A medvék és Tusnádfürdő: együttélés a medveriasztás-turizmus helyett

Helyszíni riportunk első részében a székelyföldi „medveszezon” kezdetén a jelenlegi helyzetet és a probléma tágabb kontextusát mutattuk be tereptapasztalattal rendelkező szakértők és döntéshozók megszólaltatásával. Most egy olyan székelyföldi településre közelítünk rá, ahol a medveprobléma mondhatni történelmi, amire újak tevődnek rá – mégis, útmutató példa lehet a térségben.

Jön a turista, leparkol egy útszéli parkolóban, a megvásárolt zacskó édességet beönti a kukába, visszaül az autójába és vár. Ez minden, csak nem fenntartható, hiszen minden dakota tudja (és nemcsak), hogy az etetett medve halott medve. Márpedig a medvék voltak itt legelőbb, nem a tusványosi tábor, nem a turisták, sőt nem is a város.

A Kárpát-medence egyik leghíresebb, magyarok és románok körében is roppant népszerű székelyföldi üdülővárosa, ahol a pandémiáig minden évben több százezer turista fordult meg, úgy tűnik, újratervezi medvékhez fűződő viszonyát. A medve ugyan nem játék, viszont erőforrás, és a város brandjének alapja lehet.

Mindig voltak és remélhetőleg mindig is lesznek medvék Tusnádfürdő környékén, hiszen a Hargita megyei fürdőváros gyakorlatilag maga is egy medveátkelőre épült. A helyiek sok szempontból adaptálódtak már a helyzethez, illetve a legtöbb háztartás, gazdaság már villanypásztorral van körülvéve, hogy a medvekárokat megelőzzék. Ám további, jól átgondolt intézkedések szükségesek, először is a még mindig nagyon elterjedt medveetetés jelenségét kell sürgősen visszaszorítani.

Évente 300 ezer turista halad át a városon, nagyrészük csak átutazik vagy 1-2 éjszakára száll meg. Tájékoztatásuk és medvékkel szemben helyes viselkedésre ösztönzésük nélkül a helyi erőfeszítések, ha nem is kudarcosak, de nem hatékonyak.

Tusnádfürdő nevével összefonódtak a medvék: turistacsalogató és –elriasztó hatása egyaránt van annak a ténynek, hogy a városka utcáin rendszeresen lehet találkozni medvékkel. A Hargita megyei kisvárosban ebből az egyedi helyzetből kiindulva egyre inkább erőforrásként tekintenek a nagyragadozókra, és városbrandet akarnak építeni a medvére. Ehhez ugyanakkor a medve-ember együttélés fenntartható és konfliktusmentes megvalósítására van szükség.

Fontos lépés volt, hogy a polgármesteri hivatal égisze alatt egy önkéntes szakértői munkacsoport alakult, amely az önkormányzattal együttműködve új intézkedéseket javasolt, például hozzájuk köthető a közterületeken lévő gyümölcsfák kivágása, amelyek érési időben tucatjával vonzották a medvéket a városba. Tervben van még, hogy az összes kukát medvebiztosra cserélik, és leszerelik a kis, nyitott kukákat: erre azért van égető szükség, mert sajnos sokan – turisták, de egyes vendéglátósok is – etetőhelynek használják ezeket, beledobnak egy jó adag édességet, húst, majd lesben állva várják a medvék megjelenését.

„Ez a fajta etetés sajnos a hatályos jogszabályok szerint nem is minősül etetésnek, az átutazó, a parkolóban a medve megjelenésére váró turista vagy a panziós azzal védekezik, hogy ő csak kidobta azt a zacskó kaját a szemétbe, mert nem volt rá szüksége” – magyarázza Imecs István biológus, a munkacsoport egyik tagja. Ezért is roppant fontos lenne, hogy a turistákat tájékoztassák az ilyenfajta viselkedés veszélyes és káros voltáról, ugyanakkor megfelelő információkkal lássák el őket a medvékről.

Többek között ezt célozza egy most indult projekt, amelynek keretében telefonos applikáció készül, sőt egy látogatóközpont is nyílik Tusnádfürdő belvárosában, amelynek tematikája a medve-ember együttélés lesz – mondta el Imecs István, a projekt vezetője.

A projekt keretében feltérképezik a lehetséges kármegelőző intézkedéseket, javítanak a meglévő módszerek és gyakorlatok hatékonyságán (például a villanypásztorokat korábban nem minden esetben szerelték fel szakszerűen, ezt korrigálni kell), eközben a helyi lakosságot, a civil szervezeteket és a turistákat is bevonják a probléma kezelésébe.

Érdekképviseleti gyűléssorozatot szerveznek, amely során a helyiek bevonásával elkészül a kármegelőzési stratégia, valamint egy szabályzat, amelyet a tusnádfürdői eseményeket szervezők és vendéglátók kell szem előtt tartsanak, ugyanakkor kidolgozzák Tusnádfürdő helyi brandjét is.

Már az idén terveznek egy medvefesztivált is,

valamint nemzetközi szakmai konferenciát a medvékről, ahol többek közt a hasonló helyzetben lévő településeken, országokban alkalmazott jó gyakorlatokat mutatják majd be neves szakértők – mondta el Imecs.

A telefonos applikáció nemcsak turistáknak szól majd, hanem kommunikációs és monitoring eszköz lesz a civilek és a helyi döntéshozás között. Például ha az ember lát egy kószáló medvét, vagy be akar jelenteni egy káreseményt, azt ily módon megteheti.

Feltevődik a kérdés, hogy mi szükség erre?

Jelen pillanatban, ha valaki medvét észlel Tusnádfürdőn, hívja az 112 sürgősségi hívószámot, bejelenti, és a helyszínre kiszáll a rohammentő, csendőrség, rendőrség, ha még ott találják, elkergetik a medvét, közben pedig a környéken 2x2 km-es körzetben tartózkodók telefonjára megérkezik a RO-Alert figyelmeztető rendszerüzenet, hogy x utcában medve jelenlétét jelezték.

Azonban az 5-6 vagy akár több RO-Alert-üzenet egy éjszaka alatt hosszú távon egész egyszerűen elviselhetetlen a helyieknek. Elviselhetetlenebb, mint a medvék jelenléte. A kisgyerekes családokban már rég ki is kapcsolták a szolgáltatást, mert őket nem az zavarja, hogy a város másik végén vagy akár a szomszédban medve sétál, hanem az éjjeli többszöri ébredés

– ecsetelte a helyzetet Imecs István.

Ugyanakkor a városban erre épülve dívik a helyiek által már csak „RO-Alert turizmusnak” nevezett jelenség: egyes turisták csoportosan, elemlámpával keresik fel azokat a helyeket, utcákat, amelyeket a RO-Alert üzenetekben feltüntetnek, mert direkt medvét akarnak látni.

Olyan élelmes emberek is akadnak, akik a románul nem tudó, például magyarországi turistáknak pénzért lefordítják a RO-Alert üzenetet, és ugyancsak pénzért elvezetik őket a szóban forgó utcába – mesélte a tusnádfürdői biológus.

A medvés RO-Alert üzenetek tehát sokszorosan súlyosbítják a medveproblémát, és közben leterhelik a Hargita megyei rohammentősöket is, akiknek azért lenne jobb dolguk is annál, hogy éjjelente akár többször ott rostokoljanak különböző helyszíneken, amíg a csendőrök medvét kergetnek. Ugyanakkor a helyi munkacsoport sem igazán kap fogódzót arra nézve, pontosan hol kellene célzottan másnap bekopogni és megvizsgálni egy helyzetet/esetet. Viszont ha van egy telefonos applikáció, amelynek üzeneteit egyenesen ők kapják meg, akkor gyorsabban és hatékonyabban is tudnak reagálni rá.

Az applikáció egyik fontos funkciója, hogy az emberek adatokat szolgáltatnak, képet töltenek fel, kérdeznek, és rengeteg hasznos és fontos információkat kapnak a medvékről egy térkép alapú felületen. Látják egymás feltöltéseit, kommentelhetik, hozzászólhatnak. A munkacsoport így értékes terepadatokat kap, kezeli ezeket a feltöltött információkat, de például a medveészlelésre vonatkozóakat a Ro-Alert típusú turizmus reprodukálásának elkerülése érdekében 24 órás késleltetéssel fogják csak publikálni. Viszont ők már birtokában lesznek az információnak, tehát megtehetik a megfelelő lépéseket. „Nekünk a lényeg az, hogy adatot gyűjtsünk, és a feltöltőnek pedig adjunk válaszként információt azzal kapcsolatban, amivel találkozott” – magyarázta Imecs István. Idén az applikáció már tesztelési fázisban lesz, és valószínűleg jövő tavasztól lehet majd élesben is használni. Azt is tervezik, hogy felmérést végeznek Tusnádfürdőn a medvék okozta problémákról.

Tusnádfürdő soha nem lesz medvementes – hát akkor éljünk együtt vele!

Szakértők számtalanszor rámutattak, hogy a Tusnád-Sepsibükszád térség a Keleti-Kárpátok központi és déli részének legfontosabb ökológiai folyosója az emlősök számára, a konnektivitást biztosítja a különböző élőhelyek között. A térséget intenzíven használják a medvék is, és ez számos problémát okoz a medvetámadásoktól a gazdasági károkon át a habituált medvék megjelenéséig. Erre a „medveátkelőre” épült Tusnádfürdő: a település helyzete emiatt integrált megközelítést igényel, hiszen a medve-ember együttéléssel kapcsolatos gondok a település történelmi problémájának számítanak. Erre azonban nagyon sokáig nem voltak tekintettel a hatóságok a hulladékkezelés, a turizmus vagy az infrastruktúrafejlesztés terén sem.

A lényeg az lenne, hogy a vadállatok állandó jelenléte mellett a lakosok biztonságának kérdését a konfliktusok csökkentésével oldják meg.

Az etetés márpedig kiterjeszti a konfliktusokat, így annak minden formáját fel kell számolni.

Ugyancsak szakértői javaslat, hogy Tusnádfürdőn a járdák, ösvények széléről a bokrokat, bozótosokat fel kell számolni, a láthatóság érdekében. „Nemcsak azért, hogy te vedd észre a medvét, hanem hogy ő is vegyen észre idejében, mert egyébként nagyon rossz a látása. Hogyha hirtelen, utolsó pillanatban veszitek észre egymást, akkor történhet egy akaraton kívüli negatív interakció, ami végződhet rosszul is. De ha van 5-7 métered, hogy meglásd a medvét, ő is meglásson, és visszaforduljon, akkor ez óriási biztonsági faktor” – magyarázta Imecs István.

Relokáció: megfelelő szakmaisággal nagyon jól működik

A projekt keretében tapasztalatcserés tevékenység is lesz, munkalátogatás ugyanilyen konfliktusos zónákban külföldön, úgyhogy igény van arra, hogy tanuljunk minél többet – emelte ki a biológus. A szakmai és tudományos kutatás alapú döntéshozás az egyetlen lehetőség, ami felé itt is haladnunk kell – szögezte le.

Bár Tusnádfürdőn van több, rendszeresen a településre bejáró medve is, nem mindegyik nevezhető közülük problémásnak: ha pontos megfigyelések alapján csak a problémás egyedek kerülnek kiemelésre, a medvekárok drasztikusan lecsökkennek.

Tavaly júliusig nagyon sok káresemény volt, és megfigyelték, hogy egy három bocsos anyamedve volt az „elkövető”. Miután az anyamedvét elszállították, a bocsok pedig a balánbányai medve-visszavadító központba kerültek, Tusnádfürdőn 90%-kal csökkent a káresemények száma – emelte ki Imecs.

Tusnádfürdő környékén rengeteg medve esik gázolás áldozatául

Imecs István úgy látja, Alcsíkon és Tusnádfürdő környékén nem jellemző a medvéket célzó orvvadászat, bár többször látott már kitett hurkot. Tapasztalatai szerint azonban ezek az ügyek szinte sosem jutnak el odáig, hogy jogilag is orvvadászatnak lehessen őket nevezni. „A vadászoknak hiába mondod, hogy az orvvadászat, ők azt kérdezik, hogy törvényszéken volt-e ez bebizonyítva. Ha nem volt, akkor nem foglalkoznak az üggyel.”

Amiből valóban rengeteg van viszont, az a gázolás áldozatául esett medvék, Alcsíkon évente több tucat nagyragadozó leli halálát vonat- és autóbalesetben.

A keskeny völgyben, hegyek között, az Olt mentén kanyargó főút és vasút veszélyes terep nemcsak a medvéknek, hanem minden állatnak.

Erdélyben az utóbbi években riasztó ütemben zajlott az egykor egybefüggő és átjárható mezőgazdasági területek és természetes élőhelyek további fragmentációja. A térséget valósággal felszabdalják a kerítések, villanypásztorok, és számos esetben hatalmas területekről van szó. Külföldi befektetők sorra vásárolják fel a területeket, ahol farmokat működtetnek, ipari mezőgazdasági tevékenység zajlik, amelyet olyan villanypásztorral látnak el, hogy nemcsak medve, de egy légy sem tudna rajta átjutni.

A területfragmentáció olyan mértékű most már, hogy alapjaiban változtatja meg nemcsak a tájhasználatot, ebből fakadóan pedig a természetvédelmet, hanem a vadászatot is.

A trófeavadászat ki fog halni

Az élőhelyek fragmentációja miatt egy olyan nagy mozgás- és területigényű faj esetében, mint a medve, de talán általában véve sem már nem lesz lehetséges tradicionális vadgazdálkodásról beszélni, hanem inkább menedzsmentről – véli a biológus.

Nem végtelen erdőkről beszélünk, hanem egy utak, vasút, kerítések, települések által felszabdalt kultúrtájról. Gyakorlatilag nem marad egy folyosó, egy útvonal, ahol áthaladhatnak az állatok egyik erdőből a másikba, így óhatatlanul a medvék is beterelődnek a települések közelébe, ami nekik is, és az embereknek is rossz. Közelebb kerülnek a településekhez, és egyre többen lesznek pontosan emiatt is: a települések közelségében könnyebb és biztonságosabb az anyamedvéknek felnevelni a bocsokat, mert nem veszélyezteti őket egy domináns hím

– magyarázta a biológus.

A vadászok közül sokan vannak helyi döntéshozó pozíciókban, és ugyan tudják, hogy az infrastruktúrafejlesztés tovább erősíti ezt a fragmentációt, amelynek következtében egyre gyakoribb a medvék megjelenése a településeken, de nem mondhatnak nemet a fejlesztésekre, így gyakorlatilag hosszú távon a tradicionális vadgazdálkodás fennmaradásának tesznek keresztbe.

A vadászati eszközök ugyanakkor természetesen léteznek és fognak létezni, és szükség lesz továbbra is a vadászokra, csak nem abban a formában, ahogyan hagyományosan megszokták, a trófeavadászat például az új körülmények között nem fog fennmaradni – vélte Imecs István.