító régi ítéletet, azaz megnyílik az esély arra, hogy ártatlannak találják, és szabad emberként folytathassa az életét.

Nagy hír volt ez a BBC skóciai oknyomozó újságírójának, Mark Dalynek is, aki 2011-ben ásta bele magát a Norris-ügybe. Norris maga mögött tudta az Inside Justice nevű, ártatlanul elítélt embereket segítő civil szervezetet is, amelynek az alapítója, Louise Shorter együtt dolgozott az ügyön Dalyvel. Cikkek sorában, könyvben és dokumentumfilmekben sorakoztatták fel az érveket az ápoló ártatlansága mellett. A CCRC az áttörést jelentő közleményében az ügy bonyolult és nehéz voltát hangsúlyozta. A testületnek majdnem tíz évébe telt, hogy döntésre jusson. 2011 októberében került először eléjük az ügy.

Norrist az ellene folyó büntetőeljárás idején afféle „halál angyalaként” mutatták be a világnak. A történet 2002. november 20-án kezdődött, a hajnali órákban, amikor az egyik leedsi kórház ortopédiai osztályán a műtétből lábadozó Ethel Hall hipoglikémiás rohamot kapott. A 86 éves asszony kómába esett, amiből soha nem tért már magához. December 11-én meghalt. Ethel Hall vérében a rosszullétekor extrém magas inzulinszintet mutattak ki. Az asszony nem volt cukorbeteg. Hamar kialakult az a meggyőződés, hogy valaki lényegében megmérgezte nagy dózisú inzulint tartalmazó injekcióval.

Colin Norrisra egyes munkatársai irányították rá a nyomozók figyelmét. Gyanúsnak találták, hogy azon az éjjelen, mielőtt Hall rosszul lett, a fiatal ápoló megjegyezte: úgy néz ki, mintha valami baj lenne, félő, hogy az asszony nem éri meg a reggelt. Később már az terjedt el Norrisról, hogy amikor épp az ő műszakja volt, mindig meghalt valaki.

Közvetlen bizonyíték nem volt Norris ellen, sem szemtanú, sem ujjlenyomat, sem DNS-nyom. A nyomozást vezető detektív épp egy hírhedt sorozatgyilkos orvos, Harold Shipman ügyén dolgozott közvetlenül azelőtt, hogy ráállították volna a leedsi halálesetre, és szöget ütött a fejébe, nem lehetséges-e, hogy újra egy ilyen elkövető akadt az útjába.

A nyomozók nekiláttak átfésülni az elhunyt betegekről szóló aktákat abban a két leedsi kórházban, ahol a megelőző hónapokban Norris dolgozott. Célirányosan hipoglikémiás eseteket kerestek. Az eredmény, amivel előálltak: néhány hónap leforgása alatt négy idős női betegnél alakult ki érthetetlen okból súlyos hipoglikémiás állapot olyankor, amikor az ápoló éppen be volt osztva, vagy közvetlenül az ő műszakja után. A négy betegből három, a 80 éves Doris Ludlam, a 88 éves Bridget Bourke és a 79 éves Irene Crookes meg is halt. A negyedik asszony, a 90 éves Vera Wilby életben maradt.

Az eredeti akták mindegyik halálesetet természetes halálként könyvelték el. Ethel Hall mérgezéses halála felől nézve azonban a nyomozók olvasatában megfogalmazódott az új magyarázat: Norris személyében egy sorozatgyilkos szedte az áldozatait az idős betegek között.

Az ápolót öthónapos tárgyalássorozat után ítélték el 2008 márciusában. Közvetlen bizonyítékot később sem sikerült találni ellene, a vád javarészt igazságügyi szakvéleményeken alapult. Négy rendbeli emberölésben és – Vera Wilby miatt – egy rendbeli emberölés kísérletében mondták ki bűnösnek. Életfogytiglant kapott azzal, hogy legkorábban 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. A büntetését az angliai Durham fegyházában tölti. A fellebbezését 2009 decemberében elutasították, az ítélet jogerőre emelkedett.

A reményt innentől már csak a CCRC jelentette neki. A birminghami székhelyű független szervezet 1997 óta működik. Azután hívták életre, hogy zsinórban derült fény súlyos következményekkel járó téves ítéletekre nagy horderejű ügyekben. Ilyen volt például az igazságszolgáltatás egyik legnagyobb kudarcaként elkönyvelt ügy, a birminghami hatok ügye, akik – mint végül kiderült – ártatlanul ültek 17 évet olyan kocsmai robbantásokért, amiket nem ők követtek el.

A CCRC Anglia, Wales és Észak-Írország területén vizsgálódik. A testületnek hatalmában áll jogerős ítélettel akár régen lezárt ügyeket is a fellebbviteli bíróság elé utalni, ha a vizsgálódásuk végén úgy ítélik meg: valós esély van arra, hogy a bíróság végül hatályon kívül helyezze vagy enyhítse a régi ítéletet.

100-ból 3 ügy jut el eddig

Elég sok dolga akad a CCRC-nek: az alapítás óta körülbelül 27 ezer megkeresést kaptak, évente nagyjából 1400 jelentkezés fut be hozzájuk. Az ügyek körülbelül 3 százalékát találják végül arra érdemesnek, hogy – mint most Norrisét – a fellebbviteli bíróság elé küldjék. A testület honlapján közzétett statisztika szerint az 1997 áprilisi indulás és 2020 novembere között összesen 753 ügyet küldtek bíróság elé, és 457 esetben a bíróság végül helyt is adott a fellebbezésnek.

Norris ügyében a CCRC arra jutott: valós esély van arra, hogy a fellebbviteli bíróság úgy dönt majd, hogy megalapozatlan volt a férfi bűnösségét megállapító ítélet egy vagy akár több vádpontban is.

A Norris-ügy kulcsa lehet, hogy valójában mi történt Ethel Hall-lal. A Mark Daly-féle oknyomozás megkérdőjelezte azt is, hogy Hall egyáltalán valóban gyilkosság áldozata lett-e. Az újságíró szerint a szándékos mérgezésen kívül lehet egy másik magyarázat is arra, hogy mitől nőtt meg hirtelen vészesen az inzulin mennyisége az asszony vérében: egy ritka állapot, az inzulin autoimmun szindróma is lehet a háttérben. Ez az eshetőség annak idején a tárgyaláson is felmerült, de akkor hét különböző igazságügyi szakértő egyöntetű véleménye alapján elvetették ezt a forgatókönyvet azon az alapon, hogy egy rendkívül ritka szindrómáról van szó, ami egyébként japán embereknél szokott előfordulni.

Hat hónap, négy eset: lehet véletlen?

A Daly-féle, 2014-es Panorama dokumentumfilm szerint ugyanakkor ezen a területen folyamatosan fejlődik a tudomány, és azóta kiderült, hogy a szindróma nem is olyan ritka, mint hitték, számos nem japán páciensnél is dokumentálták már. A filmben erről beszélt Terry Wilkin, az exeteri orvostudományi egyetem endokrinológus professzora. Wilkin egy fecskendő segítségével azt is demonstrálta, hogy irreálisan nagy mennyiségű inzulint kellett volna beinjekciózni Hall szervezetébe ahhoz, hogy az inzulin elérje a teszt által kimutatott extrém magas szintet a vérében. Ez pedig a filmben bemutatott gondolatmenet szerint azt erősíti, hogy nem így került az idős nő szervezetébe az inzulin, nem mérgezés okozta a halálát.

A CCRC azonban ebbe az irányba nem ment el. Azt nem vonták kétségbe, hogy Ethel Hallt meggyilkolták, mégpedig úgy, hogy inzulint fecskendeztek a vérébe.

Ugyanakkor esélyét látják annak így is, hogy a fellebbviteli bíróság ebben a vádpontban is hatályon kívül helyezze a Norrist sújtó ítéletet. Az ügyészség álláspontja az volt, hogy ezt a gyilkosságot senki más nem követhette el, mint Colin Norris. Ezt az állítást viszont lényegében a másik négy eset létezése támogatta meg. Így ha azokban a vádpontokban fel kell menteni az ápolót, meginog az Ethel Hall-féle vád alapja is.

Márpedig a CCRC által meghallgatott szakértők arra jutottak, hogy a másik négy eset mindegyikében megmagyarázható természetes okokkal a súlyos hipoglikémiás állapot kialakulása. Nem véletlenül szerepelt eredetileg is természetes halál a kórházi aktákban.

Az ügyészség arra épített, hogy hat hónap leforgása alatt négy eset: ez egyszerűen túl sok ahhoz, hogy véletlen legyen. A tudományos álláspont azonban változott az eltelt évek során. Az új szakvélemények szerint idős, legyengült embereknél nemcsak, hogy megtörténhet ilyen bármiféle külső behatás nélkül, hanem ez nem is számít akkora ritkaságnak. Erről beszélt már egyébként a Panorama-dokumentumfilmben megszólaltatott szakértő, Vincent Marks professzor is.

Az indíték: általános gyűlölet?

Az oknyomozóknak sikerült előásniuk egy olyan esetet is, amiről a Norrist bűnösnek találó esküdtszék annak idején nem hallhatott, és ami azt mutatja meg, hogy a hatóság szándékosan válogatott a feltárt információk között aszerint, mi illik bele a teóriájukba és mi nem. A kérdéses időszakban meghalt Norris egyik munkahelyén egy Lucy Rowell nevű beteg is hipoglikémiás kómában. A rendőrök a temetésén megkeresték a gyászoló családtagokat, és elmondták nekik, hogy azt gyanítják, Norris ölte meg. Hónapokkal később értesítették őket arról, hogy mégsem, mert kiderült, hogy az ápoló nem is dolgozott a kérdéses időpontban.

Az indíték kérdésére a vád sosem tudott világos választ adni. Azt mondták Norrisról, hogy egyszerűen utálta az időseket, idegesítették őt.

„Végre felcsillant a remény, hogy egyszer véget érhet a rémálom, amivé az életünk vált, mióta csak 2002-ben először kihallgatták a rendőrök a fiamat”

– nyilatkozta a Guardian szerint a CCRC bejelentése után Norris édesanyja, June Morrison.