Anyjuk nevével temették el az elvetetett magzatokat Olaszországban

„Angyalok mezeje” – így emlegették a helyi lapokban azt a parcellát, amely a római Prima Porta temetőben az elvetett magzatoknak volt fenntartva. Több száz fehér kereszttel ellátott sír van a területen, a parcella azonban nem a megnyugvás helye azoknak a nőknek, akiknek a magzatait a hozzájárulásuk nélkül temették oda 2012 és 2020 között. Sok esetben ráadásul úgy, hogy a fejfákra a beleegyezésük nélkül írták ki az anyák teljes nevét.

Miközben Lengyelországban komoly utcai tüntetéshullám kezdődött, miután múlt héten az alkotmánybíróság lényegében megtiltotta az abortuszt, Olaszországban a magzattemetők miatt kerültek újra előtérbe az abortusz körüli kérdések. Több mint 100 olasz nő kérte az ügyben, hogy a hatóságok derítsék ki, ki temette el nyolc éven át a magzatokat az anyák megkérdezése nélkül, de a nevüket közszemlére téve. Egy Differenza Donna nevű szervezet adott be a nevükben keresetet a római ügyészségen, szerintük a nők emberi és személyiségi jogai súlyosan sérültek.

A harcuk része annak a több évtizedes problémának, amellyel az olasz nők szembesülnek: bár az abortusz már 1978 óta legális Olaszországban, az anyák megnevezésének gyakorlata jól mutatja, hogy a terhességmegszakítás társadalmilag még mindig rendkívül kényes téma, és csak kevés orvos, kevés kórházban hajlandó végrehajtani a beavatkozást.

>>> A Telex legfrissebb cikkeit itt olvashatja <<<

Csak ellátogatott a temetőbe, de a saját nevét látta a fejfán

A Prima Porta-i temető szóban forgó parcellájába csak a 20. hét után elvetetett magzatokat temetik. Az olasz törvények szerint ezekben az esetekben kizárólag egészségügyi okból lehet megszakítani a terhességet, ha a magzat súlyos fejlődési rendellenességgel rendelkezik, illetve ha az anyára veszélyt jelent a terhesség. Az anyák közül sokaknak mindez komoly traumát jelent, ezért is különösen bántó számukra, hogy megszégyenítés célpontjaivá válhatnak.

„Ez nem az én sírom, hanem a fiamé”

– kezdte sorait Marta Loi a Facebookon megoszott posztjában. Loi a Prima Porta-i temetőben talált rá szeptember végén a saját nevével feliratozott sírra. A római nőnek több mint fél évvel korábban volt abortusza, a sírfelirat szerint február elején temették el a magzatát. Akkor, bár szóba került, nem tudott foglalkozni a temetéssel, így a beavatkozást végző klinika maga gondoskodott a magzat elhantolásáról – anélkül, hogy erről Loit tájékoztatták volna. Fél évvel később a nő mégis utánajárt, hogy mi történt, így talált rá a sírra, amelynek keresztjén a temetés dátuma és az ő neve szerepelt.

Hasonló történet a 36 éves Francescáé, akiről a Guardian írt: ő hat hónapos terhesen döntött az abortusz mellett, miután közölték vele, hogy a magzata fejlődési rendellenességekkel küzd, és valószínűleg halva születik majd. A kórház tíz napig még nem volt hajlandó elvégezni Francescán a beavatkozást, az abortusz után viszont több szempontból is problémásan jártak el. A nő elmondása szerint majdnem elájult, amikor megtalálta a nevével feliratozott sírt.

„Rettenetes volt a kislányom elvesztésével járó elképesztő fájdalom után felfedezni ezt a szörnyűséget”

– mondta a nő a lapnak. A síron lévő dátum szerint Francesca gyerekét 3 hónappal a művi vetélés után temették el. „Többször is megkérdeztem, hogy mi lett a magzat sorsa, a kórház erre elhitette velem, hogy megszabadultak tőle. De akkor hol volt három hónapon át? Aztán a kereszt szimbólummal temették el, amelyhez nem járultam hozzá, és még a nevemet is odaírták – úgy éreztem, mintha megbüntettek volna.”

„Minden abortuszon átesett nőnek joga van megválasztani, hogy eltemeti-e a magzatot, és ha igen, milyen módon, mely szertartás szerint. Mélyen személyes döntésekről van szó, amelyeket nem lehet megkérdőjelezni” – mondta Monica Cirinnà, az olasz parlament szenátora a Politicónak az esetről.

Megy az egymásra mutogatás

Csakhogy az AP cikke szerint több helyen is ellentmondásosak, vagy átfedésben vannak egymással az elvetélt magzatok temetésére vonatkozó szabályozások. Erre jó példa, hogy míg az olasz abortusztörvények látszólag garantálják az anya magánéletének védelmét, addig egy 1939-es törvény szerint a 20. hét után elvetélt magzatok temetése kötelező – miközben a Guardian azt írja, hogy a terhesség harmadik hónapja után a kórházban elvetett magzatokat az anya beleegyezésével lehet eltemetni.

Egy 1990-es törvény alapján pedig a nők kérhetik az elvetélt magzat kiadását, amennyiben 24 órán belül eltemetik, ha viszont nem teszik, akkor a helyi egészségügyi hatóság felelős a szállítás és a temetés megszervezéséért, írja a Politico.

Az ASL, a helyi egészségügyi hatóság egyelőre nem nyilatkozott az ügyről, de a római San Camillo kórház, ahol a parcella miatt először a nyilvánossághoz forduló nő abortuszát végezték, tagadta a felelősségét. A klinika szerint a szállítás és temetkezési engedélyek miatt muszáj a nők nevével azonosítani a magzatokat, az érzékeny adatok kiadása azonban a római temetőket kezelő közszolgáltató, az Ama hibája lehet.

„A magzat szállításával, kezelésével és temetésével kapcsolatos későbbi tevékenységek az Ama teljes és kizárólagos hatáskörébe tartoznak. A kórház és az ASL semmilyen módon nem vesz részt a temetkezéssel összefüggő bármilyen döntésben” – áll a kórház közleményében.

Az Ama viszont szintén tagadta a felelősséget, mondván, hogy az egészségügyi hatóság utasítására temet, és egyébként sem álltak semmilyen kapcsolatban az említett nővel. Az AP szerint viszont az Ama már nem először hibázik.

Miközben nem egyértelmű, hogy ki a felelős, az Ama egy olyan másik rendeletre is hivatkozott, miszerint kötelező valamiféleképpen azonosítani a sírokban nyugvókat. Ugyanakkor más olasz temetők képesek voltak rá, hogy az anyák nevesítése nélkül oldják meg a kérdést: egyszerűen számmal látják el a sírokat, az anyák pedig igény esetén a hatóságon keresztül megtudhatják, hogy hol nyugszik pontosan a magzatuk.

Katolikus egyesületek is végeznek temetéseket

Az elmúlt két évtizedben katolikus egyesületek is egyre nagyobb szerepet vállaltak a temetési szolgáltatások terén, megkönnyítve ezzel a helyi egészségügyi hatóság dolgát.

Az egyik ilyen csoport, a Difendere la vita con Maria 3000 taggal működik, és bevallásuk szerint már több mint 200 ezer magzat temetését végezték el. A szervezet Rómában nem működik, de más városokban havonta egyszer összegyűjti a magzatokat azokból a kórházakból, amelyekkel megállapodása van. Az al-Dzsazíra szerint ezt egy sajátos jogértelmezéssel tehetik meg, ugyanis a törvény szerint a magzatok a „család nevében” is kikérhetőek. Ez a kissé ellentmondásos gyakorlat valószínűleg a már fent említett kesze-kusza szabályozási rendszer miatt lehet.

A csoport később aztán rövid szertartás után elhantolja a testeket, honlapjuk szerint ez körülbelül 20 euróba kerül. A csoport viszont soha nem azonosítja a nőket:

„Az anonimitás vezérelv számunkra. Nem érdekelnek minket a keresztes háborúk. Úgy gondoljuk, hogy a civilizáció alapja, hogy temesse el méltósággal és kegyelettel azokat a gyerekeket, akik soha nem jöttek a világra. ”

A volt miniszter abortuszellenes csoportokat sejt mögötte

Egyelőre nem tudni tehát, hogy ki lehet a felelős az anyák nevesítéséért. Livia Turco volt egészségügyi miniszter úgy véli, abortuszellenes csoportok állnak az ügy mögött – írta a Guardian. Turco szerint abban az időszakban, 2006 és 2008 között, amikor egészségügyi miniszter volt, nem lehetett tudni olyan „angyalmezőkről” amelyeknél kiírták a sírokra az anyák nevét. Csakhogy míg a Prima Porta-i temető parcellájában 2012 és 2020 közötti sírokon voltak nevek, most civil szervezeteket megkereső egyes nők már 2005-ig visszamenőleg is beszámoltak hasonló esetekről.

„Nyilvánvaló, hogy ez a kezdeményezés egyes katolikus csoportok mozgósításának az eredménye” – vélte Turco. A politikus hozzátette: a gyakorlat nemcsak Rómában, hanem valószínűleg vidéken is folyhat.

Noha az abortusz Olaszországban 1978 óta legális, a kezdetektől fogva heves ellenállásba ütközött elfogadtatása vallási és politikai konzervatívok részéről. A Politico szerint a katolikus egyház beágyazottsága az állami intézményekbe sem segítette az abortusz jogának érvényesítését.

Az orvosok 69 százaléka nem végzi el

A magzatok temetésének önkényes gyakorlata és az anyák nevesítése jól mutatja, hogy áll Olaszországban az abortusz megítélése. Az abortusz elvégzésére jogosult orvosok többsége etikai megfontolásokból nem végez terhességmegszakítást – ez országszerte átlagosan az orvosok 69 százaléka, délen viszont 80 százaléka az egészségügyi minisztérium szerint.

A CNN tavalyi cikke olyan területekről is beszámolt, ahol az orvosok 96 százaléka nem végez abortuszt. Emiatt egyes nők csak nagyon nehezen, vagy késve férnek hozzá a beavatkozáshoz. A koronavírus-járvány alatt persze még nehezebbé vált a terhesség megszakítása, mivel az olasz kórházak többsége a legtöbb beavatkozást elnapolta, így az abortusztokat is, függetlenül attól, hogy a beavatkozással értelemszerűen nem lehet várni.

Az olasz egészségügyi minisztérium szerint azonban nem probléma, hogy csak nagyon kevés orvos végez abortuszt, hiszen függetlenül attól, hogy a beavatkozástól ódzkodó orvosok száma stagnál, egyre kevesebb a művi vetélés.

„Olyan nagy számban tiltakoznak az orvosok, hogy a törvény által garantált egészségügyi ellátás már nem elérhető mindenki számára”

– mondta viszont Elisa Ercoli, aki annak a 130 nőnek érdekképviseletét látja el, akiknek neve nyilvánossá vált a római Angyalok mezején. Ercoli szerint a nők többségének megalázó tapasztalatai voltak a kórházban, a személyzet időnként nem volt hajlandó segíteni rajtuk, annak ellenére, hogy fájdalmaik voltak. Erről számolt be Francesca is, aki ugyan egészségügyi okokból döntött az abortusz mellett, és nagy fájdalmai voltak, mégsem kapott segítséget a kórházban, mivel a személyzet nagy része nem nézte jó szemmel, hogy elveteti beteg magzatát.

„Ezek a nők úgy érzik, hogy az állam elárulta őket. Törvényes jogaikat és a magánéletüket is megsértették.”

Olaszország adatvédelmi felügyelete vizsgálatot indított a nők nevével visszaélő temetkezések miatt, Roberto Speranza egészségügyi minisztert pedig felszólították, hogy beszéljen az esetről a parlamentben.

Lazio régió baloldali politikusai szerint a törvények nem elég egyértelműek, ezért olyan törvénymódosítást javasolnak, amelyben a nő minden kétséget kizáró hozzájárulása szükséges a magzatok eltemetéséhez.