Heiko Maas szerint a bearusz elnök rezsimje továbbra is megfélemlítést és erőszakot alkalmaz a békés tüntetőkkel szemben.
Két hónappal azután, hogy a hatalmát 26 éve őrző Alekszandr Lukasenko ellen tüntetések indultak a vélhetően elcsalt elnökválasztás eredményei miatt, az EU végül magát a belarusz elnököt is szankciós listára teszi.
Az EU külügyminisztereinek tanácsa erről német kezdeményezésre döntött hétfőn, erről Szijjártó Péter élőben Brüsszelből bejelentkezve be is számolt. A külgazdasági is külügyminiszter azt mondta, többé-kevésbé egyetértettek abban is, hogy a kommunikációs csatornákat lehetőleg minél szélesebb körben fenn kell tartani, Szijjártó szerint ebben a belarusz félre is szükség van.
Számunkra elfogadhatatlan döntés az, hogy kiutasítottak, hazaküldtek a belaruszok nagyköveteket, ugye a lengyel és a litván nagykövetekről van szó
– foglalt állást Szijjártó, majd a folytatásban kifejtette, szolidárisak a lengyelekkel és a litvánokkal is. Hozzátette: a megállapodás szerint a szankciós listára fel fog kerülni a belarusz elnök, és megjegyezte még, hogy a Belarusszal való EU-s kapcsolatnak geopolitikai aspektusai is vannak.
Az EU október elején már elfogadott egy szankciós listát, azonban azon Belarusz elnöke még nem volt rajta, bár Lukasenkót az EU legtöbb tagállama nem ismeri el legitim elnöknek, elítélve a választási csalásokat és a békés tüntetők elleni erőszakos fellépést, a tüntetők és a politikai ellenfelek bebörtönzését.
Lukasenko eközben taktikát váltott, miután a két hónapja tartó tiltakozásokat erőből nem tudja lenyomni, annak ellenére sem, hogy tízezer körül van az elzárásra ítéltek száma. Vasárnap ugyanisváratlanul látogatást tett a börtönben, tárgyalva az ellenzék egyik vezetőjével, a még májusban bebörtönzött Viktor Babarikóval is.
Ezzel Lukasenko lényegében elismerte, hogy az országban vannak politikai elítéltek.
Az elnök taktikájának változását jelzi az is, hogy hétfőn Babarikót a börtönből házi őrizetbe helyezték.
Korábban írtuk:
Németország újabb szankciós listát javasol a belarusz tüntetések erőszakos elnyomói ellen, ezen a listán Alekszandr Lukasenkónak is szerepelnie kellene, jelentette ki a német külügyminiszter az uniós tagállamok külügyminisztereinek hétfői tanácskozására érkezve Brüsszelben. Az MTI által idézett Heiko Maas szerint Belaruszban nem javult a helyzet, Lukasenko rezsimje továbbra is megfélemlítést és erőszakot alkalmaz a békés tüntetőkkel szemben.
Kattintson ide a legfrissebb hírekért!
Mint arról a Telex is beszámolt, értesülések szerint szerint vasárnap négyszáz embert vettek őrizetbe a rendfenntartó erők Belaruszban, ahol már két hónapja tiltakozások folynak az augusztus 9-i, vitatott tisztaságú elnökválasztás miatt. Nem hivatalos adatok szerint már több mint 13 ezer tüntetőt tartóztattak le a belbiztonsági erők, csak most vasárnap több mint 400 embert vettek őrizetbe. Az országot több mint 20 éve kormányzó Alekszandr Lukasenko újraválasztását – számos szomszédos országgal együtt – az EU sem ismeri el.
Augusztus 9-én indult tiltakozási hullám Belaruszban, miután a posztszovjet országot 26 éve irányító Alekszandr Lukasenko hatodszor is megnyerte 80 százalék feletti eredménnyel a vitatható tisztaságú elnökválasztást.
Ellentétben a korábbi választási győzelmek utáni tiltakozással, a tüntetések nem csak Minszkre korlátozódtak, a százezret is meghaladó felvonulások lendülete azután sem tört meg, hogy a kemény rendőri fellépés nyomán hivatalosan hárman – nem hivatalosan akár több tucatnyian – meghaltak, több ezer embert előállítottak.
Az ellenzék szerint a választásokat valójában Szvetlana Tyihanovszkaja nyerte, ilyen értelmű nyilatkozatot tett az EU is. Lukasenko néhány napnyi bizonytalankodás után ismét erővel próbálja elnyomni a tiltakozást: az ellenzéki politikusokat őrizetbe vetette vagy külföldre kényszerítette. Moszkva rövid kivárás után lényegében kiállt Lukasenko mellett, bízva abban, hogy az Oroszország és Belarusz valódi integrációját eddig lényegében elkerülő minszki vezetés kénytelen lesz engedményeket tenni ebben az irányban.
Ez azonban nem jelenti, hogy Lukasenko biztosan számíthat Moszkvára: a tiltakozások elsősorban kifejezetten Lukasenko ellen indultak el, közvetlenül nem irányultak arra, hogy a 9,5 milliós ország elinduljon az euroatlanti integráció felé, így a Kreml – amennyiben Lukasenko önerőből, legfeljebb közvetett orosz támogatással nem képes véget vetni a tiltakozásoknak – még eljuthat oda, hogy fokozatos átmenetet előkészítve kiáll egy alternatív, Lukasenkót felváltó utódjelölt mellett.
