Rekordrészvétel, a vártnál sokkal szorosabb választás, billegő csatatérállamok: Amerika négy év Trump után is rendkívül megosztott. A fiatalok és a diplomások között, a városokban és a kisebbségeknél fölényesen nyert Joe Biden, és tovább nőtt a különbség a férfiak és a nők politikai irányultságában. Donald Trump leginkább a centrista szavazóknál bukhatott, de a fehérek között még így is simán győzött volna. Az amerikai társadalom a Biden által megnyert 2020-as elnökválasztás exit polljai alapján.
(Az amerikai elnökválasztásról szóló percről percre közvetítésünket ide kattintva olvashatja!)
Öregszik az amerikai átlagválasztó, de a republikánus gyorsabban: az 50 év felettiek között ugyan Donald Trump nyerte a választást (három százalékkal), de az előnye csökkent az idősebb korosztályban is, a Z generációs első választók között pedig hatalmas, közel két és félszeres volt Joe Biden előnye.
Közel 160 millióan szavaztak az amerikai elnökválasztáson, a nagy mozgósításnak (és az amerikai népességnövekedésnek: az USA lakossága 2000 óta 50 millió fővel nőtt) köszönhetően Biden és Trump is annyi szavazatot kapott, mint korábban egyetlen elnökjelölt sem az amerikai történelemben. A számolás még több államban tart, a vasárnap délutáni részadatok alapján Biden 74 571 309-et, míg Trump 70 399 145-t. (De nem az országosan leadott szavazatok számítanak, az egyes államokban elnyerhető elektorok közül kell az 538-ból legalább 270-et megszerezni, ezt a határt lépte át szombaton Biden, aki 279 elektoron áll, így előnye már behozhatatlan, noha több államban még nincs eredmény.)
Nemcsak abszolút számban hozott rekordrészvételt a mostani, arányaiban is a 19. század utolsó évéig kell visszamenni, hogy a 66 százalékos részvételnél magasabbat találjunk. Ahhoz, hogy ez milyen régen volt, elég annyi, hogy akkor még a republikánusok küzdöttek a feketék felemeléséért, az elnyomó Dél volt a demokraták hátországa, és összesen 14 millióan szavaztak, döntő többségükben fehér férfiak (a nőknek csak 1920 óta van választójoga).
Az amerikai politika demográfiája azóta radikálisan átalakult. A választásokat egyre inkább a nők döntik el: negyven éve már ők adják a szavazók többségét, és egyre karakteresebben máshova ikszelnek, mint a férfiak. A más konkrétan a Demokrata Pártot jelenti, a nemek közötti különbség akkora, hogy a férfiaknál idén is Trump nyert volna szoros versenyben, a nők között azonban Biden sima többséget szerzett: 56 százalék szavazott rá, míg a republikánus jelöltre csak 43. Trump macsóságával legalábbis nem sikerült a maga javára fordítani a női voksokat.
Az etnikai szavazatok aránya közben ciklusról-ciklusra nő, méghozzá elég gyorsan. Bill Clinton megválasztásakor 1992-ben még a szavazók 87 százalékát tették ki a fehérek, amikor Barack Obama nyert 2008-ban, már csak 74-et, most pedig 65-öt, nem egész a kétharmadát. (És először haladja meg a spanyolajkúak száma a feketékét, kb. 13-13 százalék). Bár a fehérek részvétele majdnem mindig magasabb (Obama újraválasztása volt a kivétel, akkor több fekete ment el szavazni), a kisebbségek döntő szerepet játszanak a választás kimenetelében, ez pedig a politikai közhely szerint a republikánusoknak hosszú távon nem sok jót jelent.
Ehhez képest Trump vártnál jobb szereplésének az egyik lehetséges magyarázata, hogy az elnök több latinó szavazatot kapott, mint amit a közvélemény-kutatások valószínűsítettek. A floridai kubai közösség többsége az antikommunista retorikájú Trumpra szavazott, nélkülük nem húzta volna be váratlanul simán az államot. A latinó férfiak között máshol is jobban szerepelt, így tudta a demokrata remények ellenére simán megtartani Texast, de általában is látható, hogy a katolikus, társadalmi értékeikben konzervatív hispán szavazócsoportok között bőven lehet bázisa a republikánusoknak: Trump ebben a szegmensben javítani tudott 2016-hoz képest, sőt, a fekete és az ázsiai férfiaknál is tudott hozni plusz három százalékot.
A nem fehér szavazóknál régen szerepelt olyan jól az aktuális republikánus jelölt, mint most Trump: ezeknek a szavazatoknak a jó negyedét tudta megszerezni (26% Biden 72-jével szemben). Az összkép azonban így is elég tiszta. A feketéknél most is elsöprő volt a demokrata fölény (87%), és a latinó szavazatok kétharmada így is Bidennek ment – a demokrata jelöltnek ezzel sikerül a jelek szerint elhódítania Arizonát, ahol még számolnak.
Az exit poll előzetes eredményei alapján a fehérek között ezúttal is viszonylag egyértelmű többséget szerzett Donald Trump: 57 vs. 42 százalék; 2016-ban is épp ekkora volt ebben a szegmensben az előnye. Ez mondjuk alap a republikánusoknál: a hatvanas évek óta minden elnökválasztásnál ők kapják a fehér szavazatok többségét. Itt kell akkora előnyt kiharcolniuk, ami elég a demokratáknak kedvező csoportok szavazataival szemben – ha nem is múlt sokon, ez most nem jött nekik össze.
Exit poll
A korábbi elnökválasztásokhoz hasonlóan az exit pollt 2020-ban is az Edison Research készítette, együttműködésben több médiacéggel. Ezúttal azonban, részben a járványhelyzet miatt a választók többsége már korábban leadta a szavazatát. Ezért a klasszikus, a szavazóhelyiség melletti exit pollt telefonos és korábbi személyes kérdezéssel egészítették ki. Emiatt elképzelhető, hogy az eredmények kevésbé pontosak, de a nagy szociodemográfiai csoportok közötti mintázatokat ez valószínűleg nem befolyásolja túl komolyan. A cikkben a szerda esti előzetes eredményekből indultunk ki, ezek a választást követően pontosításokkal, átsúlyozásokkal még módosulhatnak.
A nyelv és a bőrszín az adatok szerint önmagában is fontos tényező a választásokon, de kizárólag faji szemüvegen át nézni az eredményeket legalább annyira torzít, mintha színvakságot kényszerítenénk magunkra. Az etnikai csoportok belsőleg is nagyon megosztottak. Az amerikai társadalom hagyományos szimbolikus törésvonala, a college ezúttal is elég markáns: a fehérek között nagy különbség van a felsőfokú végzettségűek és a diplomanélküliek között.
Előbbieknél lényegében 50-50 százalékot szerzett a két jelölt, utóbbiaknál viszont több mint kétszer annyian szavaztak Trumpra, mint demokrata kihívójára. A diploma tehát a fehéreknél eltünteti a republikánus párt előnyét.
A 2020-as eredményekre most is könnyű lesz ráhúzni azt a politikai narratívát, hogy Trumpra az alacsony végzettségű, idősebb vidéki fehér férfiak szavaztak elsősorban. Azok, akiknek az elnök leginkább szólt, és akiknek munkahelyeik megvédését és egy újra naggyá tett Amerikát ígért már 2016-ban is, és akik a leginkább elégedettebbek az elmúlt négy évvel.
A nagyobb városokat az exit poll szerint Biden 60-37 arányban elvitte, míg a vidéket Trump hozta 54-45 arányban. Igaz, négy éve még nagyobb volt a különbség lakóhely szerint.
Zajlik tehát némi kiegyenlítődés, valószínűleg ideológiai alapokon: a republikánusok felé húzók mindenhol határozottabban beálltak Trump mögé, ahogy a demokraták is követik a pártvonalat. Ez nagyjából garantálhatná is a szoros versenyt, hiszen az amerikai szavazók jó harmada demokrata, 30 százaléka pedig republikánus érzelmű. Utóbbiak enyhe hátrányát kiegyenlíti a számukra kedvező elektori rendszer, az, hogy a választási rendszer feléjük lejt, amivel 2016-ban Trump simán elnök lehetett annak ellenére is, hogy Hillary Clintonnál 3 millióval kevesebb szavazatot kapott országosan.
Republikánus szempontból a gond, hogy az el nem kötelezett, „semleges” szavazók ezúttal a demokrata jelöltet támogatták. Az exit poll szerint ők 54-40 arányban Bident választották – szemben 2016-tal, amikor az enyhe többségük Trumpra szavazott. A kert- és elővárosok népe szintén átbillent, itt a mérsékelt Trump-előnyből mérsékelt Biden-előny lett.
A republikánus párt jobboldalának szóló, ideológiai alapú kormányzás és az elnöki megszólalások tehát a demokraták felé tolták a mérleg nyelveként funkcionáló politikai közepet.
Ezt az sem tudta kiegyensúlyozni, hogy a saját bázis, mint a fehér evangéliumi keresztények négyötöde, eközben kitartott a keresztény erkölcsöket személyes életében lazán kezelő Trump mellett.
A közvélemény-kutatások szerint azok, akik leginkább azt várják egy elnöktől, hogy „egyesítse az országot”, döntő többségükben Bidenre szavaztak, szemben az erős vezetőre vágyókról, akik Trumpra.
Az ideológiai hangsúlyok egyértelműek: amikor azt kérdezik a választóktól, hogy melyik kérdés volt számukra meghatározó, a trumpisták a gazdaságot és a bűnözést, rendteremtést említik leginkább, a Biden-pártiak pedig a faji egyenlőtlenséget, a koronavírust és az egészségbiztosítást. A választói csoportok pártszimpátia szerint ítélik meg a járványkezelést is (40 százalék szerint nem volt jó a koronavírusra adott válasz az Egyesült Államokban). A kérdésre, hogy mi a fontosabb, a járvány megállítása még akkor is, ha az rossz a gazdaságnak, avagy a gazdaság újjáépítése akkor is, ha ehhez el kell engedni a koronavírust, a demokraták nagy többsége az egészségügyi szempontokat, a republikánusok pedig a gazdaságiakat részesítik előnyben.
A megosztottságot jelzi, hogy mindkét jelöltről csak az amerikai választók 3 százalékának van kedvező véleménye, de azt is csak 4 százalék mondja, hogy egyikről sincs. A párhuzamos félelmek azonban általánosak: a választás napján az amerikaiak negyede úgy gondolta, hogy Biden győzelme rettenetes lenne, Trump sikeréről a szavazók harmada gondolta ugyanezt. Biden az emberek 52 százaléka szerint van megfelelő fizikai és mentális egészségben az elnöki székhez, Trump 46 százalék szerint. Az amerikai választók 8 százaléka szerint egyik jelölt sincs abban az állapotban.
