„Nem félek. 1991-ben is volt egy földrengés, azt is túléltük” – a petrinjai tüdőgyógyász széttárja a karját dolgozószobája leszakadt plafonját nézve. Boris Vrga ötven éves háza menthetetlen, hiába ez a legfiatalabb épület a Franjo Tudjman tér általában száz-kétszáz éves házai között.
A 15 ezres város lassan ébred a sokkból, optimizmust legfeljebb az adhat, hogy a keddi, hét halálos áldozattal járó 6,3-as rengést szerdán már alig tizedakkora – bár így sem jelentéktelen – 4,9-es rengés követte, talán megnyugszik egy időre a föld.
Szerdára a házak utcára omlott romjainak javát már feltakarították, a katasztrófavédelem és a hadsereg folyamatosan dolgozik, de az bizonyos, hogy a látványos munkaszakasz után még hosszú az út a felépülésig. „Az emberek két perc alatt mindenüket elvesztették” – mondta horvát újságírók kamerái előtt könnyekkel küszködve a Petrinjától néhány kilométerre fekvő Glina polgármestere. (Glinában egy halálos áldozata volt a földrengésnek.) Onnan és Petrinjából is sokan eljöttek, egyelőre nem mindenki szembesült azzal, hogy hosszú időre maradtak otthon nélkül.
„A mi szállodánk száz szobát ajánlott fel, egyelőre csak pár család jött, a többség rokonoknál húzhatta magát magát. Pár nap múlva lehet nagyobb szükség a hosszabb távú szoba- és lakásfelajánlásokra” – vélte a zágrábi International munkatársa. (A koronavírus-járvány miatti korlátozások miatt egyébként is padlón a turizmus, hely legalább van a szállodákban és az airbnb-re fenntartott lakásokban.)
Hasonló felajánlásokat országszerte tettek, kérdés, mennyi embernek és milyen hosszú időre tudnak átmeneti menedéket nyújtani. A városba folyamatosan érkeznek mentőegységek az ország minden részéből. Egy földmérő iroda romos épületénél indiai munkások álltak. Nem a katasztrófa miatt jöttek Indiából, valójában mát hosszabb ideje Horvátországban dolgoznak vendégmunkásként, az építőipari cég rendelte őket át Petrinjába.
Bár a legnagyobb pusztítást Petrinjában végezte a földrengés érték, a környék több települését is súlyos károk érték. A 12 kilométerre lévő Sisak (Sziszek) szerdán húsz lakókocsiból felállított tábort kapott. A város kórháza is csak sürgős eseteket fogad, a többi beteget – közöttük a koronavírus miatt kezelteket is – már kedden Zágrábba szállították.
Autóval most nehézkes a haladás Petrinja és Sisak között, az utak részben megrongálódtak, de a forgalom is nagy a mentők, a munkagépek és a várost elhagyók vagy épp rövid időre visszatérők miatt. „A fiam biciklivel tekert át a sisaki kórházba, hogy elvégezhessen egy műtétet” – mondta a már idézett Boris Vrga, aki nem csak orvos, de író és képgyűjtő is – igaz, a földrengés a házával együtt képgyűjteménye egy részét is elvitte.
A belváros legtöbb háza üresen áll a megmaradtak közül is, de sok lakó helyben maradt. „Az autónkban vészeltük át az éjszakát” – mondta egy asszony, aki szomszédjaival együtt kényszerpikniket tartott az egyik romos ház mellett. Az ő ’80-as évek végén épített háza ugyan túlélte – ahogyan a város legtöbb fiatalabb épülete –, de nem mer hosszasan ott időzni. „Majd ha megnézi a statikus, meglátom. Persze, nem tudom, hogy megismétlődhet-e a földrengés, de talán egy időre ennek vége” – mondta. Ezzel a katasztrófapiknik többi résztvevője is nagyjából egyetértett.
