Háború szélén Örményország és Azerbajdzsán

2020. szeptember 28. – 08:23

frissítve

Háború szélén Örményország és Azerbajdzsán

Másolás

Vágólapra másolva

A szakadár Hegyi Karabah körüli 26 éves konfliktus vált forróvá vasárnap Azerbajdzsán és Örményország között. A szakadár Hegyi Karabah-i Köztársaság erői lelőttek két azeri helikoptert és megsemmisítettek két-három tankot. Az örmények lakta, hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó, de gyakorlatilag Örményország ellenőrzése alatt önállóan működő területért folyó fegyveres harc Oroszország és Törökország épp csak rendeződött viszonyára is hatással lehet.

Ez a cikk eredetileg a Telex Facebook-oldalán jelent meg szeptember 27-én.

Nyílt háború szélére sodródott Örményország és Azerbajdzsán, miután az örmény ellenőrzés alatt álló – de a nemzetközi jog szerint Azerbajdzsán részét képező – szakadár Hegyi Karabah-i Köztársaság erői két azeri helikoptert és három tankot megsemmisítettek. A felek egymást okolják a tűzszünet megsértésével. Vasárnap előbb Örményország és Hegyi Karabah, kora este pedig Azerbajdzsán is rendkívüli jogköröket biztosító háborús veszélyhelyzetet hirdetett ki. Örmény oldalon mozgósítást rendeltek el, az országban önkénteseket toboroznak.

Ezzel minden korábbinál nagyobb lett a veszélye annak, hogy a 26 éve tűzszünettel ideiglenesen lezárt, mindkét oldalon csaknem harmincezer halottal és több százezer menekülttel járt konfliktus ismét kirobban.

Eközben Azerbajdzsán elnöke már az azeri oldal katonai sikereiről számolt be, Ilham Alijev szerint több terület felett átvették az ellenőrzést, de konkrétumokat nem árult el. Az azeri hírekben örmény fegyverraktárak megsemmisítéséről számolnak be. Eközben örmény oldalon szintén sikerekről hallani: Nikol Pasinjan szerint 16 örmény katonával szemben 200 azeri veszítette életét.

A konfliktus fellángolásának az utóbbi hónapokban már voltak jelei. Július 12-én a felek kölcsönösen a tűzszünet megsértésével vádolták egymást, ennek a védelmi vonalakon azeri oldalról 12, örmény oldalról négy áldozata volt. A helyzet súlyosságát fokozta, hogy Azerbajdzsán ezután szokatlanul kemény fenyegetéssel állt elő, közölve, hogy amennyiben támadás érné a területén lévő vízerőművet, úgy az azeri rakéták célpontjává válhat Örményország jelenleg is működő atomerőműve.

Jerevánban a teljes törvényhozás a kormány mellett állt ki, támogatva abban, hogy minden erejével ellenálljon az azeri erőknek. Örményország kilátásba helyezte Hegyi Karabah – örmény nevén Arcah – függetlenségének elismerését – ezt ugyanis formálisan Jereván mindeddig nem tette meg. Az örmény kormány azt szeretné elérni, hogy Baku ismerje el tárgyalófélnek Hegyi Karabahot is.

Az örmény fővárosban sokan sorban állnak a kórházaknál, hogy vért adjanak a sebesülteknek. „A lakosság is támogatja. hogy katonai erővel megvédjék Arcahot az azeri inváziótól, de nincsen háborús hisztéria az országban” – mondta a Telex.hu-nak Jerevánból Vahram Martiraszjan. Az örmény közíró szerint azonban a helyzet valóban robbanásveszélyesebb, mint az elmúlt 26 évben bármikor. 2016-ban volt ugyan már olyan konfliktus, amit utólag négynapos háborúnak neveznek, ám a mostani összecsapásokból hosszabban tartó konfliktus is lehet. „A hadsereg azonban jobb állapotban van, mint két évvel ezelőtt” – mondta, utalva arra, hogy a 2018-as örmény „bársonyos forradalom” után – amikor a tiltakozási hullám megakadályozta, hogy Szerzs Szargszjan államfő az alkotmánymódosítás révén kormányfőként térjen vissza a hatalomba – sok olyan korrupciós hálót számoltak fel, amelyek miatt korábban a hadseregre szánt források egy része is elfolyt. „De tudom, hogy a háború nem játék, önkéntesként ezt Karabahban magam is megéltem 1992-ben” – mondta Martiroszjan az örmény-azeri háború legsúlyosabb éveit felidézve.

Helyi konfliktus, nagy játékosokkal

Azerbajdzsán és Örményország háborúhoz közeli helyzete azonban Oroszországot és Törökországot közvetlenül érintheti.

A képlet Törökország számára egyszerűbb: Ankara egyértelműen kiállt Azerbajdzsán mellett. A török elnök szóvivője ezúttal – ahogyan júliusban is – közölte, a török vezetés támogatta Bakut minden lépésében. Törökország és Örményország között a határátkelés sem lehetséges, de a két ország történelmi viszonya is feszült: Ankara mindmáig elutasítja, hogy az első világháború alatt, az Oszmán Birodalom végnapjaiban végrehajtott örményellenes gyilkosságokat népirtásként ismerje el.

Oroszország helyzete kényesebb: a Szovjetunió felbomlásának időszakában kitört azeri-örmény konfliktusban lényegében Örményország mellett foglalt állást, segítséget nyújtva ahhoz, hogy Örményország kiterjessze fennhatóságát az örmények lakta Hegyi Karabahra is – valamint az örmény kultúra fontos területének tekintett enklávé és Örményország között fekvő, akkor jelentős részben azeriek lakta területekre, ahonnan az azeriek is menekülni kényszerültek. Ma ennek a területnek a jelentős része lakatlan.

A mindössze 11 ezer négyzetkilométeres, 150 ezer ember lakta Hegyi Karabah – hivatalos örmény nevén Arcah – helyzete miatt keleten Azerbajdzsán felé, délnyugaton Törökország felé elszigetelt Örményország a katonain túl gazdaságilag is jobban Moszkvára van utalva – saját értékes energiahordozói nincsenek, fontos infrastrukturális hálózatok orosz kézben vannak, és az ország atomerőműve is orosz energiaforrással működik. Örményországban orosz katonai támaszpont is van, mivel az ország tagja a Moszkva vezette Kollektív Biztonsági Megállapodás Szervezetének (ODKB), amelyből Azerbajdzsán már 1999-ben kilépett. 2012-ben pedig megszűnt az orosz fenntartású qabalai katonai radarállomás is Azerbajdzsánban.

Ugyanakkor Moszkva igyekszik jó kapcsolatokat ápolni Bakuval is, épp attól tartva, hogy a saját olajvagyonnal rendelkező, ennek révén az utóbbi húsz évben sokat fejlődött ország végleg kikerül az érdekszférájából. (Azerbajdzsán GDP-je erősen függ az olajártól, így súlyos zuhanásokat is megélt, de a 2000-ben nominálisan számolt ötmilliárd dolláros gazdasága így is 48 milliárdra nőtt – ez négyszerese az örmény gazdaságnak -, igaz messze van a 2014-es csúcstól, amikor az azeri GDP 70 milliárd dollár felett járt.) A 20 év alatt lakosainak számát 25 százalékkal növelő, jelenleg 10 milliós Azerbajdzsánban az oroszok mozgástere jóval szűkebb, mint a 30 ezer négyzetkilométeres, jelenleg hárommilliós Örményországban, amelynek lakossága 2000 óta tizedével csökkent.

Ám Moszkva nem állt ki olyan hangosan Örményország mellett, mint tette Törökország Azerbajdzsán oldalán. Az orosz külügyminisztérium első nyilatkozatai a nyugalom helyreállításának fontosságáról szóltak. Érthető módon Moszkva a status quo fenntartásában érdekelt, nem abban, hogy a konfliktus újabb erőket vonjon el tőle, elvégre a számára szükséges mértékű katonai jelenlét így is biztosított. Ha azonban a fegyveres konfliktus háborúvá szélesedik, Jereván kérése esetén Oroszországnak be kell avatkoznia, az ODKB-ből adódó kötelezettségéből adódóan.

Mindez Moszkva és Ankara viszonyára is kihathat, ami miatt az örmény-azeri helyzet túlmutat önmagán – és Szíriáig is érhet. A két ország kapcsolata viharos volt az elmúlt öt évben, a stratégiai partnerségtől indult, ám Moszkva szíriai szerepvállalásával megromlott, miután az orosz erők megjelenése Szíriában keresztülhúzta Törökország terveit. A török erők még egy orosz vadászbombázót is lelőttek, a kapcsolat hónapokra mélypontra zuhant. 2016 nyarán rendezték a kapcsolatot, Recep Tayyip Erdogan bocsánatot kért Moszkvától. (A török elnök ezt a lehető legjobbkor tette, alig egy héttel később indult ellene egy katonai puccs, amit könnyedén levert, ám ebben orosz információk is segíthették.)

Ennek ellenére Törökország szemében szálka maradt az orosz kiállás a szíriai elnök mellett, akit Ankara mindenképp el akart mozdítani.

Az örmény-azeri konfliktussal azonban erősödhet Ankara alkupozíciója Moszkvával szemben akár Szíria ügyében is, hiszen a török fél befolyása Azerbajdzsánra jelenleg nagyobb, mint Oroszországé, így Ankara szava meghatározó lehet abban, hogy a feszültségből lokális konfliktus vagy a két dél-kaukázusi ország közötti valódi háború legyen.

(Borítókép: MTI/AP/Örmény védelmi minisztérium)