A Magyar Hang bejutott egy koronavírusos betegeket gyűjtő járványkórházba – Romániában

A Magyar Hang lapigazgatója és egyik fotósa eltöltött egy napot egy román kórházban, hogy bemutassák az egészségügyi dolgozók munkáját. Ahogy nemrég mi is írtuk, Magyarországon újságíróként is legalább annyira nehéz bejutni egy koronavírusosokat kezelő kórházba, mint választ kapni az operatív törzstől.

Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója, és Végh László fotós ezért utazott 700 kilométert, mert szerintük is nehéz hiteles tájékoztatást nyújtani, ha az újságírónak semmi rálátása nincs az eseményekre. Lukács november közepén írt néhány magyar kórháznak és az Emminek, hogy forgathatnak-e az egyik intézményben, de csak egy elutasító választ kapott. Írt hát a székelyudvarhelyi kórháznak is, mert korábban azt látta, hogy a román kórház valamivel nyitottabb a sajtó felé

„Na ehhez képest a székelyudvarhelyiek három napon belül válaszoltak, hogy melyik nap mennénk, mert a pénteket ajánlják”

– mesélte a Telexnek az újságíró.

Normál esetben az, hogy Romániába be-, majd vissza utazzon valaki összesen több hét karantént von maga után mind Romániában, mind Magyarországon. Ezt Lukácsék úgy kerülték ki, hogy a lap kiadója menlevelet írt nekik, hogy üzleti ügyben utaznak.

Mikor megérkeztek, gyakorlatilag teljes tárlatkezelést kaptak a kórház koronavírusos részlegébe. A kórházvezetés minden kérdésükre válaszolt (bár volt, amiről azt kérte, ne írják le), majd kiosztottak melléjük egy orvost, aki körbe vezette őket. Elvitte őket a különböző részlegekre, bemutatta a helyi vezetőnek, és csak annyit mondott nekik, hogy ha végeztek, keressék meg és folytathatják a túrát. Láttak PCR-mintavételi oktatást, megnézték, hogy elemzik ki a levett mintákat.

„Ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne”

– mondta Lukács.

A székelyudvarhelyi kórházba szállítanak mindenkit a környékről, aki fertőzött. Emiatt az intenzívosztályon október eleje óta nem állt egy óránál tovább üresen egy ágy. Leggyakrabban úgy szabadul fel ágy, ha a beteg meghal. Ezután fél óra alatt a protokoll szerint fertőtlenítik, és gyakorlatilag azonnal befektetnek egy súlyos tünetű beteget, aki addig a kórházban valahol máshol feküdt.

Lukács szerint azért voltak olyan készségesek a kórházban, mert a dolgozók szeretnék, ha az emberek tudnák, hogy milyen is egy ilyen helyre bekerülni, mennyire kemény a munkájuk.

„Nekik a legnagyobb bajuk a szkeptikusokkal meg a tagadókkal van, mert miattuk tud például nagyon terjedni a vírus”

– magyarázta.

Azt látták, hogy a személyzet nagyon el van fáradva, amin nem segít, hogy 10 százalékos a dolgozók fertőzöttségének aránya, így azokat a kollégákat is pótolni kell, akik karanténba kerülnek – pedig ott is hiány van például intenzíves orvosból.

Lukács szerint nincs logikus magyarázata annak, hogy itthon miért lehetetlen egy ilyen kórházi látogatás. Szerinte az újságírók is vannak annyira korrektek, hogy ha a vezetés azt kéri, akkor nem a hulló vakolatot fényképezzék, főleg akkor, amikor az igazi hír az, hogy milyen körülmények között dolgoznak az orvosok, és hogy milyen az intenzíven feküdni Covid-19-cel.

A teljes riportot a december 4-én megjelenő Magyar Hangban olvashatja.