Tizenhét év kihagyás után a nyáron újrakezdődtek az Egyesült Államokban a szövetségi szintű kivégzések. Miközben a siralomházban várakozók többsége színesbőrű, az első hét kivégzett közül öten fehérek voltak. A gyászos sort olyan emberrel nyitották, aki egyenesen egy, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető csoporthoz tartozott, amikor gyilkolt. Novemberben pedig olyasmi készül, amire több mint fél évszázada nem volt példa: fekete bőrű áldozat miatt hajtanának végre szövetségi szintű kivégzést.
„Próbálják betörni az ajtómat! Siessenek!”
– ez volt az utolsó, amit még mondani tudott a 911-es segélyhívó diszpécserének Lisa René, mielőtt elrabolták az otthonából 1994. szeptember 24-én a texasi Arlingtonban. A 16 éves lánynak rettenetes dolgokat kellett kiállnia a halála előtt, amely végül szeptember 26-án következett be. Öt férfi vett részt az elrablásában és meggyilkolásában. Közülük az egyiket, Orlando Hallt a tervek szerint hamarosan kivégzik. Ha a november 19-re kitűzött kivégzést végrehajtják, Hall – aki maga is fekete – lesz több mint fél évszázad után az első ember az Egyesült Államokban, akin fekete bőrű áldozat meggyilkolása miatt alkalmaznak szövetségi halálbüntetést.
A szövetségi halálbüntetés létezése egészen a legutóbbi időkig jórészt feledésbe merült már az Egyesült Államokban, olyan sokáig nem hajtottak végre egyetlen ilyen ítéletet sem. 2020 nyara előtt az utolsó szövetségi kivégzés 2003-ban volt. Elterjedt az a tévhit, hogy olyan bűnügyekben születnek csak szövetségi szinten halálos ítéletek, amelyekben az országot éri támadás valamilyen értelemben: például kémkedés vagy terrorcselekmények miatt. Ez nem igaz: az olyanok, mint a 2001-ben kivégzett oklahomai robbantó, a kivételek közé tartoznak. A szövetségi szinten halálra ítéltek többsége nagyon hasonló bűnöket követett el, mint azok, akiket az egyes államok törvényei alapján küldtek siralomházba. Főleg gyilkosokról van szó.
És hogy mikor kerül egy gyilkossági ügy szövetségi szintre? Például akkor, ha a bűncselekmény elkövetésének egy pontján államhatárt lépnek át. Ez történt Orlando Hall és Lisa René esetében is.
Ide kattintva olvashatók a Telex legfrissebb hírei.
Előre megásták a sírját egy parkban
A lányt, aki szerencsétlenségére egymaga volt a lakásban, amikor a dílerkedő bátyjait jöttek számonkérni az általuk átvert drogkereskedők, az arkansasi Pine Bluffbe hurcolták át az elrablói. A konfliktus középpontjában ötezer dollár értékű marihuána volt. Hall és a társai, akik Texasból Arkansasba hordták a füvet, kifizették a fivéreket, de nem kapták meg az árut. Amikor kopogtattak annak az arlingtoni lakásnak az ajtaján, ahol egyszer korábban látták a dílereket, Lisa René jelent meg.
A lánynak semmi köze nem volt a bátyjai illegális ügyleteihez: egy ártatlan, jó tanuló iskolás volt. Nem akarta beengedni az ajtónál tornyosuló, fenyegető alakokat, inkább elrohant segítségért telefonálni. De mielőtt végigmondhatta volna a segélykérést, a lakás hátsó üvegajtaját beverték egy baseballütővel, érte jöttek, és magukkal rángatták. Már az autóban megerőszakolták. A következő két nap alatt két különböző motelben tartották fogva. Hiába könyörgött szabadulásért, hiába kért bocsánatot a fivérei nevében, hiába fogadkozott, hogy megfizeti a tartozást.
Egy elhagyatott parkban előre megásták a sírját az ügy bírósági dokumentuma szerint. Este kivitték oda, de nem találták meg a sírt a sötétben, ezért visszavitték a motelszobába, de csak azért, hogy aztán másnap világosban újra odarángassák. A lányt mindkét alkalommal arra kényszerítették, hogy eltakart szemmel, mezítláb botorkáljon keresztül a fás területen a sír felé. A sír mellett lapáttal ütlegelték egymást váltva, amíg el nem veszítette az eszméletét. Akkor bedobták a sírgödörbe, földet lapátoltak rá, majd magára hagyták. A halottkém jelentése utólag megállapította, hogy Lisa René ekkor még élt. A halálát végül fulladás okozta.
Hárman már szabadultak, a negyedik társuk életfogytiglannal ül
A gyilkos banda nagyobb részét 1994. szeptember 29-én tartóztatták le. Hall másnap, 30-án adta fel magát ügyvéddel az oldalán. 1995 októberében kezdődött el a tárgyalása. Kizárólag fehér emberekből állt az esküdtszék, amely elítélte. Rajta kívül az ötösből még egy férfi, Bruce Webster kapott halálbüntetést, a másik három elkövető vádalkut kötött. Annak fejében, hogy terhelő vallomást tettek Hallra és Websterre, belátható hosszúságú szabadságvesztést kaptak csak. Mindhárman szabadultak is már. Websterre sem vár már kivégzés, tavaly nyáron az ítéletét életfogytiglanra változtatták azon az alapon, hogy értelmi fogyatékos.
Hall, aki tehát
a mostani állás szerint a banda öt tagja közül egyedüliként fog az életével fizetni
Lisa Renéért, 23 éves volt a gyilkosság idején. Most 49. Az ügyvédei még próbálnak harcolni azért, hogy ne végezzék ki. Azzal érvelnek, hogy sosem tagadta, és régesrég mélyen megbánta, amit tett, a siralomházban békés és produktív életet él. Az ügyvédek szerint a tárgyalása idején rettenetesen gyenge jogi képviselet jutott neki, emiatt az esküdtszék nem értesült számos olyan tényezőről, ami befolyásolhatta volna a döntésüket.
Nem hallottak sem a megbánásról, sem Hall hányattatott gyerekkoráról, a traumáiról, arról, hogy rendszeresen szemtanúja volt a szülei között erőszaknak, vagy hogy akkor kezdett drogokkal üzletelni, amikor a szülők lényegében magukra hagyták a gyerekeket, és rá hárult a kisebb testvérei ellátása. A mostani ügyvédek még azt is megpróbálják felhozni a védelmében, hogy egyszer megmentette hároméves unokahúga életét, amikor a kislány fuldokolni kezdett egy motel medencéjében. Ha ezekről mind tudtak volna az esküdtek, bizonyára megkímélték volna Hall életét dacára annak, hogy borzalmas bűncselekménynek volt a részese, írták a férfi mostani ügyvédei a kivégzés kitűzését követő sajtóközleményükben októberben.
Hét kivégzés egymás után
Marcia A. Widder és Robert C. Owen közleményében az is szerepel: Hall esete rávilágít a faji egyenlőtlenségre a szövetségi halálbüntetésben. A szövetségi kivégzésre várók (jelenleg 55 ember) 60 százaléka színesbőrű, 45 százalékuk – mint Hall – fekete. A torz arányok az összes halálraítélt megoszlására jellemzőek: általánosan igaz, hogy az amerikai siralomházakban több a fekete ember, mint a fehér, és sokkal több az olyan fekete ember, aki fehéret gyilkolt meg, mint fordítva. A Death Penalty Information Center (DPIC) nemrég, szeptember közepén adott ki átfogó jelentést az amerikai halálbüntetéseknél tetten érhető faji alapú részrehajlásról. Eszerint 1977 óta, mióta újrakezdődtek a kivégzések az Egyesült Államokban, 295 fekete embert végeztek ki fehér áldozat meggyilkolása miatt, és csak 21 olyan fehér ember jutott erre a sorsra, aki fekete áldozatot ölt meg.
Ugyanakkor megvannak a következményei annak, hogy a Trump-kormányzat éppen George Floyd meggyilkolásának évében szánta el magát a szövetségi kivégzések újraindítására, amikor nem is lehetne forróbb téma az igazságszolgáltatásban jelen lévő faji diszkrimináció.
Donald Trump évek óta hangoztatja, hogy a halálbüntetés mellett van, sőt, egyszer azt mondta, nem is érti azokat, akik nem támogatják. Így is sokakat meglepett azonban, hogy éppen idén látták jónak az Egyesült Államokban visszahozni az elfelejtett szövetségi kivégzéseket. Bár ítéletek születtek, a végrehajtás 17 éven át szünetelt. Utoljára ezelőtt 2003-ban hajtottak végre Amerikában szövetségi halálos ítéletet, és az elmúlt több mint fél évszázadban – 1963 óta, 2020-ig – összesen 3 embert végeztek ki csak így.
William Barr igazságügyi miniszter annyi magyarázatot adott csak az újrakezdésre: tartoznak azzal az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, hogy végrehajtják a kiszabott ítéleteket.
Az elmúlt hónapokban gyors egymásutánban 7 kivégzést le is vezényeltek: 3-at júliusban, 2-t augusztusban, 2-t szeptemberben. Azon, hogy a siralomházban várakozó több mint hatvanból melyik 7 emberen hajtották végre a halálos ítéletet,
érződik az Egyesült Államokon keresztülsöprő Black Lives Matter mozgalom számításba vétele. A 7 emberből 5 fehér volt, és közülük került ki az első 3.
A sorban a negyedik a navajo Lezmond Mitchell volt, és csak a hetedik volt fekete, Christopher Andre Vialva.
Szimbolikus jelentősége volt annak is, hogy az elsőként kivégzett Daniel Lewis Lee egy, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető csoportosuláshoz tartozott, amikor 1996-ban elkövette a bűncselekményt, amelyért halálra ítélték. Lee egy arkansasi család három tagját kínozta és ölte meg egy rablás során, a vád szerint a pénz ennek a szervezetnek kellett. Mire 2020. július 14-én kivégezték, Lee egyébként régen megtagadta már egykori nézeteit. A halálbüntetés végrehajtását ellenezték az áldozatok hozzátartozói, volt, aki életfogytiglant akart volna inkább, más azt sérelmezte, hogy a koronavírus miatt nem tud jelen lenni a kivégzésen.
A három hónap leforgása alatt véghezvitt 7 szövetségi kivégzés rendkívüli volta jól látszik a DPIC által összegyűjtött adatokból. Szövetségi kivégzésből a második világháború óta sosem volt több évi 5-nél, annyi is utoljára Harry Truman elnök alatt volt, 1948-ban. Míg ez a sorozat le nem zajlott, úgy nézett ki, hogy az idei évben fogják végrehajtani a legkevesebb kivégzést 37 év óta.
Az áldozatok – a navajo Mitchell szintén navajo áldozatait kivéve – az összes, 2020-ban szövetségi kivégzéssel véget ért ügyben fehérek voltak. Ezt a sort fogja megbontani Orlando Hall. A terv szerint méreginjekcióval fogják kivégezni az Indiana állambeli Terre Haute-ban lévő szövetségi fegyházban november 19-én. Idén ő lesz az utolsó.
(Borítókép: 2003 óta elsőként Terre Haute-ban, Indiana államban Daniel Lewis Lee életének vetettek véget 2020. július 13-án, miközben a helyszínre vezető utat rendőrök blokáddal zárták le. Fotó: Scott Olson / Getty Images / AFP)