A teljes vereségtől tartva kötött tűzszünetet az örmény kormányfő

A hadsereg javaslatára írta alá az örmény kormányfő azt megállapodást, amely miatt tiltakozók támadták meg a jereváni parlamentet kedd hajnalban, árulónak tartva Nikol Pasinjant.

A kormányfő szerint azonban az 1992 óta az örmény hadsereg által ellenőrzött – döntően örmények lakta, 150 ezer fős – Hegyi-Karabah (örmény nevén Arcah) védelmében a hadsereg kudarcot vallott Azerbajdzsánnal szemben, így a végső vereségtől menekülve volt kénytelen megállapodni hétfőn az azeri kormányfővel a szeptember végén indult harcok leállításáról.

Pasinjan félórás beszédben magyarázta el a Facebookon, hogy nem volt más választása. „Nincs elég katonai erőforrásunk. A fronton olyanok harcoltak, akiket már egy hónapja nem váltott fel senki. Végül Örményország és Arcah vezetése úgy döntött, mielőbb befejezi a háborút, mielőtt az sokkal súlyosabb következményekhez vezet” – mondta a 2018-ban hatalomra jutott kormányfő. Elmondása szerint a hadsereg már hosszú idő óta megállapodást követelt, mert nem tudják biztosítani a védelmet az azeri erőkkel szemben.

Arcah vezetője is elismerte, hogy vesztésre álltak a harcokban: elvesztették a legnagyobb várost, Susát – ahol a Szovjetunió idején egy nagyobb azeri közösség élt, amelynek mecsete is volt a keresztény örmény többség lakta térségben – szintén elveszítették november 7-re, több más kerülettel együtt, így megvolt a veszélye, hogy a harcok már közvetlenül a hegyi-karabahi főváros, Sztepanakert határáig érnek – írta a Newsru.com.

Hegyi-Karabah örmény lakossága ellenére a Szovjetunió idején Azerbajdzsán része volt. Az örmény–azeri konfliktus a 20. század elejétől vált súlyossá, a Szovjetunió évtizedei alatt azonban sikerült kontroll alatt tartani, a két tagköztársaságban kölcsönösen éltek kisebbségek a szomszédból. A szomszédos örmény tagköztársaság többször kérvényezte Moszkvánál, hogy a területet csatolják át, ám ez nem történt meg.

A '80-as évek végén azonban megindultak az örményellenes pogromok Azerbajdzsánban, majd válaszul Örményországban is üldözték az azerieket. Ezután a két ország függetlenné válásakor nyílt háború tört ki Örményország és Azerbajdzsán között, utóbbi azonban akkor vereséget szenvedett, így a nemzetközi jog szerint hozzá tartozó Hegyi-Karabah feletti ellenőrzést elveszítette, ám a harcokat lezáró tűzszünettel sem mondott le a területre vonatkozó igényéről. Már csak azért sem, mert a négyezer négyzetkilométeres egykori Hegyi-Karabah Autonóm Terület mellett további 7 ezer négyzetkilométert veszített el amelyről azeriek százezrei menekültek el.

Az elmúlt 28 évben a mostanra 3 milliósra csökkent, tengertől és ásványi kincsektől elzárt Örményországgal szemben Azerbajdzsán több mint 9 milliósra nőtt, olajkincse révén gazdaságilag megerősödött. Az autoriter Azerbajdzsánnal szemben valamivel szabadabb légkörű Örményországban tisztában voltak vele, hogy az idő gazdasági és demográfiai szempontból nem az örményeknek dolgozik, akiknek egyre nagyobb gazdasági terhet is jelentett Hegyi-Karabah védelmének biztosítása.

A Moszkvában aláírt megállapodás értelmében csaknem kétezer orosz katona ellenőrzi a két ország közötti tűzszünetet, az örmény erők ezzel párhuzamosan kivonulnak Hegyi-Karabahból. Az azeri és az örmény fél fogolycseréket hajt végre, és kölcsönösen átadják a harcokban elesett katonák holttesteit is.

A Telex legfrissebb híreiért kattintson ide>>>

A Telex legfrissebb koronavírussal kapcsolatos híreiért kattintson ide>>>