Ki nem tartja be a járványügyi szabályokat? A férfiak, a fiatalok, a szegényebbek

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar (PPK) kutatóinak tanulmánya a Scientific Reports című folyóiratban jelent meg.

A 41 országból származó minta szerint a nem, az életkor, a jövedelem és a végzettség alapján megjósolható, kik veszik kevésbé figyelembe a távolságtartás szabályait. A szakemberek szerint adataik felhasználhatóak a Covid–19-cel kapcsolatos népegészségügyi kommunikációban – olvasható az egyetem honlapján közölt beszámolóban.

Szászi Barnabás és kutatótársai a járvány korai időszakában arra voltak kíváncsiak, mely társadalmi csoportok látogatnak el leginkább társas összejövetelekre. Magyarországra ugyan nem jellemző az, ami még a liberálisabb szemléletű arab országokra is igaz, hogy az ember megy az utcán, és csak férfiakat lát a kávézókban, az éttermekben, sokszor még a piacon is, de ha belegondolunk, nemcsak egy focimeccsen, hanem még egy női kézilabdameccsen is sokkal több a férfi szurkoló. De hát a kutatók biztosan kiszűrték azt a hatást, hogy a férfiak talán eleve többet járnak társas eseményekre.

Mindenesetre az ominózus elemzéshez egy Covid-történelmünk alapján már-már őskorinak számító, 2020. március 20. és 2020. április 5. között készült online felmérés adatait használták fel. Emlékeznek, ez volt az az időszak, amikor tényleg teljesen kiürült a város, a villamosokon szerelvényenként 0 vagy 1 ember utazott, és a házhoz szállítással megrendelt dobozos söröket egyesével fertőtlenítettük, vagy kitettük három napra őket az erkélyre.

A kutatás tehát összesen 41 ország 87169 résztvevőjének válaszait elemezte, és az jött ki, hogy az országok 95 százalékában a férfiak vették kevésbé figyelembe a távolságtartásra vonatkozó szabályokat.

Az alacsonyabb iskolai végzettség (az országok 66 százalékában) és az alacsony jövedelem (80 százalék) szintén összefüggést mutatott az ajánlások figyelmen kívül hagyásával. Az életkor tekintetében pedig a fiatalok voltak (78 százalék) hajlamosabbak közösségbe menni. Az eredményt az esetleges pszichológiai okokon kívül az magyarázhatja, hogy akik kevesebbet keresnek, munkakörükből adódóan sokszor nem is tudnak otthonról dolgozni – összegzik a beszámolóban

Mindez sajnos aligha meglepő, az alacsonyabb végzettségűek és jövedelműek esetében több az olyan munkakör (takarítás, mosás, ápolói munka, bolti eladó), amit nagyon rossz hatékonysággal lehet home office-ban végezni, míg a „számítógépes” munkák (újságírás, könyvelés, grafika), remekül végezhetők otthonról, öltözködési és utazási igény nélkül szinte az ágyból lehet berobbanni a munka világába.

Ahogyan az eleinte jóval alacsonyabb kockázatúnak besorolt fiatalok esetében is érthető, hogy 18-20 évesen ki szeretne hónapokra kimaradni az összejövetelekből, az ismerkedési lehetőségekből. Nyilván az idősebb rokonokra illik vigyázni, de vélhetően voltak sokan, akik inkább azt választották, hogy nem látogatták a nagyit, de a zugbulikba eljártak.

A kutatás szerint a társasági összejövetelek elkerülését a magasabb jövedelem jósolta meg leginkább, ezt követte az életkor, az iskolai végzettség, majd a nem.

Ez egybevág azokkal a korábbi kutatásokkal, amelyek szintén a jövedelem és a megfelelő magatartás közti összefüggésre mutattak rá.

Az egyes változók országonként nagyon eltérő képet festettek, a hozzáállásról kapott adatokat semmiképp nem szabad általánosítani. A konkrét társadalmi kontextus ismeretében viszont a kutatási eredmények segítséget jelenthetnek a Covid–19-cel kapcsolatos népegészségügyi kommunikációban.