Az öreg bácsi ott áll a színpadon, és eljátssza azt a számot, amit már húsz éve nem játszott. Hosszú szám. Vajon mért játssza? Hogy lássuk, még bírja, vagy azt gondolja, hogy ez a szám most különösen erős, most érte utol benne a kor a gondolatot? Nem tudom.
Egy olyan koncerten vagyok, ahol egy másik öreg bácsi, nevezzük így, viszi a frontot. Két zenekart is felépített, és mindkettő a maga módján rendesen és erősen szól a világról. Már a második is húszéves. Második házasság, ez a második feleségem, mondod valakinek, és bemutatod azt a nőt, aki húsz éve még fiatal volt, de mára már hozzád öregedett.
A színpadon lévő második feleség már nem olyan, mint az első, aki mégiscsak ott volt melletted, amikor a legfontosabb dolgok történtek, nem tudod azt mondani, hogy együtt öregedtünk meg, és ebben az öregségben mégiscsak benne vannak azok az emlékek, amik satöbbi. És tényleg tudsz erre a nőre úgy nézni, mint az emlékek őrére, és arra, aki akkor volt fiatal, amikor te is. A második zenekar olyan volt, hogy már nem görcsöltetek rá a szexre, de tényleg kurva jól ment. Nem utolsósorban azért, mert az előző zenekart már untad, és egyáltalán nem volt kedved ezeket a bandatagokat meztelenül látni. Nehogy már a szólógitáros, aki megvastagodott eléggé, ledobja a pólóját. Na, ebbe a házassági válságba, hogy nem dugunk, meg a gyerekek is felnőttek, robbant bele a második zenekar.
És megvoltak a mézeshetek.
Persze sokan nem tudták elfogadni, hogy van ez az új feleség, mert hozzá voltak szokva a régihez. És tényleg most nem lehetett volna megoldani ezeket a problémákat, másnak is van gondja, mégsem rohan rögvest a bíróságra, meg azért van a párterápia, hogy ezeket a dolgokat kibeszéljük, meg azért a gyerekekkel mi lesz ezután, az lesz, hogy külön beszélünk róluk és velük, hogy külön elénekeljük a közös számokat. Ne már! De a végén mindenki megszokta az új csapatot is. Lettek ott is gyerekek, nem lettek rosszabbak, mint az előző házasságból valók, csak talán egy kicsit hanyagabbul lettek felnevelve. Azért reméljük, ezek sem lesznek naplopók vagy narkósok.
És ekkor jött el a húszéves házassági évforduló, és ott áll a második feleség a színpadon, és már nem néz ki túl jól, egyáltalán nem fiatal, meg szarul is öregedett. Eljöttek a gyerekek is, mind ott vannak, és tényleg ezek a dalok jó dalok, csak már nem lehet őket olyan őszintén képviselni, mint az előző alomból születetteket, akiknél még tényleg igazán tétje volt a felnevelésnek. Nem, ezek csak nőnek, mint a dudva, a szülőknek már nincsenek elveik, meglátszanak azok a divatos szülői viselkedésmodellek, amiket mindenki ismer. Nem akarunk annyira különlegesek lenni, jó az úgy is, ha csak olyan minden, mint minden.
És ránézel arra a feleségre, és azt mondod, úristen, az baszódott el benne, amiért választva volt. És már nincs idő új nő után nézni. Marad az, aki valaha új volt, de ma már régi. Nem lehet vele úgy vonulni a fesztiválokon, mint vonultatok tizenéve. Nem néznek utánad a kamaszok, hogy ez a vén fasz miért kapott ilyen klassz nőt. Csak egyszerűen jónapotkívánokkal köszönnek, jelezve, hogy ez a korosztály, mármint a tiéd, beleértve a nálad húsz évvel fiatalabb nőt is, már messze elszakadt attól, amiben ők vannak, attól, akiket fiatalnak lehet még nevezni.
Ha már nem lehet direktbe felvállalni, és együttérzést sem tudsz kelteni, hogy kitartottál a mellett a nő mellett, akit először választottál, akkor marad az irónia, ugye, kicsit csavarunk a körtén, és megint világít, csak már nem az az igazi fény, csak az igazi tükröződése. Haragszom rád, ha nem veszed észre, ha nem veszed a lapot, ha nem kacsintasz velem össze, ha nem. Tudod, már nem csinálunk olyat, hogy bed peace, de azért még szoktunk dugni, meg azért még vagányak vagyunk, és néha ki is kacsintunk, meg néha elmegyünk egyedül is buliba. Ott azért még jól nézünk ki, mert csak egyedül képviseljük azt, amit nem illik már képviselni. Ha egyedül vagyunk, jobban is szeretnek, mert mások is egyedül vannak, akik ilyen öregek, csak a szerelmes számokat nem kell eljátszani, azokkal érdemes óvatosan bánni, inkább a gondolkodósakat, sok szólóval. Az mindig bejön, mert a többi magányos is csak gondolkodni tud, és azt hiszi, ha hall ilyen gondolkodós számot, az hozzásegíti a megoldáshoz, mármint az élete problémáinak megoldásaihoz. Holott nem. Amikor elkezdődött ez a gondolkodás, akkor az volt, hogy igen, legyen az új zenekar, és elkezdted keresni a zenészeket, erre még van idő, erre akkor még volt idő, de most már nincs, hiába mutatkozik egy új nő, a régivel kell beérned.
POROSODIK
Porosodik, porosodik,
amit valaha megcsináltál,
kupacok, dobozok,
ruhák és gépek,
ami lakás volt, most raktár,
ami élet, már nemélet.
Nem pakolod el,
nem kapcsolod be,
lejárt a szavatosság,
koszos leszel, vagy megráz,
lassan már arra sem emlékszel,
mit mire használtál.
Porosodik, porosodik,
a konyhában, a kamrában,
szaporodnak, szaporodnak
a telefonszámok, amiknek
már nincsen gazdája.
Porosodik, porosodik,
magától ilyen lesz az,
ami valaha voltál,
nem hívnak
és nem is várnak.
Dobozok, gépek,
összepakolt emlékek.
Majd kidobják,
akik utánad arra járnak.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
