Átestem a víruson, de meddig vagyok védett?

A világszerte több-kevesebb sikerrel induló oltási programok sokakban felkeltették a reményt, hogy hamarosan visszatérhetünk a vírus előtti békeidőkhöz, de mivel a vírus egy éve van velünk, még nagyon sok mindent nem tudunk pontosan. Ilyen például az, hogy ha egyszer valakinek sikerül leküzdenie a vírust, akkor meddig lesz védett egy újabb fertőzéssel szemben.

Március 23-án a Lancet Microbe folyóiratban megjelent egy tanulmány, amely pontosan erről szól. A Pécsi Tudományegyetem Virológiai Kutatócsoportja a Facebookon összeszedte, mi áll a tanulmányban. A nemzetközi kutatócsoport 164 fertőzöttet vizsgált, fél év alatt többször is vettek tőlük vért, majd öt csoportba sorolták őket:

• a vizsgált betegek 12 százalékánál már a betegség legelejétől nem vagy csak alig találtak semlegesítő antitesteket (164 betegből 19-nél);
• a vizsgált betegek 27 százalékánál 20 napig magas volt az antitestek száma, majd nagyon gyorsan elkezdett csökkenni. 180 nap után közülük sokaknál már nem is találtak antitesteket (164 betegből 44-nél);
• a vizsgált betegek 29 százalékánál szintén magas volt a korai antitestszám, de két-három hét után lassan csökkenni kezdett. Náluk 180 nap után is találtak bőven semlegesítő antitesteket (a tanulmányban azt írják, hogy ez 52 betegre volt jellemző, de a 164 29 százaléka 47,5);
• a vizsgált betegek 32 százalékánál még 180 nap után is magas antitestszintet mértek. A csoport többsége súlyosabb klinikai tüneteket produkált a fertőzés során (164-ből 52);
• három ember leginkább a váratlan kategóriába került: náluk a lábadozási későbbi szakaszában (90–180 nappal az első tünetek után) hirtelen megugrott az antitestszint.

Mivel viszonylag kevés embert vizsgáltak, az eredményt semmiképp nem lehet felnagyítani, tehát csak ez alapján nem mondhatjuk, hogy 942 millió embernél szinte semennyi semlegesítő antitest nem alakul ki.

A szerzők viszont azt a következtetést le tudták vonni, hogy a betegségből felépültek antitestszintje nagyon eltérő lehet, ezért mindenkinél külön-külön lehet csak mérni.

Mindenesetre mivel a vizsgált személyek 39 százaléknál fél év után alig találtak antitesteket, továbbra is fontosnak tartják az óvintézkedések (maszk, kézmosás, távolságtartás) betartását és az oltást.

A betegek 61 százalékánál még fél év után is találtak annyi antitestet, ami legalább minimális védettséget nyújthat. Súlyosabb betegséggel magasabb antitestszint járt, ami tovább is megmaradt a szervezetben. Szintén jó hír, hogy a T-sejt-válasz, ami a sejtes immunitás alapja, minden csoportban hasonlóan magas volt.

Ahogy korábban írtuk, az immunrendszerünk két módon támadja a vírust. A B-sejt nevű immunsejtek antitesteket termelnek, és egyelőre úgy tűnik, hogy az antitestszint nagyban függ a betegség súlyosságától. A másik immunreakcióban a T-sejtek vesznek részt, amik a megfertőzött sejteket pusztítják, gyulladási szabályozó fehérjéket termelnek, és segítik a B-sejtek munkáját. Ez az úgynevezett sejtes immunitás.

Egy tanulmány szerint a T-sejtes immunitás hasonló mértékű a tünetes és tünetmentes megbetegedések során. A különbség az, hogy a tünetmentes esetekben jókor és jó mennyiségben termelődött IFN-γ és IL-2 gyulladási szabályozó fehérje, így az immunrendszer kiegyensúlyozottan tudott fellépni a fertőzés elején, ezért nem is alakultak ki súlyos tünetek. Az is fontos, hogy időben nem csökkent a sejtes immunitás mértéke egyik csoportban sem.

Azért ilyen eltérő az egyes emberek antitestszintje, mert a kutatásban kizárólag olyanokat vizsgáltak, akikben a fertőzés miatt alakult ki immunválasz.

„A természetes fertőzés egy nagyobb skálán szóró immunitást ad. Ha megfertőződtél, sokkal kiszámíthatatlanabb, hogy melyik kategóriába esel. A vakcinánál ez sokkal kiszámíthatóbb”

– mondta a Telexnek egy névtelenséget kérő szakértő.

Dániában 4 milliós teszt alapján azt tapasztalták, hogy az emberek 0,65 százaléka fertőződött újra, a többség (80 százalék) még legalább hét hónapig védett volt. Ez az életkorral csökkent, a 65 év felettieknek a 47 százaléka bizonyult védettnek az újrafertőződés ellen.

Jelenlegi tudásunk szerint a vakcinák szintén hónapokig (a Modernáé minimum három hónapig) nyújtanak védettséget, de ez a szám, ahogy futnak be az új információk, folyamatosan nő. A kísérleti fázis alatt beoltottakat két évig követik és tesztelik, hogy minél pontosabb adatokhoz jussunk. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a vakcinák nemcsak biztonságosabbak,de még kiszámíthatóbb védettséget is adnak.