Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Úgy látszik, van az az áldozat akár pénzben vagy adminisztrációs terhekben kifejezve, amit meghoznak az építési beszerzések kiírói és a nyertesek, hogy az eljárás rendje kevésbé kedvezzen a versenynek és az átláthatóságnak.
Két hónapja figyeltünk fel arra, hogy néhány közbeszerzés értéke gyanúsan ki van centizve, hogy még épp becsússzon a 300 millió forintos értékhatár alá. Ennek oka az lehet, hogy pont a korrupcióval amúgy is különösen sújtott építési beszerzések területén terjesztette ki a kormány 2017 januárjától 100 millió forintról 300 millió forintra azt az értékhatárt, ami alatt hirdetmény nélkül lehet közbeszerzést indítani.
A kormányzati indoklás szerint az intézkedés hátterében a magyar cégek megsegítése állt, a korrupciót vizsgáló szakértők szerint viszont inkább a visszaéléseknek kedvezett ez a lépés. Bárhogy is legyen, ideális esetben nem az ilyen értékhatárok, hanem a piaci körülmények határozzák meg a közbeszerzések árait. Gyakran maga a közbeszerzési eljárás ad lehetőséget a csalásra (ezeket, mint korábban írtuk, néhány gyanús jel alapján könnyen ki is lehet mutatni), most azt nézzük, hogy mennyire vonzó lehet a gyanús közbeszerzések kiíróinak és résztvevőinek, hogy korrupciónak kedvező eljárásokban vegyenek részt.
A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) nyers közbeszerzési adatai alapján*
A CRCB a 2005 és 2017 között megkötött magyar közbeszerzési szerződések bizonyos adatait rendezte egy bárki által elérhető és elemezhető adatbázisba a Közbeszerzési Értesítőben megjelent információk alapján.
megvizsgáltuk, hogy a szabályok módosítása hatással volt-e a közbeszerzések árképzésére – más szóval vonzóbb-e a kevésbé transzparens eljárás akár a piacilag indokoltnál valamivel kisebb értékű szerződés árán. Arról a lehetőségről se feledkezzünk meg, hogy akár az értékhatárt jelentősen meghaladó beszerzéseket inkább némi többlet-adminisztrációt vállalva 300 millió forintnál kisebb értékű darabokra is feloszthatják a kiírók.
Ha a szerződések nettó értékeit tízmillós kategóriákba rendezzük, és évenként megnézzük 2014 és 2016 között a szerződéses árak megoszlását, látható, hogy végig 0,1-0,2 százalék között ingadozott a 250 és 300 millió forint közötti árkategóriába eső szerződések aránya. 2017-ben – amikor az új szabály hatályba lépett – viszont változás történt, ráadásul legnagyobb mértékben éppen közvetlenül a 300 milliós értékhatár alatti kategóriában: a 290 és 300 millió forint közötti szerződések aránya 0,5 százalékra nőtt (és megnőtt a szerződések viszonylagos gyakorisága a 250 és 290 millió közötti kategóriákban is). Ugyanakkor a 300 millió forint fölötti arányokban ilyen érdemi és szisztematikus változás nem látszik.
Úgy látszik tehát, hogy van az az áldozat – akár pénzben vagy az adminisztrációs terhekben –, amit meghoznak a kiírók és a nyertesek, hogy az eljárásrend kevésbé kedvezzen a versenynek és az átláthatóságnak. A jelenség nem új, például 2011 és 2015 között a szolgáltatási beszerzések területén volt érvényben egy hirdetmény nélküli eljárási lehetőség 25 millió forintos értékhatár alatt, ami a CRCB elemzése szerint szintén növelte a korrupciós kockázatokat az ártorzítás mellett.
