Évtizedekig nem tudták, hogyan halt meg kilenc fiatal szovjet túrázó, most kiderült pár újabb részlet a Gyatlov-rejtélyről

1959 januárjában kilenc túrázó halt meg egy hosszú sítúrán a Szovjetunióban. A haláluk pontos okát évtizedekig nem sikerült felderíteni, sokféle elmélet volt arról, hogyan veszthették életüket, tavaly azonban tulajdonképpen megfejtették a rejtélyes ügyet, szinte minden kétséget kizáróan sikerült megállapítani, hogy lavina okozta a balesetet. Most ezzel a legvalószínűbbnek tartott elmélettel kapcsolatban álltak elő új részletekkel a téma kutatói.

Ahhoz, hogy az új infókat összefüggéseiben is megértsük, elevenítsük fel, eddig mit tudtunk a különös esetről. A rejtély névadója, Igor Gyatlov végzős főiskolás volt, a pártkongresszus tiszteletére sítúrát szervezett, ahová nyolc, a főiskoláról ismert barátjával és egy kirendelt vezetővel indult el, a 21 és 38 év közötti résztvevők mind gyakorlott síelők és kirándulók voltak.

Úgy tervezték, hogy a helyi őslakos manysik nyelvén halott sziklát, halottak hegyét jelentő Holatcsahl-hegy hágóját még világosban elérik, éjszakára pedig a hegy túloldalán, védettebb helyen táboroznak le. Ez nem jött össze, ezért úgy döntöttek, sátrat vernek a hegyoldalban. Az éjszaka bekövetkező rejtélyes események miatt ez lett az utolsó táborhelyük.

Néhányan alsóneműben hűltek ki

Miután a csapat nem tért vissza időben, mentőexpedíciót küldtek a felkutatásukra. A hóval félig betemetett sátrukat meg is találták a hegyoldalban, mellette lefelé vezető lábnyomok voltak a hóban. A sátor oldalát belülről felmetszették késsel, a felszerelés viszont odabent volt rendezett állapotban.

A nyomok mentén, néhány száz méterre a sátortól megtalálták az első két holttestet. Mellettük egy kezdetleges tábortűz nyomai voltak. A holttestek csak alsóneműt viseltek, még bakancs sem volt rajtuk. Fejjel a sátor irányába néztek, mintha még próbáltak volna visszamászni, akárcsak a második körben megtalált három csoporttag, akik egymástól pár száz méter távolságra feküdtek, néhány centi hó alatt.

Rajtuk kicsivel több ruha volt, de így is jócskán alul voltak öltözve a mínusz 30 fokos hideghez képest. Az első öt holttesten voltak ugyan kisebb sérülések, de a halálukat kihűlés okozta.

A többieknek brutális sérüléseik voltak

A többi négy ember maradványait csak több mint két hónappal később találták meg, már az olvadáskor, mert három méter hó takarta el őket. Ők jobban fel voltak öltözve, de nemcsak a saját ruháik voltak rajtuk, hanem a többiekéi közül is rájuk volt húzva néhány ruhadarab.

Rajtuk nagyon súlyos sérülések voltak, egyikük koponyatörést szenvedett, a többieknek pedig a bordái törtek, nyaksérüléseik és belső vérzésük volt. Az egyik nőnek hiányzott a nyelve is. A súlyos belső sebeket az orvosszakértő autóbaleseteknél látottakhoz hasonlította, vagy ahhoz, mint amikor valakit óriási nyomás ér. De azt kizárták, hogy ember okozta őket.

Földönkívüliek, jeti, KGB

Az eset után a nyomozók nem tudták felderíteni, hogy mi okozhatta a túrázók halálát, a nyomozás anyagát titkosították, csak a kilencvenes években vált újra elérhetővé. A sok furcsa részlet miatt sokféle elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy mi történhetett aznap éjjel.

A furcsa sérülések és a csonkítás miatt voltak, akik jetitámadásra gyanakodtak, a helybeliek közül voltak, akik fényjelenségekről számoltak be aznap éjjelről, ezért az ufóhívők földönkívüliek támadását sejtették a halálesetek mögött, de olyanok is akadtak, akik szerint egy félresikerült katonai kísérlet, vagy egy titkos KGB-akció áldozatai lettek a túra résztvevői.

Lavina

A földhözragadtabb magyarázatok közt már korábban is felmerülta lavina, tavaly pedig biztossá vált, hogy ez okozta a balesetet. Eszerint egy hócsuszamlás miatt kellett kimenekülniük a sátrukból, és azért mentek egy kicsit távolabb a táborhelytől, mert féltek egy újabb lavinától.

A hóviharban tüzet gyújtottak, hogy ne fagyjanak halálra, de nem sokkal később a tűz kialudt, és ketten szinte azonnal megfagytak. Néhányan megpróbáltak visszamenni a sátorhoz, hogy hozzájussanak a melegebb holmikhoz, de nem tájékozódtak jól a rossz látási viszonyok közepette, eltévedtek, és végül kihűltek.

A csoport másik négy tagja később ugyanabban az irányban indult el, de ők nem kúszva, hanem a havat tömörítve, belemélyedve próbáltak haladni, aminek következtében elmozdult a három méter vastag hóréteg, amely elsodorta és maga alá temette őket. Az ő nagyon súlyos sérüléseiket a szakértők szerint a több tonnányi hó nyomása okozta.

De nem egy sima lavina

Most a Wired hosszú cikke összefoglalta a lavinás magyarázat legújabb kutatási eredményeit. Ezek alapján nem egy szokványos hócsuszamlásról lehetett szó.

A kutatók modelljei alapján nagyon valószínű, hogy

egy kisebb méretű hócsuszamlás találta el a csapat sátrát, emiatt kellett kimenekülniük belőle, néhányan pedig már ekkor komoly sérüléseket szerezhettek.

A mentőcsapat, bár jóval a haláluk után talált a holttestekre, könnyen észrevette a sátrat, ami nem volt mélyen eltemetve. A kutatók szerint ahhoz, hogy egy lavina elinduljon, legalább 30 fokos lejtésű talaj kell, itt azonban csak 23 fokos volt a talaj meredeksége.

A túrázók viszont egy lyukat vájtak a hóba, hogy oda verjék fel a sátrukat. A hógörgeteg nem indult el azonnal, de lavinakutatók és hófizikusok szerint mégis ez a lyuk okozhatta a későbbi csuszamlást, ez lazíthatta ki a mély hó sűrűbb felső rétegét, ami aztán megindult, és rázúdult a sátorra. Amikor a túrázók a sátor helyén kitermelték a havat, akkor gyakorlatilag eltávolították a támfalat a feljebb lévő hó alól.

Már a sátor leverésekor elindulhattak a repedések, de ez a szokásosnál lassabb folyamatot generált, csak később, a hó alsó, kevésbé sűrű rétegének összezuhanásakor indult meg a csuszamlás. Emellett az is elősegítette a folyamatot, hogy a sátor felállítása után az erős szelek még több havat hordtak a sátor feletti lejtőre.

A lavinának ráadásul nem is kell nagynak lennie ahhoz, hogy súlyos károkat okozzon az emberi testben. Egyik túrázó sem fulladt meg a hó alatt, ki tudtak mászni alóla, többen viszont nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek. A kutatók az autóipari töréstesztek adatait felhasználva jutottak arra az eredményre, hogy a borda- és koponyasérülések valószínűleg úgy alakultak ki, hogy az áldozatok a hátukon fekve aludtak, amikor a hó rájuk zúdult.

Így nagyon súlyos, de nem halálos sérüléseket szenvedtek. A kihűlésük után pedig vadállatok ehettek a holttestekből, ez lehet a magyarázat arra, hogy miért tűntek el egyes áldozatok testrészei.