Fact-check: magyar kutatók bizonyították, hogy laborból szökött a koronavírus? Nem egészen

A brit sajtóban és a közösségi médiában is nagy karriert futott be az a hír, hogy magyar kutatók a SARS-CoV-2 koronavírus egy olyan változatát találhatták meg, amely a világjárványt okozó vírus őse lehet, azaz az evolúciója eddig hiányzó láncszeme kerülhetett elő. Ezzel együtt pedig azt is sugallják a cikkek, hogy a magyarok felfedezése megerősítheti azt a hosszú ideje népszerű, de a tudomány által egyáltalán nem igazolt elméletet, hogy a vírus egy vuhani laborból szökött meg, mert a most azonosított variáns az elemzés szerint a laborban előszeretettel használt állatokból kerülhetett a mintába, akár még a vírus hivatalos felfedezése előtt. A Telegraph cikke már a címében is azt írja, hogy egy „laborban tenyésztett koronavírus ad súlyt” a laborszökevény-elméletnek, az Express bulvárlap áttörésről ír a vírus eredettörténetében, a Daily Mail pedig már annyi mindent sűrített a hosszú címébe, hogy inkább le se fordítjuk.

Úgy tűnik azonban, hogy a magyarázat jóval prózaibb: a magyar kutatók által elemzett minták olyan rossz minőségűek, hogy más kutatók szerint túlságosan magabiztos következtetéseket nem is lehet levonni belőlük, de még így is azonosíthatók a szennyeződésként a mintába került vírusnak olyan mutációi, amelyek alapján kizárható, hogy a SARS-CoV-2 őséről lenne szó. A mintavétel időzítése még valóban meg is engedné, hogy ez a vírusváltozat a járvány hivatalos kezdete előtt bukkant fel egy kínai laborban – csak éppen azt is, hogy utána, és az előbbi lehetőségre semmi más nem utal.

Mit találtak a magyar kutatók?

Az eddig ismeretlen vírusváltozatot Csabai István, az ELTE TTK Komplex Rendszerek Fizikája tanszékének egyetemi tanára és Solymosi Norbert, az Állatorvostudományi Egyetem docense találta. Két tanulmányt is közzétettek a preprint, azaz még lektorálás előtti tanulmányokat megjelentető Research Square oldalon. Az elsőt még december 23-án, három további ELTE-s kutatóval, de erre még nem figyelt fel senki. A másodikat február 7-én, ezt kapta fel a média.

„Mind a sajtóban, mind pedig a Twitteren és társain gyakran olyan állításokat kapcsolnak a cikkhez, amiket mi nem állítottunk. Mivel én magam fizikus/adattudós vagy legjobb esetben is maximum bioinformatikus vagyok, nem szeretnék messzire vivő virológiai vagy járványtani interpretációt adni, annál is inkább, mert az utóbbi hetek során az eddiginél is sokkal jobban átpolitizálódott a kérdés”

– válaszolta Csabai István, a két tanulmány vezető szerzője a Telex érdeklődésére.

A vírusra váratlan helyen bukkantak: az Antarktiszról származó, 2018 végén és 2019 elején gyűjtött talajmintákban. Arról azonban szó sincs – és ezt a cikkek sem állítják –, hogy a SARS-CoV-2 már közel egy évvel a járvány kínai kitörése előtt jelen lett volna az Antarktiszon. A minták egy sanghaji cég, a Sangon Biotech laborjába kerültek szekvenálásra, azaz genetikai elemzésre 2019 legvégén, itt került beléjük szennyeződésként a koronavírus más mintákból.

A most felfedezett variáns érdekességét az adja, hogy vannak olyan mutációi, amelyek a kutatók szerint áthidalhatják a szakadékot az emberek körében is terjedő SARS-CoV-2 és a denevérekből ismert, eddigi legközelebbinek számító rokonai között. Ha ez így lenne, az azt jelentené, hogy megtalálhatták a világjárványt okozó vírus eddig ismeretlen ősének nyomát.

Ez a vírus tényleg jöhetett laborból

A magyar kutatók azonban a második tanulmányukban emberek, majmok és hörcsögök DNS-ét is azonosították a koronavírusos mintákban, ami arra utalhat, hogy egy laborban vizsgált vírus nyomaira bukkanhattak. Márpedig ha a járvány hajnalán, amikor még Kínában is épp csak bejelentették, hogy néhányan furcsa tüdőgyulladást kaptak, jelen lehetett egy olyan vírus, amely a mára jól ismert koronavírus őse lehet, ráadásul egy laborban vizsgált mintában, az arra utalhat, hogy a járványért eleve egy laborból elszabadult vírus lehet felelős – de ez már az újságcikkek gondolatmenete, a kutatók ilyet nem állítanak.

A laborszökevény-elmélet egyébként ezen a ponton kettéágazik, mert vannak, akik szerint egy természetes eredetű, de a természetből begyűjtött és laborban vizsgált vírus szabadulhatott el; míg mások szerint már magát a vírust is módosíthatták a laborban. Erről, az elmélet(ek) mellett felhozott érvekről, illetve arról, hogy miért sokkal valószínűbb továbbra is a természetes eredet, korábban ebben a cikkben szedtünk össze minden fontosat.

Hörcsögökből és majmokból származó sejtvonalakat mindenesetre gyakran használnak virológiai kísérletekre a laborokban. Az azonban már a járvány legelején is teljesen szokványos gyakorlat volt, hogy az új vírust a laborok állati sejtvonalakon vizsgálták, így a magyar kutatók által talált minta önmagában nem feltétlenül tekinthető bűnjelnek.

A kérdés az időzítés, azaz hogy pontosan mikor szekvenálták az antarktiszi mintákat, tehát mikor történt a szennyeződés: ha 2019 decemberében, akkor pusztán az időrendet nézve valóban nem lenne kizárható, hogy a vírus egy eddig ismeretlen változata már a SARS-CoV-2 hivatalos felfedezése előtt megtalálható volt egy labormintában. Ha viszont 2020 legelején, akkor valószínűleg csak egy addigra már rutinszerűen vizsgált vírusminta keveredhetett az antarktiszi mintába. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez azonban a magyar kutatóknak és másoknak sincsenek adataik, így más tényezőkre kell hagyatkoznunk annak a megítélésében, hogy előfordulhatott-e a két forgatókönyvből az első.

Abban nincs semmi szokatlan, hogy egy ilyen laborban összekeveredhetnek a szekvenálandó minták, ha nem bánnak velük kellően elővigyázatosan.

„Ezek nagyon érzékeny technológiák, teljesen általános, hogy ilyen keveredés történik. Csúnyább nevén kontamináció, szebb nevén áthallás, de ugyanarról van szó”

– mondta a Telexnek Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem virológusa, aki maga is többek között denevér-koronavírusokat kutat.

Nem bizonyítja a laborszökést

A magyarok eredményeiről az újságcikkek megjelenése után több neves kutató is megnyilatkozott a közösségi médiában.

Jesse Bloom, az amerikai Fred Hutchinson Rákkutató Központban működő Bloom Lab vírusok evolúciójával foglalkozó kutatója egyrészt maga is újraelemezte az adatokat, és megerősítette a magyar kutatók első tanulmányának főbb megállapításait. Másrészt rámutatott arra, hogy a Csabai Istvánék által azonosított három kulcsmutáció azért érdekes, mert korábbi kutatások a SARS-CoV-2 vírus lehetséges őseként két elméleti vírusváltozatot jelöltek meg, és az egyiknek épp ez a három mutációja van. Viszont azt is megjegyezte, hogy

• ezek a mutációk nem most bukkantak fel együtt először, eddig is ismertek voltak már olyan vírustörzsek, amelyekben azonosították őket. Tehát még ha valóban egy korai vírustörzsről lenne is szó, akkor sem régebbiről, mint azok némelyike, amelyeket már ismertünk;
• attól, hogy egy vírusváltozat genetikailag jobban hasonlít az ősére, mint egy másik, még nem biztos, hogy időben is előbb jelent meg, mert a vírusok evolúciója nem ennyire lineáris;
• ráadásul a mintákat valószínűleg nem is egy, hanem több különböző vírusváltozat szennyezhette be, és ezek összekeveredtek.

Kristian Andersen, az amerikai Scripps Kutatóintézet immunológusa, aki a járvány elején a vírus eredetét kutató egyik első genetikai vizsgálat vezetője volt, szintén elemezte a magyar kutatók adatait. Ő azonban egyértelműen kijelentette, hogy

a magyar kutatók munkája nem bizonyíték arra, hogy a vírus őse laborból szökött, sőt az adatok épp ennek ellenkezőjét bizonyítják.

Leszögezte, hogy maguk a magyar tanulmányok rendben vannak, az azokból mások által levont következtetések azok, amik nem megalapozottak.

A magyar kutatók három olyan szennyezett mintát azonosítottak, amelyben koronavírus-darabkákat találtak, ezekből a darabkákból pedig összerakták a vírus genomját. „Van viszont egy probléma: ezek a minták szuperzavarosak” – írta Andersen, konkrét példát is mutatva arra, hogy olyan sok a hibás egyezés, hogy szinte lehetetlen magabiztosan meghatározni ezekből a mintákból az azokat beszennyező vírus(ok) genomját.

Andersen arra is rámutatott, hogy a három, fentebb említett mutáció mellett olyanokat is találni a mintákban, amelyek viszont épp ellentmondanak annak, hogy egy minden eddiginél korábbi vírustörzsről lenne szó. Van egy olyan mutáció (H655Y), amely például az omikron és a gamma variánsban is megtalálható, és származékosnak tűnik, azaz nem olyannak, amely az „ősvírusban” megtalálható lenne. Sőt található egy olyan is (S:68-75), amelyről viszont határozottan állítható, hogy származékos, mert később jelent meg a vírus evolúciójában. Ezért Andersen szerint egészen biztosan ki lehet jelenteni, hogy nem a vírus őséről van szó.

Eleve nem sok biztosat lehet leszűrni

Kemenesi Gábor a fentiekkel egyetértve azt hangsúlyozta, hogy nem is kell ilyen konkrét cáfolatokba bocsátkozni ahhoz, hogy megkérdőjelezzük, hogy a SARS-CoV-2 őse került-e elő.

„Ez egy hatalmas nagy, kevert mintahalmaz. Képzeljünk el háromféle spagettit, amit összetördelünk, aztán jól összekeverünk, majd megpróbáljuk megmondani, hogy melyik darab hova tartozik. És van benne egy csomó más dolog is, ami nem is spagetti”

– érzékeltette a feladat nehézségeit.

„Ahhoz, hogy a technológiával megfelelő bizonyossággal megmondhassuk, hogy ott van egy mutáció egy bizonyos pozícióban, úgynevezett lefedettség is kell. Ha nincs elég lefedettség annak az alátámasztásához, hogy az a mutáció tényleg ott van, akkor nem lehet biztosan tudni. Szóval egy ennyire kontaminált és kevert minta szekvenálása alapján mutációkról beszélni nem nagyon van értelme, mert a technológia nem támasztja alá a mondanivalót. Ez így igazából egy technikai érdekesség, amit a média elég keményen felkapott.”

Összességében tehát túlzásnak tűnnek azok az értelmezések, amelyek szerint a SARS-CoV-2 vírus ősét találhatták meg a magyar kutatók, azok pedig kifejezetten félrevezetők, amelyek a tanulmányaikban a laborszökevény-elmélet igazolását látják.