Mintha átok ülne a katonai óriásbázison

„Amerika pörölyének az otthona”- eredetileg az itt állomásozó III. hadtest becenevére utal, de meglehetősen bizarrnak hat ez a szöveg az Egyesült Államok legnagyobb katonai támaszpontjának, Fort Hoodnak a honlapján 2020 októberében, hetekkel azután, hogy a bázis az amerikai napi hírek egyik stabil főszereplőjévé vált egy fiatal katonanő, Vanessa Guillen eltűnése, és – ahogy idővel kiderült – meggyilkolása miatt. Guillent kalapáccsal mészárolta le egy másik katona a bázis területén.

Ide kattintva olvashatóak a Telex legfrissebb hírei.

Az 1942-ben alapított, texasi Fort Hoodban történt már néhány borzalmas dolog, de ilyen rossz híre, mint idén, még sosem kelt. Mostanra eljutottunk oda, hogy sorban születnek az újságcikkek, podcastadások, nyílnak vitatkozó fórumok – vérmérséklettől függően trágár betoldásokkal vagy azok nélkül – de mind lényegében ugyanazzal a címmel: Mi folyik Fort Hoodban?

A kérdés létjogosultsága pedig rögtön érthetővé válik, ha megnézzük, hogy milyen Fort Hood-i esetekről szerezhettek tudomást az emberek az elmúlt pár hónap leforgása alatt, és ez még csak nem is teljes lista:

• Március 1-jén a Fort Hood úton egy bolt mellett rátaláltak egy 20 éves katona, Shelby Tyler Jones holttestére. Agyonlőtték, de nem ott, ahol feküdt, hanem úgy 800 méterrel arrébb, egy sztriptízbárban. Az ügyben gyilkosság miatt nyomoznak.
• Március 5-én a bázison lévő szállásán holtan találtak egy Christopher Wayne Smith nevű katonát. Nem tudni, hogy mi okozta a halálát. Nem indult eljárás bűncselekmény gyanújával, de egyelőre nem zárták ki azt sem, hogy az történhetett.
• Március 14-én lövöldözés miatt riasztották a rendőröket egy lakáshoz a texasi Killeen városában, amely egyfajta szimbiózisban létezik a katonai támaszponttal. A lakásban hármas gyilkosság történt. Az áldozatok egyike, a 23 éves Freddy Beningo Delacruz Fort Hoodban szolgált. Nem aktív katona, de veterán volt a második áldozat is, a szintén 23 éves, Shaquan Markell Allred. A harmadik holttest a 22 éves Asia Cline-é volt.
• Április 22-én veszett nyoma a 20 éves közkatonának (utólag előléptették aztán), Vanessa Guillennek, akit a bázison láttak utoljára, és akinek a földi maradványaira több mint két hónappal később végül rábukkantak. Az ő esete volt az, ami olyan hatalmas felháborodást keltett, és olyan erős reflektorfényt irányított Fort Hoodra, hogy az bevilágított a sötétebb sarkokba is, és láthatóvá vált, hogy nem egy vagy két gyászos esetről beszélünk, hanem egy egész sorozatról.
• Május 18-án holtan találták a 27 éves Brandon Scott Rosecrans közlegényt. Lelőtték. A kocsija lángokban állt a holttest mellett. Az ügyben később egy civilt tartóztattak le, bírósági dokumentumok szerint fegyvereladással kapcsolatos konfliktus volt a háttérben.
• Június 19-én, miközben Vanessa Guillen után kutattak, megtalálták egy tíz hónapja eltűnt katona, a 24 éves Gregory Morales földi maradványait Fort Hoodtól nem messze. Moralest az eltűnése után nem sokkal dezertőrnek nyilvánították, bár az eltűnés időzítése ezt elég nehezen hihetővé tette. A dezertálás különös döntés lett volna egy olyan katonától, aki néhány nappal később mindenképp leszerelt volna. A dezertőrnek nyilvánítás miatt a sereg nem indított keresést Morales után, és azután sem léptek hónapokig, hogy előkerült az elhagyott autója. A Guillen-eset körül kialakult botrány kellett ahhoz, hogy végre Morales ügyében is nyomravezetői díjat tűzzenek ki: ezután napokon belül befutott a holttestéhez vezető tipp. Bűncselekmény gyanúja miatt nyomoznak.
• Július 17-én horgászok fedezték fel egy 26 éves közlegény, Mejhor Morta holttestét Fort Hoodtól nagyjából 25 kilométerre, egy tó mellett. Morta halálát fulladás okozta: egyelőre csak ennyit tudni biztosan. Hogy hogyan fulladt meg, egyedül volt-e, amikor meghalt? A halottkém jelentése végül arra jutott, hogy baleset okozta a halálát.
• Augusztus 8-án lekapcsoltak három katonát egy gyermekprostitúció-ellenes killeeni rendőrségi műveletben, ketten közülük Fort Hood-iak voltak. Csapdába csalták őket: azt hitték, fiatalkorú lányokkal fognak találkozni, akik majd pénzért szexelnek velük, de a megbeszélt helyen a nyomozók várták őket.
• Augusztus 26-án holtan találtak egy újabb eltűnt katonát. Elder Fernandes 23 éves volt, augusztus közepe óta keresték. A holtteste egy fáról lógott nagyjából ötven kilométerre a bázistól. Hivatalosan nem merült fel bűncselekmény gyanúja a halálával kapcsolatban. Fort Hood ugyanakkor megerősítette, hogy az eltűnése előtt Fernandes jelentette, szexuális bántalmazás érte, és az ügyben éppen vizsgálat folyt.

Ha csak azt vesszük, hogy hány aktív Fort Hood-i katona vált egyértelműen gyilkosság áldozatává: ötig jutunk a számolásban (Jones, Delacruz, Guillen, Rosecrans, Morales), és ezek csak a március és június vége közötti pár hónap hírei.

Bárhonnan is nézzük: kiugróak a számok

Persze Fort Hood irdatlan nagy, rengeteg katonával. A méreteivel mindenképp rászolgált a kapuján díszelgő „the great place” feliratra. A területe 87 ezer hektár, nagyjából akkora, mint a Gerecse, és általában 40 ezer körül alakul itt a katonák száma, most épp 36 500-an vannak. A gyilkosságok száma azonban még egy ekkora helyhez, ekkora népességhez képest is kiugró. Ez a 40 ezer körüli létszám egy Dunakeszi nagyságú városnak felel meg. Dunakeszin például 2019-ben egyetlen emberölést sem regisztráltak. Nyilván nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni egy átlagos, nyugalmas magyar város és egy amerikai katonai bázis összehasonlításából: katonák között óhatatlanul nagyobb az erőszakos események kockázata, nagyobb a pszichés nyomás, a külföldi hadszínterekről visszatérő embereknek meg kell küzdeniük a harctéri stressz következményeivel, és fegyverek is kéznél vannak.

Ugyanakkor Fort Hood rosszul jön ki abból is, ha a statisztikáit vele összemérhető nagyságú, más amerikai katonai bázisokéval hasonlítjuk össze. Ezt megtette augusztusi cikkében a Stars and Stripes nevű amerikai hadügyi lap a seregtől származó adatokkal. Azt nézték, hogy hány erőszakos bűncselekményt követtek el katonák 2015 és 2019 között Fort Hoodban, valamint az észak-karolinai Fort Braggben és a Washington állambeli Lewis-McChord támaszponton. Fort Hood éves átlaga 129 lett. A másik kettő elég messze lemaradt mögötte: Fort Bragg átlaga 90-re jött ki, a Lewis-McChordé pedig 109-re.

De ami 2020-ban folyik Fort Hoodban, az még saját magához viszonyítva is ijesztő. A pár hónap alatt összegyűlt öt gyilkossági ügy több, mint amennyi az előző négy évben összesen történt, mutatott rá a Stars and Stripes. 2016 és 2019 között összesen két Fort Hood-i katona halálát minősítették emberölésnek.

Magasak itt a számok – ismerte el Ryan McCarthy, a szárazföldi hadseregért felelős államtitkár is, amikor augusztus elején Fort Hoodban járt. A gyilkosságok áldozataival együtt idén eddig összesen 28 Fort Hood-i katonát kellett eltemetni. A legtöbben, 11-en baleset áldozataivá váltak (akár a támaszponton kívül, autóbalesetben, akár bent, szolgálat közben). 1 katona halt meg harc közben, 2-en betegségben, 6-an öngyilkosok lettek, és az összesítés időpontjában 4 olyan folyamatban lévő eset volt, amelyeknél még nem tisztázták a halál okát.

Fort Hood múltja is sötét

Az idei tragédiasorozat miatt vizsgálatok sokasága indult és fut párhuzamosan Fort Hoodban. A támaszpont mögött bőven vannak olyan múltbeli hibák, mulasztások, amelyekből lehetett, kellett volna tanulni. Nem most fordul elő először, hogy Fort Hood komolyabb önvizsgálatra kényszerül, és hogy a nyilvánosság is válaszokat követel tőlük. Ott volt például Lawrence G. Sprader rejtélyes esete. A 25 éves katona 2007 júniusában egy tájékozódási gyakorlat során halt meg, egy olyan gyakorlaton, amelyet eredetileg mindössze 3 órásra terveztek, ő viszont úgy eltűnt, hogy csak a negyedik napon találtak rá több ezer fős keresőcsapat erőfeszítései révén.

A halála oka a hivatalos jelentés szerint a kiszáradás volt, amit sokak szemében érthetetlenné tett, hogy bőven volt nála ivóvíz, mikor végül felfedezték. A gyakorlaton kilenc másik katona is eltévedt, de ők gond nélkül visszataláltak, amikor megszólalt a tájékozódásukat segítő sziréna. Nem tudni, Spradernek miért nem sikerült a hangot követnie. Amikor az eltűnése napján utoljára beszéltek vele telefonon a felettesei, a hivatalos jelentés szerint állítólag úgy tűnt még, hogy jól van, csak nem adta fel, ha késve is, de végre akarta hajtani a gyakorlatot.

Fort Hoodban az elmúlt bő évtizedben két tömegmészárlás is lezajlott.

Az elsőt 2009 novemberében egy Nidal Malik Hasan nevű pszichiáter vitte véghez, akinek akkor már 15 éves seregbeli karrier volt a háta mögött, katonákat kezelt. Nem sokkal azután, hogy megtudta, akarata ellenére Afganisztánba vezénylik, ámokfutást rendezett egy orvosi központban. Félautomata fegyveréből egyenruhásokra nyitott tüzet, 13 embert megölt, 32-t megsebesített. Előre kiterveltséget állapítottak meg, a gyilkos célja a tárgyalásán elhangzottak alapján az volt, hogy muszlim testvérei védelmében annyi amerikai katonával végezzen, ahánnyal csak tud. Úgy ítélték halálbüntetésre, hogy nem bánt meg semmit, jelenleg is siralomházban ül. Nidal Malik Hasan esetében a jövőre nézve az egyik legnyugtalanítóbb kérdés az volt: hogyhogy nem lehetett megelőzni, előre látni, mire készül, hogy nem fogott gyanút egyetlen pszichiáter kollégája sem.

Pár évvel később nagyon hasonló volt az alapkérdés azután, hogy újabb ámokfutás zajlott le Fort Hoodban. Az elkövető egy Ivan Lopez nevű, 34 éves iraki veterán volt, akit depresszióval, szorongással és ptsd-vel kezeltek, mielőtt 2014. április 2-án lövöldözni kezdett a bázison, meggyilkolva 3 és megsebesítve 12 katonát. Lopez, aki végül magával is végzett, a mészárlás előtti hónapokban két közeli családtagját is elveszítette, komoly anyagi problémái voltak. Az ámokfutás közvetlen előzménye egy vita volt, miután eltávozást próbált intézni, és akadályokba ütközött. A Fort Hoodban lezajlott vizsgálat arra jutott, hogy a rendszer önbevallásra épül, Lopez pedig nem számolt be a nehézségeiről, így aztán nem voltak világos előjelei a tragédiának.

Áldozatsegítő, titokban futtató

Kétszeresen szégyent hozott Fort Hoodra az is, ami egy bizonyos Gregory McQueennel történt. McQueen feladata volt a bázison a SHARP nevű, a szexuális zaklatások, bántalmazások megelőzésére és kezelésére létrehozott program működtetése, hozzá fordulhattak azok a katonák, akik ilyen ügyben segítségre szorultak. McQueen a bizalmi helyzetét arra használta fel, hogy prostitúciós hálózatot szervezzen magasabb rangú tisztek kiszolgálására. Anyagilag szorult helyzetben lévő, például egyedül kisgyereket nevelő katonanőkre vadászott, mint ahogy azt maga is elismerte, amikor 2015-ben végül elítélték. McQueen mindössze két évet kapott, de ami igazán cifra fordulat volt a történetében: utóbb nevelőszülőnek jelentkezett a feleségével együtt, és alkalmassá nyilvánították arra, hogy kiszolgáltatott fiatalkorúakat fogadjon a házába. A Dallas News megírta: a hadsereg elmulasztotta a megfelelő helyre továbbítani a McQueen előéletéről szóló információkat, így azok nem kerültek be az FBI adatbázisába, amit a nevelőszülői hálózatnál használnak ellenőrzésre.

McQueen sztorija most, öt évvel később különös hangsúlyt kapott Vanessa Guillen tragédiájának a fényében. A vele történtek miatt lettek a közbeszéd forró témái az utóbbi hónapokban a hadseregen belüli szexuális visszaélések, és azon belül is legfőképpen az: miféle segítségre számíthatnak az áldozatok.

De mi történt Vanessa Guillennel?

Vanessa Guillent április 22-én napközben látták utoljára a bázison, miközben éppen dolgozott az egyik raktárhelyiségnél. Az eltűnése után szinte azonnal a legrosszabbtól kezdtek tartani a szerettei, mert gyanítható volt, hogy nem önként távozott. Úgy veszett nyoma, hogy közben az iratai, a kulcsai, a tárcái az irodájában maradtak. A családja pedig a nyilvánosság segítségét kérve feltárta, hogy az eltűnése előtt nem sokkal Guillen elárulta az édesanyjának: nem érzi magát biztonságban a bázison. Arról beszélt, hogy szexuálisan zaklatja valaki, előfordult, hogy ez a férfi bement hozzá a fürdőbe, és leült nézni, mikor éppen zuhanyzott, ami épp elég dermesztő volt anélkül is, hogy bármi többet tett volna. Később pedig feltűnt a nőnek, hogy a zaklatója már követi is, például a nyomában van, amikor kocogni megy. Guillen az édesanyja szerint azt mondta: nem tett hivatalos jelentést a történtekről, mert félt, hogy neki származna baja belőle, de amikor az anya ajánlkozott, hogy majd akkor megteszi ő, hárított, mondván kezeli a dolgot maga. És aztán nem sokkal később elnyelte a föld.

Miután június végén megtalálták a földi maradványokat, a gyilkost is azonosították, és az ügyet lényegében sikerült megoldani – legalábbis a hivatalos verzió szerint. Guillen halálának a hivatalos verzió szerint nem volt semmi köze a szexuális zaklatáshoz, csakhogy ebben rengetegen – élükön az áldozat családjával – kételkednek. A katonai nyomozás első körben arra jutott, hogy Guillent egy Aaron Robinson nevű katona verte agyon a raktárban egy kalapáccsal. A családnak adott információk szerint Robinson indítéka az volt, hogy Guillen megtudta, viszonya van egy másik katona feleségével, és kérdőre vonta emiatt, a házasságtörésnek pedig nagy a tétje a seregen belül, derékba törhet egy karriert, ezért Robinson úgy döntött, elhallgattatja a nőt.

A holttestet egy ládában juttatta ki a bázis területéről, és házas barátnője, Cecily Aguilar segítségét kérte az eltüntetéséhez. A páros macsetével feldarabolta a holttestet, megpróbálták elégetni, és mikor az nem sikerült maradéktalanul, még cementet is használtak az azonosíthatatlanná tételhez. Végül három különböző mélyedésbe temették, ami az áldozatból maradt, nem messze a Leon folyótól, úgy 30 kilométerre Fort Hoodtól.

A nyomozás során gyorsan eljutottak Robinsonhoz, de a férfi nem várta meg, hogy elfogják, öngyilkosságot követett el, amikor a rendőrök közelítettek felé. Aguilart letartóztatták. A Robinson-Aguilar-féle történet azonban nyitva hagy néhány nyugtalanító kérdést Vanessa Guillen halálával kapcsolatban.

• Az egyik, hogy ki volt a zaklató. Guillen az édesanyjának, a testvéreinek és barátainak is beszélt arról, hogy zaklatták, de nevet nem mondott, csak annyit, hogy felettese az illető. Robinson azonban nem volt a felettese. (Bár a család ügyvédje, Natalie Khawam az utóbbi időben ettől még tényként kezeli, hogy Robinson volt a zaklató.)
• A másik megválaszolatlan alapkérdés ugyanígy abba az irányba mutat, hogy Robinsonon és a barátnőjén kívül még másnak vagy másoknak is köze lehet a gyilkossághoz, vagy legalábbis tudhattak róla. Ha valakit kalapáccsal agyonvernek, ott rengeteg a vér. Hogy volt ideje, lehetősége Robinsonnak annyira alaposan kitakarítania a gyilkosság helyszínét, a raktárhelyiséget, hogy senki ne vegyen észre semmit? Ha nem végzett maradéktalan munkát, hogyhogy nem tűntek fel a vérnyomok, amikor keresni kezdték Guillent? Hogyhogy nem nézték át tüzetesen a helyiséget, ahol közvetlenül az eltűnése előtt dolgozott a keresett ember?

Vanessa Guillen családja rettenetesen csalódott Fort Hood hozzáállásában, tiszteletlenséggel, folyamatos hazudozással, eltussolási kísérletekkel vádolják a támaszpont vezetőit. Az első naptól hazudnak nekik, mondta az áldozat egyik nővére, Mayra Guillen a család Washingtonban tartott sajtótájékoztatóján. A másik testvér, Lupe Guillen könnyek között kiabálta bele a kamerákba: „minden nap belehazudtak az arcunkba”, és beszéde oda futott ki: „azt akarom, hogy zárják be a Fort Hood katonai bázist”.

Ha erre nincs is sok kilátás, addig is, amíg a különféle vizsgálatok és nyomozások még zajlanak, a következmények már mintha elkezdték volna utolérni az illetékeseket. Annak a Fort Hood-i parancsnokmak, Scott Efftlandnak, aki részt vett a Vanessa Guillenről tartott, sokat kritizált sajtótájékoztatón, például kisiklani látszik a karrierje. Utódja, John Richardson, a bázis új, szeptemberben kinevezett parancsnoka azzal a célkitűzéssel vágott bele a munkába, hogy megoldja a bizalmi válságot, valahogy el akarja érni, hogy Fort Hood katonái újra bízzanak a feletteseikben. Úgy tervezi, hogy ehhez nagyjából egy évre lesz szüksége. Az első lépés például az lesz, hogy minden vezetőnek fel kell hívnia az alá beosztott katonák családtagjait: bemutatkoznak, megadják az elérhetőségüket, és felajánlják, hogy bármikor telefonálhatnak nekik, ha kérdésük van a szerettük hogylétéről.

Trump: Igazságot Vanessának!

A Guillen-család egy olyan ügyvédet tudhat maga mellett Natalie Khawam személyében, aki pro bono viszi az ügyet, felkészült, profi, erőt sugároz: valószínűleg az ő kiállásának is nagy szerepe van abban, hogy a Guillen-ügy Amerika-szerte ismert és olyannyira megkerülhetetlen lett, hogy a gyászoló családot meghívta magához az elnök, Donald Trump is. Az ovális irodában folytatott beszélgetésnek két tétje volt. A családtagok egyrészt ahhoz kérték Trump segítségét, hogy igazságot szolgáltassanak Vanessa ügyében, nyomozzák ki rendesen, derüljön ki, hogy kik a felelősök, és miért nem segítettek rajta. Erre Trump ígéretet tett, azzal is búcsúzott, hogy az anya szavait ismételte: „Igazságot Vanessának”.

A másik dolog, amiről az ügyvéd Khawam győzködni próbálta az elnököt, de ezügyben ígéret nem hangzott el: változzon a törvény, a seregen belüli szexuális zaklatásos eseteket független, külső szerv vizsgálja. Ezt a szervet valahogy úgy kellene elképzelni, mint a munkahelyi diszkriminációs ügyekben eljáró egyenlő bánásmód hatóságot: a lényeg az lenne, hogy kiiktassák a hierarchikus viszonyokat, és aki vizsgálódik, annak ne legyen érdeke eltussolni, szőnyeg alá söpörni a problémát, és főleg ne kelljen megtorlástól tartania annak, aki szólni mer, ez ne riasszon el senkit az ügyek bejelentésétől.

A Vanessa Guillen ügyében tartott, hivatalos álláspontot közvetítő, július 2-i sajtótájékoztatón újra és újra elhangzott, hogy semmilyen bizonyíték nincs Guillen szexuális zaklatására, nem volt semmilyen hivatalos bejelentés, panasz. Ez a fajta kommunikáció meglehetősen sokakat felháborított, hiszen a probléma gyökere éppen az, hogy a katona nem merte jelenteni, ami vele történik, nem bízott a feletteseiben, félt, hogy neki lesz baja belőle.

„Fort Hood kezéhez vér tapad” – írta a Twitteren a #metoo mozgalom egyik hollywoodi alapembere, Rose McGowan. Vanessa Guillen esete nyomán #IAmVanessaGuillen hashtaggel megosztott történetek százaival, ezreivel erőre kapott a #metoo mozgalom az amerikai seregen belül, tüntetések szerveződtek reformot követelve. A New York Timesnak egy Victoria Kositz nevű katona például elmondta, hogy amikor ő a West Pointra járt, egy gólyát megerőszakoltak a szobájában, és amikor jelentette, a felettese a háta mögött drámakirálynőnek titulálta. Kositz szerint érzékelhető, ahogy változóban a társadalmi hozzáállás:

onnan, hogy „tudnod kellett volna, mire számíts, ha a hadseregbe mész”, eljutottak a felháborodásig, oda, hogy „tegyünk róla, ez soha többet ne történhessen meg”.

A New York Times szerint az Amerikán éppen keresztülsöprő faji egyenlőségi hullámnak is szerepe van abban, hogy ilyen meghatározó ügy lett Guillen tragédiájából, az áldozat ugyanis latina volt, édesanyja csak spanyolul beszél, a családi sajtótájékoztatókat is két nyelven tartották.

Tömegek hallgatnak

Még ha igaznak is bizonyul majd, amit a nyomozás eddigi állása alapján hivatalosan mondanak, hogy Vanessa Guillen meggyilkolása nem volt semmilyen összefüggésben az őt ért zaklatással, az világos, hogy rossz a rendszer, amelyben egy katona nem érezheti biztonságban magát a saját támaszpontján, amelyben nem meri jelenteni, hogy zaklatják.

Az amerikai védelmi minisztérium szexuális zaklatásról és bántalmazásról szóló, legutóbbi, 2020 áprilisában kiadott éves jelentése szerint 7825 olyan esetről készült jelentés, amelyben az elkövető vagy az áldozat katonai szolgálatot teljesített. 3 százalékos növekedés volt az előző évhez képest. Ugyanebben az évben a hadsereghez 1021 szexuális zaklatásról szóló formális panasz érkezett, ami 10 százalékos emelkedést jelent, és még így is valószínűtlenül alacsony szám.

Eközben a Protect our Defenders (Védjük a védelmezőinket) nevű nonprofit emberi jogi szervezetnek az ugyanerre az időszakra vonatkozó adatai azt mutatják, hogy 20 500, a seregnél szolgáló amerikai szenvedett el szexuális bántalmazást vagy erőszakot, 13 ezer nő és 7500 férfi. Az áldozatok 76,1 százaléka nem jelentette a bűncselekményt. Akik nem jelentették, azoknak több mint a negyede mondta, hogy azért döntött így, mert félt a megtorlástól, közel harmaduk pedig úgy érezte, hogy úgysem lenne fair a vizsgálat, vagy egyáltalán el sem indulna. Akik rászánták magukat a jelentés megtételére, azoknak a harmada így vagy úgy elhagyta a sereget utólag, jellemzően kevesebb mint 7 hónappal a történtek után. Szexuális zaklatást a Protect our Defenders adatai szerint a szolgálatot teljesítő férfiak 6,3, a nők 24,2 százaléka szenvedett el. A szexuálisan zaklatott nők ötöde erőszakos támadásnak is célpontjává vált.

Június végén Fort Hoodban is indult ebben a témában külön vizsgálat, és arra jutott: 52 nő közül 18 mondta, hogy átélt szexuális zaklatást, ami körülbelül egyharmados arányt jelent. Összesen 225 Fort Hood-i katonát vontak be egy kérdőíves felmérésbe, és az eredmények biztatóak voltak: 90 százalék vallotta, hogy nagyon bízik a vezetőiben, és 86 százalék állította, hogy nagyon nagy valószínűsséggel jelentené, ha szexuális visszaélés jutna a tudomására. Csakhogy utóbb kiderült, hogy a vizsgálatból Guillen ezredét első körben kihagyták.

Bizalmi válság, mérgező mentalitás

A Fort Hoodban mostanában elindított vizsgálatok közül – a folyamatban lévő kongresszusi vizsgálat után – a legjelentősebb egy független vizsgálat, amelyet egy ötfős bizottság folytat. A feladatuk többek közt, hogy térképezzék fel a Fort Hood-i szervezeti kultúrát és mérjék fel, vajon mennyire hozzák itt a hadsereg által elvárt szintet a szexuális zaklatás elleni fellépést illetően.

A bizottság tagjai közül négyen veteránok, van köztük diszkriminációs ügyekben járatos ügyvéd, regionális igazgató egy veteránokkal foglalkozó nonprofit szervezetnél, az ötödik pedig egy tapasztalt volt FBI-os. Augusztus 17-én tették le az esküt, 30-án érkeztek meg a helyszínre két hetes tényfeltáró küldetésre.

A végső, teljes jelentésüket október 30-án kell letenniük az asztalra.

Richardson, az új parancsnok szeptember végén a Military.comnak nyilatkozva annyit elmondott, hogy amit eddig a tényfeltáró bizottságtól hallott, megerősítette abban, amit korábban is gondolt: bizalmi válság a probléma gyökere.

A Guillen-család ügyvédje, Khawam szerint amúgy nem olyan nehéz megfogni, mi a baj Fort Hoodban: a vezetők felől szétáradó toxikus mentalitás, amelynek a lényege, hogy mindenki fogja be, törődjön a saját dolgával, és ha lát valami aggasztót, tegyen úgy, mintha nem történt volna semmi.

A magyarázat lényegi része lehet az is, amit a Military Justice for All weboldalt vivő veterán, Jennifer Norris mondott a Stars and Stripesnak. Norris egy évtizede kutatja a katonák által és az ő sérelmükre elkövetett bűncselekményeket. Szerinte egyetlen másik támaszpont sem mérhető össze Fort Hooddal, amely elszigetelt, és iszonyú fontos gazdasági szerepet tölt be a térségben, a 150 ezres Killeennel összenőve 12 ezer helyi civilnek ad munkát. Mindenkinek az áll az érdekében, hogy védelmezzék.

(Borítókép: Vanessa Guillen fotója látható az emlékére állított falfestmény előtt. Fotó: Sergio Flores / Getty Images / AFP)