Tényleg több magyar halt meg koronavírusban, mint Mohácsnál?

2021. április 28. – 12:25

frissítve

Tényleg több magyar halt meg koronavírusban, mint Mohácsnál?
Than Mór A mohácsi csata című 1856-ban készült festménye – Forrás: Wikimedia Commons

Másolás

Vágólapra másolva

Mohács a kanyarban sincs, a koronavírus 2020-21-ben már több magyar áldozatot szedett, mint ahányan odavesztek az 1526-os tragikus csatában – terjed a Facebookon. A számítás önmagában helyes, de az összehasonlítás teljesen esetleges.

A koronavírus-járványt felesleges dramatizálni, Magyarország Covid-halálozásban népességarányosan történelmi nagyotmondások nélkül is a világ élvonalában jár. A mortalitási adatokat, melyeket a kormánykommunikáció a jó oltási számokkal igyekszik elhomályosítani, inkább más országokhoz, a korábbi hullámokhoz, főleg pedig a korábbi évekhez képest van értelme hasonlítani, nem hadtörténeti eseményekhez. Igaz, a háborús metaforák politikai rutinná degradálásával, a katonai irányítás alá kerülő kórházak frontvonalától a fegyverkező hátországig, eléggé adja magát a militáris asszociáció a veszteségek kapcsán is.

Ez most, amikor a teraszokra irányul a stratégiai visszavonulás, és a nyitás az új eltáv, a „nekünk Mohács kell” érzésben jön elő. „A koronavírussal összefüggésbe hozható magyarországi halálesetek száma átlépte a 26 ezret. 1526-ban, a Mohács mellett megsemmisített magyar haderő nagyjából 25 ezres volt” – olvasható a Facebook-falakon a mérges és szomorú emojik tengerének közepén, ahol néha azt is hozzáteszik, hogy természetesen a vert magyar seregnek is voltak túlélői: a törökök kb. 14 ezer keresztény lovast és gyalogost öltek meg. Hát hol van ez a koronavírus mellett.

A szám nagyjából stimmelhet úgy is, hogy bőven van bizonytalanság az adatok körül. Mohács kapcsán egyébként is rengeteg vita volt és van ma is a történettudományban: mostanában leginkább a csata pontos helyével, korábban a felelősség kérdésével kapcsolatban, de arról is, hogy mekkorák voltak a részt vevő seregek. A korabeli források, az oszmán táborból érkező szökevények azt állították, hogy a szultán hatalmas, 300 ezres sereggel jön. Ha a létszám ennél kevesebb is volt, az biztos, hogy óriási túlerőben voltak a keresztény hadakkal szemben. Utóbbiakat valóban 25-26 ezer körülire teszik a történészek, a magyarokon kívül cseh, lengyel, itáliai katonákkal. Ez még úgy is jelentős méretű sereg volt, hogy a késedelmek miatt Szapolyai serege például lekéste az ütközetet.

Bár a kor mércéjével mérve Mohácsnál jelentős magyar sereg jött össze, a hatalma csúcsán lévő, világbirodalmi főtényezővé váló Oszmán Birodalommal szemben nem volt valós esélyük az 1526. augusztus 29-i csatában. A kalkulációk szerint a keresztény sereg több mint fele, kb. 15 ezer katona veszhetett oda, többségük a csatatéren, 2000 foglyul ejtett embert azonban a török táborban végeztek ki.

Ezt leginkább a csata után született veszteséglistákból, mindenekelőtt Mohács első számú haditudósítója, a csatából kalandos úton megmenekülő Brodarics István kancellár beszámolóiból tudjuk. Ő úgy becsülte, hogy a hagyomány szerint a Csele-patakba vesző (hogy a halál helyének kérdése ennél bonyolultabb, azt éppen a legújabb kutatások bizonyítják) II. Lajos királyon és számos főúron kívül még vagy 500 tekintélyes nemes, legalább 3-4000 lovag, a magára hagyott gyalogságból pedig nagyjából 10 000 ember veszett oda. A fiatal királyon kívül ottmaradt Mohácsnál a korabeli magyar elit meghatározó része: a keresztény sereg egyik fővezére, Tomori Pál kalocsai érsek, az esztergomi érsek, öt püspök, az országbíró, két királyi kamarásmester, a főpohárnokmester és a főudvarmester, a királyi kamarásmester és még a csatából hiányzó Szapolyai János testvére is.

Bár kétséges, hogy mennyire pontosak a széteső hadsereg egyszerű közkatonáinak veszteséglistái, a fenti adatokat többnyire nagyjából hitelesnek tekintik. Ebben azonban – erről B. Szabó János történész írt – valószínűleg nincsenek még benne a „civil” áldozatok, a katonai táborhoz kapcsolódó személyzet és a harctér közelében lévők veszteségei. Velük együtt akár a korabeli oszmán adat is reális lehet, ami szerint 24 ezer magyar holttestet kellett temetni a mohácsi csata után. Nagy többségük ismeretlen helyen nyugszik, a csata tömegsírjait most, a csata 2026-ban esedékes 500. évfordulójára szeretnék kiásni.

Szakemberek kutatják át fémkeresőkkel a mohácsi csata feltételezett helyszínét a baranyai Majs közelében a Janus Pannonius Múzeum, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti tanszéke és a Detect Max Hungary Kft. együttműködésében zajló régészeti kutatás során 2019. március 24-én – Fotó: Sóki Tamás / MTI
Szakemberek kutatják át fémkeresőkkel a mohácsi csata feltételezett helyszínét a baranyai Majs közelében a Janus Pannonius Múzeum, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti tanszéke és a Detect Max Hungary Kft. együttműködésében zajló régészeti kutatás során 2019. március 24-én – Fotó: Sóki Tamás / MTI

Koronavírus vs. törökök, tatárok, világháborúk

Ezt az áldozatszámot hipotetikusan elfogadva, a Covid-járvány valóban a közelmúltban haladta meg a mohácsi veszteségeket: a hivatalos nyilvántartás szerint a koronavírussal összefüggésben meghaltak száma szerdán lépte át a 27 ezret. Persze az arányok a mohácsi vész idején sokkal rosszabbak voltak, hiszen a Magyar Királyság népessége akkoriban bő négymilliós lehetett, vagyis egyetlen nap alatt akár fél százalékos is lehetett az ország vesztesége. A halottak zöme pedig életerős katonákból, illetve a magyar politikai-egyházi elitbe tartozók közül került ki.

Hogy Mohács ennyire erős metafora fél évezred után is, az a tragédiája mellett a rátapadt nemzeti mítoszoknak is köszönhető: Mohácsban ma is sokan a nemzeti széthúzást, az elit tehetetlenségét és nemtörődömségét látják. Bár ez erősen vitatható diagnózis, Mohács következményei valóban rendkívül súlyosak voltak. Nem csak a három részre szakadt ország miatt: azért is, amit a korszak kutatója, Fodor Pál, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont korábbi főigazgatója árulások sorozataként írt le, minthogy „lassanként mindenki hollóvá változott, ha fenn akart maradni, ha biztosítani akarta a helyét”.

„Mindezek folytán magyar létállapottá lett a későbbről is jól ismert kesergés, a sírva vigadás, a hiányos önismeret, az irreális tervezgetés, az ősök dicsőségében való sütkérezés. Ez Mohács legnyomasztóbb, máig ható lelki következménye” – és ez könnyen tűnhet későbbi korszakokban is érvényes hasonlatnak az aktuális politikai elitről, ami egy nemzeti tragédia kapcsán a saját helyének biztosítását tartja szem előtt.

Mohácsnál azonban még sokkal nagyobb volt az emberveszteség:

  • a tatárjárásnál, ahol becslések szerint akár 3-400 ezer ember is meghalhatott;
  • az I. világháborúban, amikor 660 ezer magyarországi katona esett el
  • nem beszélve a II.-ról, melynek következtében a holokauszttal együtt 7-800 ezer magyar halt meg

A koronavírust azonban, magunkat kicsit komolyan véve inkább az elmúlt évek mortalitásával érdemes összevetni. A többlethalálozás kapcsán szakmai vita is kialakult: a KSH kimutatása szerint 2020-ban 10,3 ezerrel haltak meg többen az elmúlt évekhez képest, ha pedig csak a járvány magyarországi jelenlétét nézzük, akkor tavaly év végéig 13,7 ezer volt a többlethalálozás. Ez több, mint ahányan a hivatalos kimutatás szerint a Coviddal összefüggésben vesztették tavaly életüket (december 31-ig 9500 fő), és a KSH szerint az idei első hónapokban, a harmadik hullám alatt is kb. 15 százalékkal nagyobb a hivatalos Covid-mortalitásnál a többlethalálozás. Ez alapján mostanra a többlethalálozás a teljes járványidőszakra nézve 30 ezer felett lehet.

A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!