Lavrov: Ha a nyugat nem akar partnerséget, nem is lesz

2020. október 13. – 20:21

Másolás

Vágólapra másolva

Oroszország kénytelen lesz egy időre megszakítani a kommunikációt az Európai Unió vezetőivel, ha ebben a közösségben nem értik meg, hogy Moszkvával a párbeszédet a kölcsönös tisztelet alapján kell folytatni – jelentette ki Szergej Lavrov  a Valdaj vitafórumon kedden elmondott online előadásában, írta az MTI.

Az orosz külügyminiszter felidézte Ursula von der Leyen, az európai bizottság elnökének nyilatkozatát, amely szerinte a jelenlegi orosz vezetéssel nem jöhet létre geopolitikai partnerség.

„Így lesz, ha ezt akarják” – mondta az orosz diplomácia vezetője.

A Navalnij-ügyet kommentálva hangsúlyozta, hogy az EU-nak és Németországnak eleget kell tennie a vele kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinek, az európai jogsegélyegyezmény alapján. (Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kedden újságíróknak elmondta, hogy Berlin mellett Párizs és Stockholm sem válaszolt még az orosz ellenzéki politikus megmérgezésére vonatkozó adatkérésére.)

„Oroszország meg akarja érteni, hogy egyáltalán lehet-e bármilyen üzletet folytatni az EU-ban a jelenlegi körülmények között”

– mondta Lavrov, megjegyezve, hogy a nap folyamán több mint kétórás telefonbeszélgetést folytatott erről Josep Borrell kül- és biztonságpolitikáért felelős uniós főképviselővel.

Ide kattintva olvashatók a Telex legfrissebb hírei.

Lavrov szerint Oroszországnak véget kell vetnie annak, hogy nyugati partnereit követendő forrásának tekintse magatartásának értékelésében. Emlékeztetett rá, hogy az nemrégiben megtartott uniós tanácsülésen olyan kijelentés hangzott el, miszerint „Oroszország nem élt az eséllyel, hogy elmagyarázza, mi történt Navalnijjal”.

Előadásában Lavrov azt hangoztatta, hogy a második világháború után kialakult ENSZ-központú világrendben ma is van még feltáratlan alkotó potenciál a világpolitika kulcsszereplői közötti globális egyensúly fenntartására. Úgy vélekedett, hogy a világszervezet a címére intézett számos bírálat ellenére is ellátja ezt az alapfeladatát.

Kifogásolta, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi porondon nem kívánja korlátozni saját cselekvési szabadságát és nem kívánja tartani magát a nemzetközi szerződések és a multilaterális szervezetek által előírt szabályokhoz. Lavrov Washingtont hibáztatta azért, hogy megcsappant a nemzetközi intézmények cselekvőképessége.

Meglátása szerint a G20-csoport csúcstalálkozói képesek helyettesíteni a G7-ét a világgazdasági problémák megoldásában. Lavrov úgy vélekedett, hogy a G20 csoport léte világ többpólusosságának, valamint annak a csaknem nyílt elismerése, hogy a Nyugat nem képes már egyedül kezelni a globális gazdasági és pénzügyi kérdéseket.

Az orosz tárcavezető arról is szólt, hogy egyes országok vezetőinek egoizmusa egyre inkább kihat a világ eseményeire. Anélkül, hogy megnevezte volna az Egyesült Államokat felidézte, hogy a világjárvány idején egy „jól ismert, nagyon gazdag és jól felfegyverzett ország” felvásárolta vagy magának irányíttatta át a másoknak szánt egészségügyi védőfelszerelést.

Érvelése szerint a Covid-19 rávilágított arra, hogy világ országai egyenlők a bajban és kifejezte reményét, hogy ebből a „felfedezésből” a helyes következtetést vonják le. Hangsúlyozta egyebek mellett, hogy a környezetvédelem nem válhat a szembenállás és a rosszhiszemű konkurencia újabb terepévé.

„Nem tud megörvendeztetni bennünket, hogy elveszett párbeszéd kultúrája, a kompromisszum kultúrája, általában a beszélgetőpartnerek meghallgatásának képessége, gyakran kerekedik felül a vádaskodás, az ultimátumok intézésének és a követelésnek a vágya” – nyilatkozott Lavrov.

„Éppen ezért ma aktuálisabbnak tűnik számunkra, mint valaha, hogy megpróbálunk visszatérni a diplomácia eredetéhez, alapjaihoz, az álláspontok összehangolásához, a közös pontok és kompromisszumok fáradságos, hosszú, néha nem túl hálás, de végső soron eredménnyel járó kereséséhez” – tette hozzá.

Mint mondta, Oroszország kivétel nélkül minden partnerével kész az ilyen munkára.

Bár Lavrov a párbeszéd fontosságáról beszélt, katonai úton végrehajtott területi vitája van Ukrajnával – miután Moszkva elcsatolta a Krím félszigetet és támogatta a kelet-ukrajnai szakadárokat –, 2008-ban pedig hivatalosan is elismerte Abháziát és Dél-Oszétiát, amelyek a kilencvenes évek eleje óta éltek elkülönülten Grúziától, orosz segítséggel, miközben az ott élők orosz állampolgárságot is kaptak. Igaz, Moszkva szerint ezekre a lépésekre azért kényszerült, mert a Nyugat a hidegháború lezárása után folyamatosan növelte érdekszféráját, bővítette az EU-t és a NATO-t.