A brit halászok átneveznének egy halat, hátha így hajlandóak lesznek majd megenni az emberek

A brexit olyan komoly fejtörést okoz a brit halásziparnak, hogy a Cornwalli Halászok Egyesülete (Cornish Fish Producers Organisation) érdekes kampányba kezdett az ipar megmentése érdekében – írja a BBC.

A problémát az okozza, hogy a brit halászipar eléggé támaszkodott eddig az EU-s exportra, amit viszont a brexit erősen megnehezít, ezért a halászok igyekeznek megtalálni a módját annak, hogy növeljék a hazai fogyasztást. Egy lepényhalféle, az angolul csak megrimnek nevezett hal – magyarul szárnyas rombuszhal – esetében az évi ezer tonnás fogás mintegy 98 százaléka megy exportra, szinte kivétel nélkül Spanyolországba.

Adná magát, hogy csökkenteni kell a megrim exportkitettségét, de a hal a briteknél egyáltalán nem népszerű, amit sokan azzal magyaráznak, hogy így néz ki:

Illetve azt sem szeretik az emberek, hogy benne van a nevében a grim szó, ami borzalmast, rettenetest, rémisztőt jelent.

A Cornwalli Halászok Egyesülete ezért azt találta ki, hogy elkezd kampányolni a hal újrapozícionálásáért, ami azzal járna, hogy megváltoztatják a nevét, ha már a külsejét nem tudják. Sosem fogják kitalálni, de igen, a megrimek nagyon nagy részét Cornwallban fogják ki.

Az egyesület terve az, hogy a hal neve a jövőben legyen az, hogy cornwalli nyelvhal. A saját felmérésük szerint már pusztán attól sokkal népszerűbbé válna a hal a fogyasztók körében, ha a neve megpengetne néhány lokálpatrióta érzelmi húrt.

Ezt a logikát követve egyébként azt is szeretnék elérni, hogy egy másik, szintén leginkább exportra halászott állat, a 85 százalékban spanyol tányérokon kikötő nagy tengeripók nevét is változtassák meg, hátha úgy népszerűbbé válik az Alien-filmeket idéző állat.

A nagy tengeripók esetében az a cél, hogy a sokkal kifinomultabban csengő cornwalli királyrák nevet kapja az állat.

„Ezt a két fajt különösen kevéssé szeretik ebben az országban, pedig néhány exportpiacunkon kifejezetten népszerűek” – mondta Paul Trebilcock, a Cornwalli Halászok Egyesületének képviselője.

Arról egyelőre nincsenek hírek, hogy a kormányzat támogatja-e a cornwalli halászok elképzeléseit, de az ötlet egyáltalán nem újdonság az Egyesült Királyságban – írja a Guardian.

Hasonló játszódott le az 1990-es években, amikor egy addigra teljesen népszerűtlenné vált halfajt brandeltek újra sikeresen. A pilchard egy tipikus brit halfaj volt, amit már a 19. században is nagy mennyiségben árultak sózott formában. Aztán jöttek a kanadai lazackonzervek, meg a tonhalkonzervek a Csendes-óceán térségéből, és az 1990-es évekre gyakorlatilag teljesen eltűnt a pilchard az éttermekből és a boltokból – írja az Independent a pilchard történetét összefoglaló cikkében.

Ekkor ütött szöget egy halász fejébe a gondolat, hogy nincs ez így rendben. „Nutty Noahnak hívták a fickót, aki vagy tíz évvel ezelőtt [az 1990-es években – a ford. ]elkezdte a dolgot. Lent élt a parton, vett egy öreg halászhálót Franciaországban, és úgy döntött, hogy kihajózik pilchardot fogni, amit átnevezett cornwalli szardíniává. Végül annyit fogott, hogy a súlytól elsüllyedt a hajója” – idézte fel a pilchard rebrandelésének történetét egy cornwalli halász még 2014-ben.

Az ötlet bejött, ma már gyakorlatilag egyáltalán nem különböztetik meg a szardíniát a pilchardtól, csupán annyi kitételt tesznek, hogy a 15 centinél kisebb szardínia az szardínia, ami pedig nagyobb, az pilchard, ami igazából ugyanúgy szardínia – némileg hasonló analógiát láthatunk itthon a fogassüllő esetében. A cornwalli szardínia ötlete nagyon bejött, a kétezres évekre a legmenőbb éttermek rakták vissza az étlapjaikra a szardíniát, a brit éttermek, mint például Jamie Oliver Fifteen to Duckja pedig természetesen azzal büszkélkedtek, hogy náluk nem akármilyen szardíniát lehet enni, hanem cornwallit.

Frissítés: Cikkünk korábbi verziójában azt írtuk, hogy a megrimnek nincs magyar neve. Egy olvasónk jelezte, hogy van, még ha nem is túlságosan közismert. A cikkünket frissítettük, a hibáért elnézést kérünk.